Szatmár, 1899 (25. évfolyam, 1-47. szám)

1899-03-04 / 7. szám

Szatmár, 1899. márczius 4. SZATMÁR TÁRSADALMI ÉS _SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SEC IBATON. 1 i * 7. szám. XXV. évfolyam. ELŐFIZETÉSI DIJAK e^esz evre f.ílévre . . Negyedé.r. Egy hón Egyes szám ára 10 kr. 2 frt 80 kr. 1 frt 40 kr. 7e kr. SO *r Úgy az előfizetési pénzek, ralamint a hirdetési stb. dijak * lapok kiadóhivatalában fizetendők, Szatmáron, Deák-tér 2. sí. (a városháza ■•llett). Felelős szerkesztő lakása: Vöi osmarty-atca fi. hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények kin ők. JCiadóhivatal: I»|y X.ajo»*i köuy’vayaHAi.ája, Deak-tér t. az., hóra az előfizetési és hirdetési dijak bérmentv# küldendők. Bértnentetlen leveleket nem fogadunk el. HIRDETÉSEK DIJA: Egy garmond sor 6 kr.; többszörinél i kr. — Terje­delmei és többszörös hirdetések kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel előleges fizetés mellett. ITILMIIIII: a három hasábos garmond sor dija 10 kr. p" Bélyegdij minden beiktatásnál 20 kr. r Egyesületek 8lb. Az egyesületek közt a művelődésre és szellemi előlialadásra üdvös hatással bír a városunkban levő dalegyesület is. Legrégibb intézményeink egyike, s hogy mily messze ki­ható működést fejtett ki a múltban és fejt ki a jelenben is, annak erkölcsi bizonyítékai a különböző városokban (Fiume, Kassa stb.) nyert kitüntetések. Mindazonáltal, — hogy a dicsőség irigy­sége a dalegyesületek körében országszerte elhintette mételyemé konkolyát, és igy egymás működésének, ügyszeretetének, kedvének le­rontására dolgoznak alattomban s nyíltan, és ez utón a mi dalegyesületünk ellen is történt sajnálatos, de nevetségesen felsült és minde­nütt elitéit támadás, (a legutóbbi aradi orszá­gos dalverseny alkalmával), — mégis áll a dalegyesület azon a szellemi magaslaton, a melyen tulajdonképen is állani kell, de a me­lyen való megállását még erosbitette, nemhogy gyöngítette volna e minősithetetlen, de lőleg igazságtalan támadás. Szólhatunk még a jótékony nőegyesületről is. Jótékonysága abban áll, hogy gyűléseket tart, melyeken élesen megvitatják tagjai a sze­gényügyet, > személyeskérdést és a gyűlés tárgysorozatának pontjait is. Határoz is : sze­gényügyre ennyi, személyeskedésben ilyen ki­egyenlítés, a többi pontok efféle végzések sze­rint intézteinek. Hogy a szegényügyi határozat hű és pon­tos végrehajtást nyerjen, küldöttségek járják be az úri házakat, és az jgy gyűjtött adomá­nyokat is csatolják a szegényügyi tőkéhez.— Tánczmulatságokat is szokott rendezni, vaia­mint úgynevezett .kötőkéket“ is. — Dominó- báljáról referádázott lapunk. Ott van a „Kaszinó“-egyesület. Kellemes szórakozás a kaszinóba járás, az absolute he­lyes feltevés. Milyen jólesik is egy egy tagnak, ha egy másikat jogában állhat a „kigolyózồ paasiönatus játékával a társadalmi megállha­tás teréről leszorítani. De „T e r t i u m d a t u r“ — mert igen sokszor megesik az ilyen ka- sinó egyesületeknél, hogy a kigolyózás rosz- szul üt ki, vagyis Isten rendeléséből vissza­fordul a kasza. — A kaszinó még arra is jó, hogy lehessen ügyein czivakodui, viaskodni, hadat üzengetni, egymás vakszemét stilétes botokkal beverni, stb, mert milyen szép is az ! Pedig a casinóknak hivatásuk komoly, s hogy mi az, azt úgy hiszem, szükségtelen ismételgetni. Hála az égnek, a mi kaszinónk is ilyen nyu­godt, komoly még most', (Lak ne bajlódnánk annyit az üveg-udvarokkal, „otthon “-okkal stb., stb. Igen kellemes, szórakoztató és luxurikus a „Lövész-egylet* is. Tagjai valameny- nyieu jól kell, hogy lőjenek s oly gyakorlot­tak és oly hiresek a szatmári lövészek, hogy versenyek alkalmával a többiek mellettük „bakot lőnek“. Én magam is tagja vagyok ennek az egyesületnek. Más egyesületnek is tagja vagyok, de ez a hazáin — persze nyá­ron. Itt aztán agyon durrogtathatom bajaimat egy rövid időre, megnyugszik a kedélyem. De egy kis irigység is fei-felébred bennem; év­tizedek óta költőm a pénzt a golyókra, pus­kákra, mindenfélére és mindannyiszor elszorul a szivem, mikor tapasztalom «gyasannyi évtizedje, hogy még nem, sohasem voltam lövész-király! ügy is látszik, hogy ezután sem igen fogja az én fejemet korona érin­teni, sem az ismeretes ünnepi nagy serleg kitűnő leve komlós olajával torkomat felkenni — Ilogy a múltaknál verjen jobban, S a szív emlékekre sem dobban! ?... Mikor e fájdalom, hiába! ? .. . — Akkor kérd,: mi a szív világa ?.. Pét er fi Tamás. Az 1900. párisi világkiállításra már nemcsak országszerte, hanem az egéaz Continensen lázas tevékenységgel megindul­tak az előmunkálatok, az egyes nemzetek kor mányai, hogy minél méltóbban legyenek népeik képviselve, az egyes társadalmi körök, hogy a világkiállítás meglátogatása minél kényelme­sebben, még a kevésbé tehetőseknek is minden nagyobb költség elkerülése mellett legyen lehetővé téve. Tekintettel azon körülményre, hogy a ter­vezett világkiállításon az oda özönlő nemzetek egymással versenyezve,a legjobb atkalmat fog­ják nyújtani az elért haladáson okulni és ta­nulni, a saját culturánk szempontjából nem ajánlhatjuk eléggé a Párisba való kirándulást annak idején a saját n. b. hatáskörében is min­den módon megkönnyíteni. A „Nemzetközi vasúti hálókocsi-társulat melynek központi igazgatósága Párisban székel, az ily mozgalomnál leginkább érdekelt inté­zetekkel : a franczia vasutak, a franczia hitelbank, és a Grands Magasins du bon Marciié stb.- vel karöltve, a „du Trocadero et de Passy nagy szállók r. társaság“ vállalatot alapította, mely több millió frank értékkel közvetlen a Szajna partján parkrendszerrel három palotasze­szörnyetegben rettegteti meg a gyönge asszony­kebleket, holnap egy Csicsa-czimbalmos érde- , kés dialektikával tünteti föl magát komikai tehetségben, harmadnap egy operettében éne­kel. Szóval kitűnő színész. A szív világa. Mikor a szív örömmel teli, S a fájdalmat — hírből ismeri, Mikor legnehezebb a szerelem, Ez az édes fájó gyötrelem : Ne kérdezd, akkor mind hiába ! — Nem tudja mi a szív világa .. . Mikor fájdalmait elrejti, Az ábrándokat elfelejteti, Mikor csalódás kínja várja, Felejtene, de mind hiába : Akkor hozzá ne szólj, ne kérdezd ! — Sok világról nem tud, nem érez ... Hanem mikor emlékeket gyűjt, Hogy minden fájót lásson együtt, ' ' Szm társulatunkról. — A „Szatmár* eredeti tárcája — (Folytatás.) Lányi Irma. Pár hónapja már nem játszik. De mig játszott, alakításai semmi hiányt nem mutattak föl. Drámai, tragikai tehetsége a legfölső fo­kig van kifejlődve. Krérner Sándor. Ó régi ismerősünk. Szinte letelepedett pol­gártársunk. Valóságos szerep-gyúró; ma egy Pintér Imre. A tetszelgő „lyrai szerelmes és natur­bursch“. Szép, csinos, alakos fiatal ember, de játéka már nem hasonlítható délezeg terme­téhez. Mosolyogni s kacsintani tud. Punktum. Léővey József. Titkár; drámai apa. Hatalmas, tekintélyes megjelenésű, kitűnő drámai színész, megfeleld komoly, mély hanghordozással. Nagyobb sze­repeket is vitt, melyek megjátszása előzetes mély tanulmányt és lélektani oknyomozást követel; ilyen volt például a „Lengyel zsidó*- ban Matheis polgármester igen nehéz szerepe. Gyakorlati búvárkodások, az idők edzése, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom