Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-04-27 / 17. szám

4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE Szatmár-Németi, 1913. dologban Dézsi, ő kezdte volna ki a kor­mányt azért, amiben ő is részes ö Ma már különben maguk a korona tanuk igazolják, hogy a szó csövek ismét hazudtak. A nagykárolyi Ref. Egyházmegye közgyűlése. A nagykarolyi ref Egyházmegye f évi április hó 23-án Nagykárolyban a városháza nagy tanácstermében tartot­ta meg tavaszi közgyűlését. Ez a köz­gyűlés egyúttal alakuló közgyűlés is volt, mert az újabb tiz éves ciklusra az egyházmegye a tél folyamán válasz­totta meg esperesét, gondnokát, tanács- bliráit és jegyzői karát. Berev József esperes megható imá­val nyitotta meg a közgyűlést és ezu­tán tartalmas beszéddel köszönte meg az egyházmegyei közgyűlésen az El­nökségnek és tanácsbiróknak megvá­lasztását. ' 1 [ Domahidv Elemér gondnok rövid beszéddel üdvözölte a közgyűlést, a mely-ív tán az egyházmegyei képviselők igazolása és a megalakulás követke­zett. Felolvastatott a választás eredmé­nye, mely szerint Berey József espe­resnek, Domahidv Elemér gondnoknak választatott. Tanácsbirákká választat­tak: Dr. Falussv Árpád, Dr. Péchy I,„ Kacsó Károly, Dome Bálint, Bányai Endre régi tanácsbirók, Bodokv Béla helyett pedig Gáspár Pál, aki az esküt nyomban letette. Egyházi tanácsbirók lettek: Havas Gyula, Tukacs Lajos, Király István, Uray József, Kincses István és Kormány János lelkipászto­rok. ’ ' Egyházmegyei főjegyző lett: Kin­cses István. — Világi főjegyző: Bányai Endre. Egyházmegyei ügyész: Szepessy Károly dr. lett, kinek indítványára el­határoztatott, hogy a felhalmozódott ügyészi munka miatt ez év folyamán második ügyészi állás is szerveztetik1. Pénztárnokul: Rátz Etek választa­tott meg. A tanügyi bizottság elnöke: Ta­kács Ferenc szaniszlói lelkész. Számvevőszéki elnök: Havas Gyula lelkész. i ' A bizottságok megalakulása után a tárgysorozatban foglalt ügyek tárgyal tattak le. amelyek között nagyobb vitát az Urayr József és tsái kérelme keltett, mely szerint az özvegyi gyámintézeti nyugdíj emeltessék fel. Többek hozzá­szólása után az előadó elutasító javas­latával szemben Falussv Árpád indít­ványa fogadtatott el, mely szerint a (nyugdíj méltányos felemelésének kiszá­mítására Havas Gyula elnöklete alatt egy bizottság küldessék ki. Nagyr vitára adott alkalmat a má­tészalkai presbitérium eljárása az egy­házi kölcsönök kiadása körül. A köl­csönök ingatlan betáblázással biztosít­va nem lettek, a mely' ellen felebbezés be a közgyűléshez. Minthogy ■’ kölcsönök már kiadatlak és el is köttettek, ennélfogva a feleb- bezé* figyelmen kívül hagyatott, de ki­mondatott, hogy' ezen személyes köl­csönökért a presbitérium anyagi fele­lősséggel tartozik. A bírósági ügyek részbeni elintézé­se után a közgyűlés tagjai mintegy 65-en a Berey József által adott dísz- ebédre gyűltek össze a »Magyar Ki­rály« szállodában. A diszebéden megjelentek Doma- hidy Elemér gondnok, Csaba Adorján főispán, dr. Falussy' Árpád, Ilosvay A- ladár dr. Péchv László, Domahidy Ist­ván, Cseh Lajos főgymn. igazgató, Ré­tiéi Károly ág. ev, lelkész, Asztalos Gv, ny. esperes, az összes tanácsbirók, lel­készek és egyház községi főgondnokok. Több póhárköszöntőben ünnepel­ték az ismételten megválasztott Berey József esperest, mint házi gazdát és a 91 éve' betöltött pátriárkát: Asztalos Györgyöt. > A remek virágdísszel ellátott asztal kitűnő lakomája általános megelége-y dést keltett és mint mindig, úgy' ezúttal is dicsérte Wessel Manó jóizlését és fi­gyelmességét. Az érmelléki vasút közig, bejárása. A nagykároly—szilágypéri vasút közig, bejárása Vezenden folyó hó 23-án, Érend- réden f. hó 24-én tartatott meg Dr. Tormay Géza keresk. miniszteri titkár elnöklete alatt az illetékes minisztériumok, államvasutak, áll. vasúti üzletvezetőségek kiküldöttei jelen­létében. Vármegyénk részéről Kacsó Károly mű­szaki tanácsos, Péchy István főjegyző és Madarassy István főszolgabíró jelentek meg. Megjelent Biharvárm. képviseletében Keszt­helyi Zoltán várm. főjegyző és Dobozy Kál­mán főszolgabíró, — Szil ágy vármegye ré­széről Bálint Sándor főjegyző, Kaizler Sán­dor árv. elnök jelentek meg. — Ezenkívül Sziknay Qerő főmérnök mint előadó és Fá­bián Lajos építési vállalkozó. A kiküldött bizottság elhatározza, hogy a kereskedelmi miniszter előzetes utasítása folytán a már kijelölt vonalat Dengeleg köz­ség határától, nem az érmellék vízzel elá­rasztott völgyében, hanem érendréd határá­nak felső részén a szalocsi kun halom irá­nyában engedélyezi. Mindkét napon a községek és magán­birtokosok részéről emelt kifogásokat és kérelmeket a bizottság részletesen letárgyalta és egyrészét — a mely műszaki nehézsé­gekbe nem ütközött — nyomban elfogadta. A vasútvonal iránya most már végle­gesen megállapittatott, a melynek miniszteri jóváhagyása után lehetőleg még május hó­ban engedélyezési tárgyalás kitűzése kö­vetkezik. Fábián Lajos vasúti vállalkozó mérnök az érdekelt községek képviselői előtt azon kijelentést tette, hogy amennyiben a hozzá­járulások jóváhagyattak, a vasút építését az ősz folyamán megkezdeni fogja. ag Színház. Hétfőn Rákosi 5 felvonásos tragédiája, a „Magdolna“ került színre Z. Hahne! Aran­kával a címszerepben, aki ezúttal is tökéle­tes alakítást produkált. Különösen a 111. fel­vonásban ért el nagy sikert ahol bő alkalma nyúlt művészetét csillogtatni: — A darabot magát már régebről ismeri közönségünk. Ha­sonlít a francia ponyva termékekhez". Sok gyilkosság, ideg izgató jelenetek — irodalmi érték azonban annál kevesebb. A szereplők közül Z. Hahnelen kiviil jól játszottak még Barics és Szőke. Kedden az „Etnökne“ cimü malacság került ismét színre, dacára annak hogy egé­szen senkisem volt kiváncsi rá. Szerdán Z. Hahnel Aranka búcsú fel­léptéül és jutalomjátékául a „Farkas“-t ad­ták. Tapssal, virággal meleg ovációval mu­tatta ki közönségünk Hahnel Aranka iránti rokanszenvét s percekig tartó zugás tapsok­kal ünnepelte a m'üvéáznőt. Pénteken Endrei jutalomjátékául a „Fa­un“ került színre. Társulatunk e tehetséges tagja igazán jól választotta juíalomjátékul a darabot, amelynek csinos szerepében kabi­net alakítást nyújtott. Telt ház nézte végig a kedvelt művészi kiváló játékát. Igen jól játszott még Z. Hahnel és Szőke. HÍREK* Egy nyomorult kis óngolyó milyen mérhetetlen pusztítást, tátongó űrt, pótolhatatlan veszteséget, mindig saj­gó fájdalmai tud előidézni. Ma még némán tűrjük a fájdalmat, felemelt fővel hordjuk a keresztet, holnap ke­zünk közé kerül valami, amit revorver- nek neveznek, bele teszünk egy nyo­morult óngolyót s egy önfeledt pilla­natban megfeledkezünk kötclezellsé- ' giinkről, hivatásunkról, engedünk y a kis golyó esábitásának, eldobjuk ma­gunktól az életet, amelyben még any- nvi elvégezni valónk lett volna, amely­ben munkánkat csak félig végeztük el. De hogy valaki a küzdelmek sza­kadatlan láncolatát, amit az emberek életnek neveznek, ketté vágja, ahhoz legtöbbször önkívületi állapot kell. — Csak addig szeret valaki a halálra, mint megváltóra hivatkozni, amig nem érzi a halálnak közelekését, de mikor érzi, hogy a halál, amelyet hivott, kö­zeledik, összeszedi minden erejét, hogy győzzön a halállal megvívandó küz­delemben. Hát még1 minő óriási lelki erő kel­lene ahhoz, hogy valaki önkezével olt­sa ki életét, mikor arra alapos oka nin­csen. Meri azt meg lehet magyarázni, ha Valaki a nyomor, a fájdalom, az erkölcsi, vagy a törvény kényszerítő erejének hatása alatt dobja el magá­tól az életet, bár ez sem egészen beszá­mítható lelki állapot mellett történik, mert hiszen nyugodt öntudat mellett senki sem lesz öngyilkos, de mikor va­laki, akinek megadatott minden, amit az élet boldogságának szokott nevezni s eldobja magától az életet, az nem ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom