Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-09-14 / 37. szám

XXVIi. évfolyam. 37-ik szám Szatmár, 1901 szeptember 14. SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. EZő£Á2«túsi ár: Egészébe 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre 1 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS JílADÓHlVATAL : Deák-tér 3 szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz fizetés mellett a legjutinyosabh árira« vétetnek fel Nyilttór sora 16 fillér. Idegen származású uralkodók ' Magyarországban a mohácsi vészig. A történelem az a tudomány, amely fel­tárja előttünk, hogy minden időben, minden helyen azonos okok, azonos eredményt idézik elő. Ugyancsak a történelem az, amely bizo­nyítja, hogy a helyes alapokon nyugvó al­kalmazkodás egy nemzethez : a nemzet nagy­ságát, egyszersmind az uralkodó hatalmát idézi elő; s hogy az értetlenség, egymást meg nem értés, a nemzet szétzüllesztésére, s az uralkodó hatalmának csökkenésére, eset­leg teljes megsemmisülésére vezet. Heh esen cselekszik azért mindenki, ha a történelmet behatóan tanulmányozza, mivel a történelem a minden idők tanító mestere. Ennek előre bocsájtásával áttérek tulaj- donképeni tárgyamra. III. András elhunytával a legnagyobb veszedelem fenyegette nemzetünket, a teljes megsemmisülés veszedelme. Trónpraetedensek az Árpádok leányági utódaiból többen akadtak. Ezek voltak: Veu- czel, Ottó, Róbert Karoly. Venczelt az által, hogy mindjárt kez­detben alkalmazkodott a magyar szokásokhoz, több őszinte hívet szerzett magának a ma­gyarok közt, s bár a római pápa mindent elkövetett, hogy pártfogoltja, Róbert Károly nyerje el a magyar koronát, kitartással, s további alkalmazkodásával feltétlenül meg­szerezte volna a magyar trónt, de Venczel atyja, megakarván óvni fiat a küzdelem!ól, veszedelemtől, a koronázási jelvényeket elra­bolva, seregével az országot pusztítva visz- szavonult. — A köztudatban nálunk rö­vid uralkodása csak gyűlöletet, ellenszenvet hagyott maga után hátra. Ottó uralkodása nálunk nyomtalanul tűnt el, mivel sem nagyobb pártot nem volt ké­pes teremteni maga mellett, sem kitartása, alkalmazkodó képessége nem volt, azért rö­vid ideig tartó aspiratiói megszűntével le­mondott minden igényéről a magyar koro­nára. Említettem, hogy mindjárt III. András eihHiiytával lépett fel trónkövetelőül Róbert Károly. Történelmünkben leginkább ez volt, aki megmutatta, miként lehet a nemzeti tönk szélén levő államot jól rcconstruálni, a nem­zetet erőssé, vagyonossá, s az uralkodót ha­talmassá tenni? habár uralkodása kezdetén a pápa pártfogása miatt, aki azt hirdette, hogy Magyarország szent István felajánlása folytán a mindenkori pápáé, s az annak adja akinek akarja, a szent korona függet­lenségét féltő magyarok közt igen sok ellen­sége volt, s ezek között különösen trencséni Csák Máté, aki magát szerette magyar ki­rálynak tekintetni. Vizsgáljuk minő eszközökkel érte el ezt Róbert Károly ? Róbert Károly úgy szólván felserdült, nyelvünket, szokásainkat nem értő gyermek volt, midőn hazánkba bejött, szerte járt az országban, hogy magának mentül több híve­ket szerezzen. E közben elsajátította nyel­vünket, megtanulta szokásainkat, megismerte a magyarok közül úgy az urakat, mint a szegényeket és jobbágyokat, s a magyarok­ban csak a nemest, szépet, hősiességet ta­nulta becsülni, ami által rokonszeuve a ma­gyarok iránt növekedett, ily körülmények között, ha volt is szándéka magyar király lenni, még inkább vágyott a magyar meg­ismerése után. E végett kijelentette, hogy ő nem a pápa által hangoztatott czimen kíván 1 nni magyar király, hanem mert ő az Ár­pádokkal leányágon rokon, s nehogy azt higy jék, hogy ő Magyarország függetlenségét a pápának odadobja, a pápának segélyét nem is kívánja igénybe venni, de ő arról uem te­het, hogy az az ő ügyeibe avatkozik, avat­kozását vissza nem utasíthatja anélkül, hogy a pápát meg ne sértené, ezt pedig nem akarhatja, azonban kötelezi magát, hogy Magyarország függetlenségét mindenkivel szem­ben megóvja. Ezen kijelentéseihez járult még az, hogy a magyar szokásokhoz ’ alkalmaz­kodott, s nem kívánt *, hogy a magyarok al­kalmazkodjanak ő hozzá úgy fogván fel, hogy az uralkodónak népével mindenekben össze kell fornia, s mintegy a nép közül valónak kell látszania, csak úgy nyerhet népe részéről őszinte ragaszkodást, ha kell önfel­áldozást. A rokonszenv a magyar urak rokon- szenvével találkozóit, egymást kölcsönösen tisztelték és szerették, igy rövid pár év alatt-fgTÁRCZA. Milyenek a férfiak ? 16 éves korukban : sok beretvát rontanak s még több regényt olvasnak. — 17 éves korukban : első Ízben szerelmesek „a sírig,“ költeményeket faragnak, kezdenek nem tanulni (ha ugyan addig tanultak) s erősen do­hányozni. — 18 éves korukban pedig gondozzák a bajuszt, ha nincs is, az ivásban szívesen gyakorolják ma­gukat, a párbajnak sem ellenei s igen hajlandók a „hűtlen kedves“ miatt főbelőni magukat (termé­szetesen gondolatban.) 19 éves korukban : legújabb divat szerint öl­tözködnek, süttetik a hajukat s már két rendbeli viszonyuk van. 20 éves korukban házasságról beszélnek, udvariasak és előzékenyek az összes nővilág iránt, még a szobacziczusokat sem véve ki. 22 éves korukban: asszonyba szerelnek s megvetéssel beszélnek a házasságról; szívesen beszélnek lovakról, kutyákról s kártyajátszmák­ról, kérkednek szerelmes levelekkel, önmaguknak küldözgetnek gyengéd ajándékokat, melyek felett élénk meglepetésnek adnak kifejezést. 23 éves korukban : hajfürtök gyűjtésével fog­lalkoznak s lemondásról beszelnek 24 éves korukban: beleszeretnek ezy sző­kébe, aki szellemdus, különben a szépségre nem igen néznek már és nem tánczolnak többé. 25 éves korukban : inkább a pénzre vannak tekintettel, mint a bájakra, kutyát tartanak s sok- pipával látják el magukat. 26 éves korukban: színésznőt protegálnak, kiről sok szépet Írnak vagy iratnak a lapokba s kire még többet költenek. Kezdenek hébe-hóba munkához is látni, amivel aztán nagyra vannak. 27 éves korukban: minden nőnek udvarol- gatnak, mindenéit „legszebbnek“1 jelentve ki, — olykor házasságra is gondolnak, s fölteszik ma­gukban. hogy már ezentúl szolidabbak lesznek. 28 éves korukban : a megállapodottat adják, visszájára nézegetik magukat a tükörben s néha váltig állítják, hogy betegesek. 29 éves korukban : arra a gondolatra jut­nak, hogy oly nőt vesznek el, ki a betegápolás­hoz ért. 30 éves korúban: sok habozás után meg­nősülnek. Tizennégy napon át igen kedvesek és szeretetreméltók a feleség irányában, angyalnak nevezik őt s egyedül neki élnek. 31 éves korukban egyszerre fukarkodni kez­denek, panaszkodnak a piperészkedés ellen b a * feleséget „asszonyának szóllitják. 32 éves korukban : azt találják, hogy az étel napról-napra rosszabbul van elkészítve s nevetségesnek tartják bálba, vagy színházba menni. 34 éves korukban: „sok családi gond“-ról beszélnek s itt.-ott egy ősz hajszálat tépnek ki. 35 éves korukban : beleszeretnek egy hölgybe, otthon rosszkedrűek s duzzogok, zsarnokai a nő­nek, a gyermekeknek s a cselédségnek. Ha az asszony ilyenkor csókot, akar, azt mondják : „Ugyan ne gyerekeskedjél lelkem 1“ 36 éves korukban egy jó barátra tesznek szert s udvarolnak a feleségének. Este aztán rendszerint a kaszinót látogatják vagy egy pohár- borra mennek, otthon ritkán maradnak. Ezentúl 25 éves korukat kívánják vissza, de hiába! „az aranjuezi szép napok,“ ha egyszer le­tűntek, soha sem varázsolhatok többé vissza. A többit aztán mindenki tudja. !! Halló!! Megérkezett! Circus Brabanti a Promonád mellett, holnap első nagy megnyitó előadást tart. A lovárda teljesen fedett, fényes kivilágítás, ké­nyelmes ülések és a mai modern kornak megfelelő díszletekkel van ellátva

Next

/
Oldalképek
Tartalom