Szatmár, 1899 (25. évfolyam, 1-47. szám)
1899-04-08 / 10. szám
Szatmár, 1899. áprils 8. 10. szám. XXV. évfolyam. XV • TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. £ ELŐFIZETÉSI DIJAK: egész évre . 2 írt 80 kr. ; Negyedévre . . . 7P kr. félévre . . . 1 frt 40 kr. j Egy hóra ... 30 ír. Egyes szám ára 10 kr. y^-Ugy az előfizetési pénzek, valamint a hirdetési stb. dijuk e lapok kiadóhivatalában fizetendők, Szatmáron, Deák tér 3. sz. (a városháza mellett). Felelős szerkesztő lakása: Vő hová a lap szellemi részét érdekl i rösmarty-utca .5. sjpm. ő közlemények küldendők. atal: ndája, Deák-tér 3. sz., iáit bérmentve küldendők, em fogadunk el. HIRDETÉSEK DIJA: Egy garmond sor 6 kr.; többszörinél fi kr. — Terjedelmes és többszörös hirdetések kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel előleges fizetés mellett. im T-Ta IBII: a három hasábos garmond sor dija 10 kr. Bélyegdij minden beiktatásnál 30 kr. V JÍIADÓHI V HaSY Xaajosné könyvnyai hova az előfizetési és hirdetési di pgjp Bérmentetlen leveleket n r Nag*y Elek. Az ujóv másodnapján, tehát rnég nem is oly rég kisértük sírba Keresztes Sá odort, az ügyvédi kar egyik érdemes tagját, — s ime most újból gyászolnunk kell, mert egy másik jó barátunk, ismerősünk, Nagy Elek dóit ki az élők sorából, mondhatni férfi életének delében, egy sorvasztó, nehéz, évek óta lappangó betegség áldozata gyanánt. — Az astrna, mely pár évvel ez előtt igen erősen megtámadta Nagy Eleket, kissé szűnt, mikor a múlt években n.igyszabásu külföldi útra ment, hogy levegőváltoztatással enyhítse betegségét. És úgy látszott, hogy enyhült betegsége; egészeu megszinesedett; egyáltalában jobban érezte magát. De egy éve ismét visszatért a betegség — s kétszeres erővel támadta meg, oly erősen, hogy szinte látszott arczán a természetes testi erő és a hatalmas betegség ádáz küzdelme. Egy pár hete változás állott be. A betegség felülkerekedett, s áldozatának testierejét annyira megtörte, hogy Nagy Elek kénytelen volt betegségével ágyba feküdni. De állapota folyvást roszabbodott, inig végre az összetiprott testen győzedelmeskedett a halál! Milyen váratlanul jött ez a csapás! Pár nappal halála előtt még az ünnepi vidéken idézéséről tervezgetett, — s. bizonyosan nem tudta a mindent megsemmisítő halál közeledtét! Most már a sírban nyugszik kihűlt teteme .... Nagy Elek ügyvéd, társadalmunknak egyik kiváló alakja volt. Kiváló szellemileg, kiváló miudenképen. Európai, általános műveltséggel bírt; nagy földrajzi, saját tapisztalatokból szerzett geneologiai ismeretei voltak. Min1 ügyvéd pedig jogtudományi magas képzettségű, tényleges gyakorlatban pedig szorgalmas, nagy munkaerejű és praxisú ember volt; ki társadalmi, kartársi, emberi és családi kötelességeinek, vajúdó betegségével természetében bár, — hűen, pontosan tett eleget. Sajnálnunk kell tehát elhunytat ! Temetése márczius 27-én, d u. 3 órakor ment végbe, a társadalmi osztályok teljes részvételével, sőt a tisztikar közül is többen voltak jelen. A. háznál a beszentelcst Keszler Ferencz pápai prelátus és kanonok végezte. A menet a hideg, csípős szélben, a Kossuth Lajos-utezán át, 3/4 4 órakor ért a hidontuli katli. sirkerthez. A kocsiról leemelt koporsót a németi gazdák vitték a sirgödörhöz. Itt Csomay Imre ügyvéd, városunk hosszú éveken át elsőrangú szónoka, mondott remek búcsúztatót. A halottat födő koporsó, Nagy Elek ügyvéd halott testének hideg koporsója, aztan aláboc^átfatott a sirgödörbe, majd ráhúzták a föleiét. Most csendesen nyugoszsza örök álmát.. Béke poraira! (—) Tabajdi Lajosban jeles egyént vesztett társadalmunk. Képessége, magas műveltsége s a közügyek terén is tanúsított éleslátása ismeretes volt. Rendkívül megrázó, komor és sötét vaia a halálhír. Rémesen gondolunk, a sirhoz nagyon közelállók, a halál beköszöntésére. Mert nem tudhatni az ő rendszertelen szeszélyét! Mint a csenevész ibolya, úgy hervadunk el s letűnünk az éle' színpadáról. Nemsokára, mások is követnek, de hogy hová megyünk ? Iionnan jöttünk ? megfejthetetlen óriási problémaként fekszik előttünk, A büszke fej is meghajlik idővel, a büszke test és benne a lélek is szintén megtörik, aláhull s megsemmisül, hi3z’ Isten ereje ki- mondhatlan nagy !! (-) Az 1900. párisi világkiállításra már nemcsak országszerte, hanem az egész Continensen lázas tevékenységgel megindultak az előmunkálatok, az egyes nemzetek kormányai, hogy minél méltóbban legyenek népeik képviselve, az egyes társadalmi körök, hogy a világkiállítás meglátogatása minél kényelmesebben, még a kevésbé tehetőseknek is minden nagyobb költség elkerülése mellett legyen lehetővé téve. Tekintettel azon körülményre, hogy a ter- ! vezett világkiállításon az oda özönlő nemzetek | egymással versenyezve,a legjobb alkalmat fogják nyújtani az elért haladáson okulni és tanulni, a saját culturánk szempontjából nem ajánlhatjuk eléggé a Párisba való kirándulást annak idején a saját n. b. hatáskörében is minden módon megkönnyíteni. A „Nemzetközi vasa ti hálókocsi-társulat“, melynek központi igazgatósága Párisban székel, az ily mozgalomnál leginkább érdekelt intézetekkel : a franczia vasutak. a franczia hitelbank, és a Grands Magasins dubonMarché vei karöltve, a „du Trocadero .et de Passy nagy szállók r. társaság“ vállalatot alapította, mely több millió frank értékkel közvetlen a Szajna partján parkrendszerrel 3 palotaszerű nagy szállót építtet, a melyek igénybe vételét azonban mérsékelt áron kibocsátandó Chack- füzetekhez köti, a mely utóbbiak tulajdonosai hét napi párisi tartózkodásuk tartamára más tekintetben is különböző kedvezményekben lennének részesitendők. Miután oly alkalommal, mi*t az 1900. évi párisi világkiállítás, mint az 1889. évi tapasztalatok is igazolják, a Párisba igyekvők egyik első és legfontosabb gondja az elszállásolás esz, nevezett társulat hevesen jár el, ha a résztvevőket az alól nemcsak felmenti, de a t Gödc György. Ki kell kelnünk a természet kapzsiságán és kegyetlen elégületlenségén ! Észre sem vész- szüle s már kiragadt közülünk egy közbecsü- lésben álló polgártársunkat. Márczius 11-én, Gödé György orvos, a kilüuően jókedélyü, vicces ember, kit mindnyájan ismertünk és szerettünk, hosszas kínos szenvedés után és mégis az utolsó per- ezeken csendesen, elhunyt. Tréfája, mely ter- , mészetébe már ér gyanánt rejlett, az utolsó j pillanatokig nem hagyta el. Talán a sirba is magával vitte .... Közbecsülésben állott, mind emberi tulajdonát, mind orvosi képességét tekintve. Kissé éles tréfáit és élezeit megbocsátottuk neki, azok ártatlanok voltak, jó szivéből jöttek .. Máskülönben komoly, kitűnő képességű orvos volt, kinek sokan köszönhették életük megmentését, A betegség lényegébe hatolt s a legjobb, a leghathatósabb oldalról fogott azok gyógyítás ába és csodás sikerekkel! Igen szerettük őt, ki jó ismerősét, kartársát, ki jóltevőjét szerette, tisztelte benne. S most ő is a sírban nyugszik .... Nyugodjék békével! __ íg y halunk el mindnyájan, igy fogunk sirba tétetni valamennyien, egytől egyig —----- (-) t Tabajdí Lajos. A halál ismét révpartra lépett, hogy acci- ■ saját újból kivegye városunkból. Kapzsi, vérmes, s életerős testre vágyik, kiragad tehát az élet öléből, egy férfikorának — mondhitni j delén viruló embert, — Nemrég kisértük sírjába közéletünk három kiváló alakját—s ime újra gyászolnunk kell, mert a kíméletlen halál megint megkö- : vetelte az ő előkelő áldozatát. Tabajdí Lajos, ev. ref. lelkész, viiuló egészséggel, dagadó életkedvvel, szinte mo solyogva élvezte az élet örömeit, midőn váratlanul, készületlenül lepte meg a halál ! Ki hinné, hogy ama hatalmas testalkat, melyből a rendkívüli egészség évekre bizta- | tett, ily hamar váljon kihűlttel? Bizony senki! Olyan i ideg érzés fogja el az ember lelkét, fagyasztja meg a szív körül a vért, a mi újra és újra eszünkbe hozza, hogy: „Memento móri!“ Sokakat h>deg borzalom, rettegés és félelem ragad •!, hx egy ily halálesetkor a természeti törvények m e g t o m p í- tását látják; — bizhat-e igy életének ma- radandóságaban ? Akár akarja, vagy nem, fel kell fognia az ólet múlandóságának nagy törvényét, meg kell azt tanulnia! Megrendülve hallottuk Tabajdi Lajosnak halálát! Szivszélhüdés érte, azonual meghalt, jegy rövid perez alatt megszűnt az összes szerkezetek egyöutetű működése... —
