Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-03-23 / 12. szám
Szatmár-Németi, 1913. '•* SZÁTMÁRVÁRMEGYE 3-ik oldal. bizalmi szavazatot kelleti szállítani. > Ezek a napok örök szégyen foltjai lesznek vármegyénk közigazgatási életének. i Ettől a szégyen folttól kell a /jövőben megvédeni Szatmárvármegye . hírnevét. Ezért kell a függetlenségipártnak és a vármegye alkotmányt«,- tisztelő bizottsági tagjainak az általános tiszt újításnál tömörülni és azok ellen, akik a jogfosztó kormánynak eszközeivé váltak, a küzdelmet az egész Vonalon felvenni. — Nem arról van szó hogy 48-as vagy 67-es politikát tart-é meggyőződésével összeegyeztethetőnek az a tisztviselő, hanem arról, hogy kellő képességgel, öntudattal, szorgalommal és munkával szolgálja-é a köz- igazgatást. Nem azt kívánjuk, hogy a tisztviselő a mindenkori kormány fájlén agitáljon, hanem azt, hogy ne üldözze az alkotmányt tisztelő és annak épségéért küzdő polgárok becsületes meggyőződését és ne váljék vak eszközévé a Lukács-féle megbélyegzettkormány hatalmi tultengésének. A mai kormányrendszer bűnben j született és az erkölcstelenség posványába fog elsülyedni. Ez a bukott — Rendszer már nem lesz befolyással a vármegyék ez évi általános lisztujilásáF- ra. De a mi vármegyénk közigazgatására is reá fér némi rendszer változás. A’ jelenlegi vármegyei tisztviselői kar nagyjában — hogy ugv mondjuk — kifogástalan anyagból áll. Egyéni tisztességükhöz szó sem férhet. Ha jellembeli értékükön felül egyeseknél még több tudást, ambíciót, ügyszeretetei és több szorgalmat látnánk, úgy vármegyei kozigazgalásunk c’assúa elérhetné a jó közepest. Ámde ehhez nem elég a jó anyag. A jó anyagot elkészíteni, i' ányitani, ve* zetni, és ellenőrizni kell. És a vezetőnek' mindenekelőtt a munkában szorgalomban és a kötelesség teljesítésben jó példával kell járni elől. Érzi ezt vármegyénkben minden ' gondolkodó ember — de midőn némi rendszerváltozásról hall, akkor a veleszületett ősi indolenfiával legyint e* gyei a kezével és — odaígéri szavazä- zatál az első kilincselőnek. Reméljük, hogy ez évben nem ugv lesz ' (—) : Forgácsok. Lukács László ma minden csak nem panamista, a munkapárti képviselő házban azt mondotta a Désy- féle ügyben egy megrendelt interpelá- cióra, hogy »én nem vagyok hipokrita, nem akarom sem állítani, sem másokkal elhitetni, hogy nincs pártkassza, hogy nem volt pártkassza. (Fölkiáltások Lesz is!) Azt sem akarom másokkal elhitetni, hogy bizonyos pénzek ne folynának be a pártkasszába különböző oldalakról és azt is koncedálom, — hogy ezek között vannak olyanok, a- melyek bizonyos ellenszolgáltatást föltételeznek. De én tudok képzelni mg- gamüak olyan ellenszolgáltatást is, timely nem jár az államnak vagy az államkincstárnak semmiféle kárával, vagy hátrányával.« Szögezzük le azt a tényt, hogy Lu kacs is azt állította, hogy olyan ellen- szolgálatokból gyűjtik a pártkasszát, amely nem jár az államkincstárnak 1 semmi féle kárával Nézzük csak hogy értelmezte s használta a* gyakorlatban ezt az elvet Lukács Ur? r i ' Egy Kürschner nevű morva bácsi az osztrák kormánynál báróságért folyamodott. S ellenérték cimen felajánlott egy milliót. Megtudta ezt Lukács ur, megragadta a határon túli üzletet. ügynököt küldött a morva nyakára, hogy sokkal hamarabb, biztosabban olcsóbban szállítja a magyar báróságot, mert Magyarországon pénzért minden eladó! Az üzletet megpsinálták. 800000 K- ért Kürschner ur megkapta a magyar báróságot. A magyar kormány tehát handlé módra 800000 koronáért az osztrák kor mánnyal szemben tisztességtelen con- curentia mellett eladta a magyar báróságot, egy osztrák állam polgárának. S ezt nevezi Lukács ur, most már nem csak a legnagyobb panamista, hanem ;a legnagyobb íhandlé (is, olyan ellenszolgáltatásnak, amely »nem jár az államnak semmi féle kárával vagi’ hátrányával.« Persze Lukács ur nem tudja azt, hogy egy nemzetnek vannak etikai javai, van becsülete s lehelnek olyan szennyes üzletek, amelyek nem is járnak anyagi kárral az államra, de azért annál súlyosabb sebet ejtenek a nemzet erkölcsén, a'nemzet becsületén. S ezek után Lukács ur még mindig Thagyar miniszterelnök s a Lukács ur működésével a magyar király még mindig meg van elégedve?! A munkapárt nagyapja Khuen, — atyja Lukács és nagy mestere Tisza, eltekintve a vesztegetésektől a pana- málásoktól, handléságtól és a presz- sziónak 100 és 100 fajától politikai csalást is követett el a munkapárt megteremtésével. Ugyanis a pártot a demokratikus, liberális haladás maszkjába öltöztették s sikerült nekik a közvélemény egy részébe beleszugge- rálni, hogy a demokrácia és libera- lisrmis függő nagy kérdését csak a nemzeti munkapárt adhatja meg, de sikerült diegnyugtatni a párt reakciós tagjait is azzal, hogy ha majd a kivitelre kerül a sor, nekik sem lesz kifogásuk a megoldás ellen. így sikerült azután e {három mindenre vállalkozó férfiúnak a liberális, demokratikus és reakciós elemeket összetoborozni és együtt tartani. Fordult azonban a kocka A demokratikus és liberális gondolkozásunkat a választói javaslattal a munkapárt elveszítette, úgy, hogy ma már a munkapárt csak a reakciós j kicsiny csapatára támaszkodhatik. Ez pedig nem jelent mást, mint a vég rohamos közeledését. A munkapárt ismét kapott egy csat tanús pofont a szegedi esküdtbiróság- tól. Egy doktorátussal biró fiatal eraser állott az esküdtek előtt Kiráivsér- téssel vádolva. A fiatalember büszkén vallotta, ott az esküdtek előtt a királyának Kossuth Lajost, amit állított, megismételte ott az esküdtek előtt is s az esküdtbiróság felmentette. Olt állunk ma már a munkapárt egyedüli idVezitő uralma alatt, hogy ä Király sértéseknél egvre-másra jönnek a felmentő ítéletek, de azért a magvar király kegyelméről biztosítja minden alkalommal Lukácsot, az osztrák császár kedvencét. Nagybánya város takarékpénztárának közgyíílése. Néhai Csomay Imre vetette fel a városi takarékpénztár felállításának eszméjét. Hogy minő igazsága volt neki akkor, a midőn a városi takarék- felállítása által csökkenteni remélte az adót, közöljük a Nagybánya város takarék számadásának mérlegét és közgyűlése lefolyását. A város takárékpén z f ár a vasárnap március 9-én d. e 11 órakor tartja szokásos évi közgyűlését. Múlt szá- ! munkban közöltük az igazgatóság erre Vonatkozó jelentését, most a zárszámadásokról mondunk el egyetinást. Az intézet forgalma 54.715,795 koron? volt az 1912. évben. A forgalom i- lven nagy arányú emelkedése az Osztrák-Magyar Bank mellékhelyének tudható he, amely a készpénz forga'om élénkítésére nagyban kihat. Uj betétet majdnem másfél miliőt hoztak a takarékpénztárba, de ezzel szemben 479 ezerre többet ki is vettek. Az ideges háborús esztendő a betétek hullámzásában is meglátszott. Épp emiatt leginkább váltókölcsö- nöket adtak ki. Kötvénykölcsnt alig 200 ezret, míg váltókölcsönt 5 milliót. A kamatbevételek aránylag csekélyek, ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy az intézet a törvényes kamatlábat mel lőzmi nem akarta, holott felülről igen magasan számították a viszleszámitol- iásokat. Az értékpapír forgalom 2 milliót mutat. Az intézet mindig pedáns szolid-t sága mellett is 94,088 korona 25 fillér nyers nyereséget adott 1912-ről, bizony, ságául annak, bogy lehet eredményeket elérni a nélkül a kétségbeejtő uzsora nélkül is, amellyel egyes vidéki pénzintézetek boldogították a hazát! Persze vannak náluk is, akik nagyobb’nyereséget szerettek volna ennél kisajtolni, nem gondolva meg, hogy az eladósodott emberek amúgy is nehezen viselik mai időben a terheket. i Betét kamatként 116.757 koronát adott ki a pénztár a feleknek. 'Ä kezelés 22,072 koronába került. Adóra 53 ezer korona ment, elég tekintélyes osz- szeg, az állam mindenütt tartja a zsákot, noha a munkából nem veszi ki a Részét. i
