Szatmár, 1899 (25. évfolyam, 1-47. szám)
1899-05-27 / 17. szám
Szalmár, 1899. május 27. 17. szám. XXV. évfolyam. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. —-M——— MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON ELŐFIZETÉSI DIJAK: Felelős síerkeaató lakása: Vörösmarty-utca 5. siáui. L. H I R 0 E T E S £ K Dl J A ea«;sa évre . 2 írt 80 kr. Negyedévre . . Ív kr. jh«"* 14 le«' síellemi, részét érdeklő közlemények küldendők. ; i»®rlu'jn_ ®or. r",8 °r,"e ® "T. ,ei?e, fiié.re ... I frt 40 kr. I Egfhőra . . . 30 t°bb.«oro. h.rdetesek kedvezőbb .e letelek ., ' ■ alatt vetetnek feléloleges fizetés mellett. Kgyes szám ara 10 kr. KlADÓHIVATAL: áf*& Úgy az előfizetési pénzek, valamin: a hirdetés1 ______- __• . -_________ . • ... ... St b. dijak e ladok kjadóbiva,»lábán fizztemlö k l«0»yv»Toa4aj9l Ueak-ter * sz,. *r J, . n T\-T7• hova. az előfizetési es hirdetési dijak bérmentve küldendők. k»z«.„,áron. Deák-térd. sz. (a varost,nza mellett.]. | ».-(rull)ntet,en leveleket nem togadunkel. -ma STÍL T-T 1IS1I: a három hasábos garmond sor dija 10 kr, Bélyegéi', minden beiktatásnál 30 kr . ¥ Létesitsünk kortésa-1»yugdijintézetet és „kertész-otthon‘*-t. Ha a tevékenységben eltöltött ólet utolsó fázisát, azt, melyen az emberi szervezet munka teljesítésére már képtelen, rendszeresített nyugdíjalap oltalma mellett az ínségtől tudjuk biztosítva, ha az önhibáján kívül; állás hiány libán sínylődő munkás tudja, hogy sanyarú- sága napjában menh “lyre számíthat, mely mindennapi falatját nyújtja, és melyben nyuga- lointa hajthatja fejét — megszűnik az aggodalom, az elégiiletlenség százféle nyilvánu- lása, melyet legutóbb „socziálismus“ név alatt emlegetnek oly sokszor. A munkások sokféle kategóriája megteremtette mái1 jövője biztos révét, ám a mi szakmabeliül» meg mindig borús ábrázattal tekimheinek gőröugyös pályájuk elé, nekik ez idő szerint még sem nyugdijalapjok, sem otthonuk nincs meg. A kormányt nem terhelheti felelősség, hisz már oly sokat tett umiikás- viszonyaink javítása terén ! Megalkotta a munkást, írvényt, aztán létesítette a muukasegye- sületeket s munkás-könyvtárakat; ez idő szerint! folynak az elet- s balesetbiztosítás behozatala körüli kísérletek, melyekben a munkás- viiág általánosságban részesül a kormányintézkedések áldásában. Elérkezik talán a közel jövőben annak ideje is, hogy a kertészekre is kiterjeszkedik az intéző kőink jóakaratai figyelme, — melyért hála s elismerés adóztassák, — addig azonban hátha a kertészek maguk is megkezdenék a boldogulás felé vezető út egyengetését? Gondoskodjunk hát, mikép lehetnének sorsuk kovácsai arra az időre, midőn az aggkor kiejteti kezünkből az ásót, kapát ? Az ezredéves kiállítás alkalmával megtartott kertészeti kongreszszusou egyik tisztelet- ! reméltó kertész szaktársunk felolvasást, is tartott a kerteszek uyiigdijintésetétiek létesítéséről.. Igen szép és üdvös volt, a mit e felolvasáson hallottunk, de azért a kertészek nyugdíjazása, Írott malaszt maradt mind — a mai napig is. Minden szakmabali munkás, hivatalnok számolt jövőjével Nem az állaiuhivataluokok ■ biztosított jövője lebeg szemeim előtt, hanem azt látjuk, hogy a magánhivatalnokok is megtudták teremteni nyugdíjintézet ükét, sőt a vándorszínészek is, kiknek alig van évi fizetésük, mondjuk ki magyarán, kik gyakran ,levegöből“-ből élnek — és poezisból tartják fenn családjukat, még ezek is összehordták keserves — és megalkották iiyugdjjintézettiket. llát a kertészek miért ne tehetné^ ezt ? Hisz a kertész bátran elmondhatja a költő ezen szavait : „Vagyok olyan legény, mint te, Vágok olyau rendet, mint te !* Az előrelátó erkölcsös ember nem viselheti el azt a gondolatot, hogy holta után felesége és gyermekei ki legyenek taszítva minden támasz nélkül a világba — és ráutalva az emberek könyöriiletességére. És ki állíthatná azt, hogy a kertészeknél nem volnának meg ezen tulajdonságok ép olyan mértékben, mint más szakma munkásainál? Én, ki életem háromnegyed részét kertészekkel való összeköttetésben és érintkezésben töltöttem, eléggé ismerem azokat, és nem kételkedem, hogy keresztül fogják vinni nyugdíj-ügyüket, ba tömörülnek, ha összetartanak, és ha akarnak. Ha sok ember mondja, hogy akar, akkor lendíthet sorsán, hogy pedig tekintélyes számban vannak kertészek e hazában, azt én nagyon is jól látom vevőim lajstromában egyrészt, e lapnak, „A Kert“ olvasóinak névjegyzékében másrészt. A midőn e sorok írója ezégének 25 éves fennállását ünnepli, és látván, hogy a kerté- j szék rag iszkodása e.-> bizalma évről-évre min- j dig jobban felém irányul, mintegy családias i érzés tölt el a kertészeknek ezrei körében, elhatároztam, hogy azon esetre, lia kertészeink nem verik iné; idei felhívásomat, tömörülni, összetartani, s akarni fognak, szervezkednek, s megalapítják „A magyarországi kertészek nyugdíjintézetét“', és szintén beigazolni kívánván a kertészek iránt, táplált rokonszenvemet és őszinte vonzalmamat, egyelőre ezer forintnyi összeget adomány ozo k annak az egyesületnek, mely ily nemes czél elérését tűzte ki czéljául. Minden fél r e é r t és elkerülése czél.jából hangsúlyozom, miszerint a lelajáulott összeg a megalkotandó kertész nyugdijegyesiílet rendelkezésére all nálam, még pedig úgy, hogy kamatai is már a kertész nyugdíj-egyesület javára fö’ynak a mai naptól fogva. Adja Isten, hogy a legközelebbi jövőben már a nyugdij- egyesiilet maga kezelhesse szerény alapítványomat. Soraim elején szóltam a munkanélküliek otthona alapításáról Is. Erre is, akár csak a nyugdíjintézetre,égető szükségünk van. Száz meg száz azon esetek száma, midőn a muukahiány villámcsapás gyanánt üt a békés munkás családra. A vidék világlátni vágyó fiatalja a fővárosba zarándokol, hol — gyakran jól fizetett álláshelyeit — a setét nyomor fogadja. Ne uézzüa el tétlenül. hogy a jobb sorsra érdemes munkaerő utczaseprcisel,. malterhordással, s egyéb, nem I ő hozzá illő munkával keresse kenyerét, ha- I nem nyissunk neki menhelyet, meiy táplál ja I s rövid időre munkával ellássa. Tudom, hogy javaslatom mily óriási nehézségekbe ütközik. De én nem riadok vissza azoktól, s az a meggyőződésem : nincs Ichc- ■ tétlenség, melyet vasakarattal leküzdeni ne ilehetne. . Az „Otthon“ tervét egyelőre csak'felvetettem. Igyekezzünk e fölött mentői sürüb- j ben eszmét cserélui, s remélj ük, hogy a kova s aczel összeütközéséből szikra fog kipattanni. Teremtsünk fővárosi „Kertész-otthon“-!, melynek én mindvégig szerény erőmhőz mért erkölcsi s anyagi tám >g itója óhajtok maradni. Budapest, 1399 április 15. Mauthner Őd ön. JULiireJUL. * József föherczeg a legmagyarabb, eszerint legtisztább érzelmű osztrák uralkodóházi tag, május 25-én, csütörtökön, a houvéd helyőrség tnegszemlelése czéljából városunkban időzött. A föherczeg M iram arós-Szigetről jött. Kíséretében volt Clair altabornagyon kívül több magasabb rangú tiszt. A vasútnál az '/, 7 órai vonatnál főispánunk és polgármesterünk, több tisztikar és nagyszámú közönség várta. A püspök fogatán bejövő főheeczeget a közönség lelkesen megéleuezte. Este kivilágítás volt. A föherczeg a püspöki p ilotába szállott, bel Meszléuyi Gyula őméltősága fogadta a papság élén. Másnap, pénteken délelőtt 8 — V, 10 óráig a gyakorló téren szemle tartatott. A föherczeg elismerését és különös megelégedését fejezte ki a látottak fölött. Délben udvari ebéd volt, melyen városunk előkelőségéből is többen vettek részt. A föherczeg a délutáni 3 órás vonattal Nagyváradra utazott- * A jezsuiták kálvária templomát nem rég feltörték és Kirabolták. Az elrabló« tárgyak négy kehely, és egy ezüst tö njéntartó voltak, több ezer forint értékben állítólag. A rend- őrrég erélyes nyomozást tartott, s melynek ered menye, hogy a betörőt, Weiser Ágoston ismes- i rös gazember személyében, elfogták. —- A városi hatóság a mezei munkások ügyének első fokú 'hatősáj ellátását annak idején Kiss Gedeon főkapitányra bízta volt. Az lő elhuuytával e teendők vezetésével dr. Korbai ! Károly mostani főkapitány bízatott meg. § Az iparos éiekeg/esiilet május 2-t-éa a Lövész kertben tartott és dalestélylyei összekötött táuczmulatsága mindén tekiuteibeu szépen sikerűit. Az idő szépen kiderült, igy a közönség nagy számmal vett részt a mulataá- gon. Bevétel 120 forint, tiszta jöredelein 3 5 forint. — Valami ellensége megint akadt Pótor Elemér s. lelkésznek. Egy eilensége, a ki nem kapott, vagy rosszat kapott a konezok közül. Mire való az zz undok szájaskodás, nincs annál aljasabb, mint valakit becsületében megsérteni I Pláne, hát rnaggett. Az ilyeneknél hiányzik az önérzet, a becsület, meri ha mindez nála meglenne, nem nyitná ki gyermekes csúfolódásra száját ! A lap szerkesztéséért felelős: Nagy Lajos. Laptulajdonos: Nagy Lajosné.
