Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-10-26 / 43. szám
43-ik szám. XXVII. évfolyam. Szatmár, 1901 októbeil SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. lC* • * Megjelenik minden szombaton. nitlittiii ár: Egedéne 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre | kor. Egyes szám ára 10 fillér. jbZERKESZTŐSÉG ÉS JílADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: készpénz fizetés mellett a legjutínyosabb úrban vétetnek fel Nyilttér sora 16 fillér. A reformatio évforduló ünnepére Az emberiség felfogásának két véglete a valóság és annak költészete. Az emberiség többségének felfogása e kettő kö/ött áll. A valóság a Jézus Krisztusban testesült meg, de az idők folyamán a keresztyén egyház ettől a valóságtól a másik végletbe Csapott át, s e közben sok oly dolgot ragadott magához, a melyek a valóságot, lényeget, megöléssel fenyegették. Ezen időben épen a keretijén egyház papjai közül keletkeztek olyanok, a költő séget a valóságra igyekeztek visszavezetni azon czéiból, hogy az egyház azoktól a tanoktól megtisztittassék, amelyek nem Jézustól vették eredetűket, s a melyek a lolkiisraeívlet lenyűgözték, biliucsekbe verték. — Ugyanis az egyház dogmái úgy voltak elfogadandók a hivek által, a mint azok az egyes zsinatokon megalkotva lettek, s mind azok, a kik nem úgy hittek, a mint az megpar.mcsoltatott, egyházi átokkal sujtattak és leikök is elkádio zottnak mondatott ki. A reformatió bajnokai voltak azok, a kik a lény ügözött, béklyóba vert ldkiismert t felszabadítását tűzték ki czélul, Hogy mint kellett az egyház ellen küz- d«n ök, mit kellett türniök, szenvedniük, oly sokszor ismertetve volt az, hogy mindeukin-k emlékezetébe lángbetükkel van beírva, sörökre feledhetetlen. —. A reformatio gyors terjedése is ismeretes mindenki előtt, valamint azok a szenveTAR CZ A. Dal a levélkéről. Megérkeztél kis levélke; Itt vagy valahára .... Hajnalt hoztál, fényes napot A bus éjszakára. Végre itt vagy boldogságom Hisz oly rég vártalak Harmat hullott: öröm könnyek, Mig elolvastalak. Tavaszt hoztál, álmaimnak Fényt, üde illatot ........... Mi ndent, mi egy fájó szivet Lágyan elringatott. Kis levélke, hogy eljöttél Ezerszer áldalak. Nincsen perez, hogy rád hajolva Meg ne csókoljalak És most mondd meg. jösz e te még? Mikorra várhatlak ? Ha késnél, ott kereshetsz már A csöndes hant alatt! László Róza dések, üldözések is , amelyeket a reformatió híveinek el kellett türniök. Ezektől az üldöztetésekről, kinoztatások- ról, szenvedésekről, áldozatokról azonban nem lehet, eleget beszólni, ezek emlékét nem lehet elégszer felújítani, nem azért, mintha a tóm. hath, vallás ellen kívánnánk bujtogatni, mert hiszen az egyház mindazt nem cselekedte a reformatió lnvei ellen, a rom. kath. egyház azon fiai pedig, a kik azt cselekedtek, rég porrá váltak, igy a neheztelés azok ellen is hiába való. De igenis szükséges ezeknek a refoimatió híveit sújtó veszedelmeknek ismerete azért, hogy a mi korunkban a tűről«nek, szenvedőknek példájából, lelkimegnygvásából, törhetetlen kitartásából buzgóságot merítsünk, hogy azt a lelkiismereti szabadságot, amelyet őseink nagy küzdelmekkel kivívtak és számunkra megtartottak, tudjuk kellőleg megbecsülni, ludjunk azokhoz hivek lenni, még ha azért rövidséget szenvednénk is ; őseink áldozatkészségéből megtanulhatjuk, hogy a földi javakból az örökéletért, tőlünk telhetőleg áldoznunk kell. Egy könyvtárt tesz ki azoknak a müvek»« k a száma, amelyek a retormatióval, annak következményeivel, s azokkal a bajokkal, küzdelmekkel, sérelmekkel foglalkoznak, amelyeket a reformátiónak és annak híveinek el kellett tűrni, viselni. Így nem lehet kitérni még azokra a borzalmas dolgokra s m, amelyek a 30 éves j háborúnak voltak következményei. Egyedül a hazai protestáns egyház történetéből hozok fel nehány eseményt. A reformátió alig pár év múlva Luther Az elitéit. Üldöz ék mert szép volt 1 Vilmának hívták és a mindennapi kenyeret varással kereste meg. Szegény körben nevekedvén fel, kevés igényei voltak. Nem ártott senkinek, de azért mégis bűnös volt. Végre megtért oda, a hol nincs szenvedés. Most ott nyugszik a kerepesi temetőben. Most már nem háborgatja őt senki sem. Állapodjunk meg pár pillanatig siria mellett és szenteljünk egy futó percet emlékének * * * Vilma nem volt több 16 évesnél, a midőn a végzet me. fosztotta szüleitől s igy árva lett. Szomorú sorsától üldöztetve Budapest egyik előkelő családjánál kopogtatott, hogy alkalmazást nyerjen. Megfogadták varrónőnek. Mint varrónő teljesen megfelelt terhes feladatának, úgy, hogy a Z'lár grófi családnak csakhamar kedvencze leit. A gróf kedves leánya a 17 éves Ilka p dig barátnőjeké.it szerette Vilmát a mindig felkereste őt abban a kis szobában, a hová Vilma kézimunkájával elvonult Most is együtt vannak s egyik szebb a másiknál. Ilka szőke, Vilma pedig barna. — Vilma ! — tőré meg a csendet Ilka fellépte után már hazánkba is eljutott, terjedése elé gátakat igyekeztek vetni. Már 1523-ban Winzheim Vida és Gri- naeus Simon, budai egyetemi tanárokat elűzték, több lutheránus papot megégettek az ugyanazon évben hozott törvény alapján. Ezt azonban csak egy nehány túlbuzgó földesur tette, a nagy többség pedig tartózkodott ilyesminek az elkövetésétől annál is inkább, mivel Luther tanain ik a hívei a királyi udvarban is többen voltak, igy a király (II L íjos) még csak nem is gondolhatott a reformatio híveinek elevenen való megégetését elrendelő törvény végrehajtására. A mohácsi vész után I. Ferdinánd és Zápolya János ellenkirályok a protestánsok üldözésétől már csak azért is tartózkodtak, mivel a protestáns földes urakat igyekeztek a maguk részére megnyerni, de meg különben is hajlottak a reformátió tanaihoz, annál inkább áll ez utódaikra, a kik közül Miksa megmaradt ugyan a r. kath. egyház kebelé ben, de tényleg protestáns volt, mig János Zsigmond nemcsak kilépett a r. kath. egyház kebeléből, hanem lett előbb Luther, majd midőn a Kálvin tanai elterjedtek Kálvin, ezután pedig az unitárius egyház hive. A protestáns egyház hívei folyton szaporodtak, úgy hogy 1603-ban alig volt három a főutak közül r. katholikus. Ezen időtől fogva azonban Pázmán Péter jezsuita mintegy 30 főúri családot téritett vissza a r. kath egyház kebelébe, a kik jobbágyaikat kényszeriiették a protestáns vallás elhagyására minden eszközzel, s a kath. egyházba való visszatérésre. grófnő, a ki bánatosnak látszik — szeretsz e te valakit ? — Grófuő I nekem már nincs kit szeretnem ! — feleié Vilma szomorúan. — Megmondtam, hogy ne szólíts többé grófnőnek ! — mondá Ilka izgatottan — Egész lényem felázadt-e szó hallatára : grófnő ! Nos, az vagyok és mit használ az nekem ? Szivem épen úgy elvérzik mellette, mint akármelyik közönséges leánynak, a ki reménytelenül szeret ! — folytatá fájó sóhajjal a szép leáuy bizalmas odaadással támaszkodott barátnője vállárra. ~ Nincs igaza, Ilka 1 — szólt most Vilma csodálatra méltó nyugodsággal. — Nem lehet szerelme reménytelen, csak idő kel ahoz, hogy boldoggá tegye. — Szavaid jól esnek lelkemnek, azonbau bigyj nekem, hogy méltán aggódom. Atyám tul- szigoru és előítéletes. Előre félek haragjától, ha majd tudomására jön szerelmem — viszonzá Ilka bánatosan. — Én ösmerem az akadályokat. De azért m m adom fel a reményt, hogy végre is Károly iránti szerelme boldoggá teendi, — feleié Vilma és a figyelmes szemlélő észrevehette, hogy a Károly névre különben halvány arczaiba felszökken a vér. Vájjon ki lehet az a boldog halandó, a kit e két szép leány szeret ? Mert, hogy Vilma is azt szereti, biztosan merjük állítani. — Vlma! — szólitá meg Ilka hirtelen barátnőjét. — Vájjon eljön-e ina Károly ?
