Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-03-16 / 11. szám
A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi, Rákóczy-uíca 7. I. emelet. Telefon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18.Telefon 284. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Előfizetési árak: Egész évre ........................8 korona. Fé lévre ...... 4 korona. Negyedévre........................2 korona. Eg yes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 filL Hirdetések jutányos áron közőltetnek. Lesz még ünnep... Irta : Bodnár Gáspár. Tegnap ünnep volt. Mélységes nagy eszméknek, történetet, nj Magyarországot alkotó napnak visszatekintő emlékezetes ünnepe. Komoran bontakozott ki a Napnak képe a fellegekből. Ólomlábakon jön a tavasz. A természet feltámadása. Hűvös, fagyasztó szelet küldenek a tél karjaiból szabadulni nem tudó magaslatok. De mégis kiderült, felragyogott. Zászlóik lengettek a házakon. Itt is. ott is felhangzik a Hazádnak rendületlen! Ifjúságunk arcán tüzet gyújt a Talpra magyar! Csak a mi agyunkat — szivünket szántogatja, hasogatja a jelen kaosza. — A jövőnek egén borongó, szinte fagyos, dermesztő gondolata. Ennek a sze- , gény. sokat szenvedett hazának bus sorsa. Sorsának remegő gondolata. A múlt máskor lelkesített. Az aggastyánnak arcára is az ifjúság piros- ságát varázsolta. Történetünk tiszta, főnséges alakjaira büszkék voltunk e napon. Szinte hiuságósan emeltük fel fejünket glóriás homlokukra. Tiszta, ő- szinte. becsületes arcukba. Most, ma? Szinte félünk feléjük Snézni. Róluk emlékezni. Szinte megremeg a kezünk, mikor az ifjúság előtt az ősi, a nagy szellemek koporsóiból az élők közé idézzük őket. Be remegve, be félve idézzük. Nem merjük ajkunkra venni az »Eszmény« nevét. A hazáért való »Ingyen« szolgálat eszméjét. Félve, pirulva dadogjuk, hogy ők mocsoktalan, tiszta kezüek voltak. Hogy ők, mikor a Hatalom reájuk mosolygott — a magánt keresték. Hogy7 mikor kellett nemcsak szegények tudtak lenni. De mikor gazdagok lehettek volna, akkor maradlak legszegényebbek. Pirulva kell igen emlegetnünk, — hogy az a nagy alak, a! kit ja nemzet közitélete és a történelem emelt a bölcsesség székébe, a ki hatalmas volt szuronyok és hatalom nélkül, undorodva lökte el a mandátumát, melyet neki a véres választás adott. Vérrel tarkított megbízó levél nem kellett neki. Hogy hogyan emlegessük ezt ma az ifjúság előtt, mikor ő elibük a piszokba, a vesztegetésbe, ennek a szegény; országnak elvesztegetett pénzébe mentett mandátumok merednek eléje. Zászlók lengettek tegnap a házadon. Itt is, ott is felhangzott a nemzeti dal. Az ifjúság benső tüze, mint égtigis»*- len, kialudhatlan széndarab fel lobogott. De a mi lelkűnkben néma borongással, megviselt, de élő hittel inkább at jövendő reményiének' fátyolán keresztül a búcsúzó király7 költő hattyúdalának hangjai reszketnek: ‘ J — Lesz még ünnep e világon f Ünnep. Igazi, nagy, mélységes, e- melkedett szép ünnep. Mikor a nemzet szive fog egyszerre lobogni. A nemzet érzése fog szólanj. És akarása foglalja el a lelkeket. A nemzet száján kél a dal. A régi, jaz igaz dal, melyet az egész magyar nép értett és erzett. Az Eszmény, a Tisztakéz, az Ingyen Hazaszeretet, az Igazságért és nem a Személyekért a Közért és nem a Hatalomért való élés és uralkodás. Lesz még ünnep! A nagy nemzeti feltámadás önnéKrisztus a fájdalom utján. Egy Simon nevű ember vitte a keresztfát, a mélyre Krisztust fel kellett feszíteni. Nem1 a maga jószántából cipelte Simon ezt a durva, nehéz ácsol- inlányt, kirendelték őtett erre a munkára. Mert Krisztus mellett, közel ho- zá, a szűk hegyi ösvény szélén, tán sajnálta volna is Krisztust, ha ráért volna, de egészen elfoglalta a fáradtság és a boszuság e miatt a terhes kirándulás miatt és figefájára gondolt, >a melynek édes árnyékában ilyenkor délután szundikálni szokott. Térdei meg-megtörtek a teher alatt, a fél válla lenyomódott, meztelen nyakát szurkálták a gyalulatlan fa szilánkjai.. Melege is volt, a jobb karját egyszer- jmásszor felemelte, hogy lesöpörje a verítéket a homlokáról, Krisztus, a ki némán s a messzi felhők felé tekintve haladt a két római katona előtt, egyszer csali figyelmes lett erre az emberre, látta, hogy izzad a kereszt alatt S milyen kedvetlen grimaee-okat csinál, mikor a hátracsuszó terhet előb- re rukkoItatja a vállán. Krisztus Simon mellé lépett, megérintette a vállát és végtelen tekintetének jóságos parancsával elkérte tőle a keresztfát. Simon megállóit, Krisztus a maga vállára emelte a keresztet, úgy ment tovább a göröngyös ösvényen. Ez az utolsó jó cselekedete nagyon jól esett a lelkének és jól esett neki ez a váratlan, utolsó teher is érzékeny, keskeny vállán, mert egész é- letében a szenvedést kereste és mindenfelől szomorú volt az ő lelke halálig, mint a Getsemáné kertjében mondotta volt tanítványai előtt. Mert a kereszt alatt, isteni lelke szárnyalni kezdett és átalszárnvalta kedves földi életét. Krisztus mögött j a római katonák lépései roppantak, a katonák gondolattalan és érzéstelen arccal kísérték Krisztust, ők sétáló sisakok meg dárdák voltak. A katonák után lármás férfiak, civakodó vének tolongtak, még hátrább néhány asz- szonyok siránkoztak s szoknyáikba kiváncsi és gyáva gyermekek kapaszkodtak. Krisztus mind e népséget nem hallotta, gyötrelmei kimerültén elültek e szörnyű utón és gondolata békén és magaSsan szállott étele fölött. Elgondolta tanításait, csudáit, tanitványai orcáit képzelte maga előtt, meg a arengeteg szervedők orcáit, a kik hoz zá folyamodtak. Maga előtt látta’ csusz- ni-mászni. fetrengeni és jajveszékelni a bénákat, vakokat, nvávajatörősöket és bélpoklosokat, elérezle megint velük szemben való iszonyodását és irgalmát és örömét, hogy megyógyitotta őket. Elgondolta igazságos és kemény Ítéleteit a gonoszok felett s migint Rialiät fest vegyileg tisztit Mániái Nagykáro’y> H“s-"taa 1 1. IdllICI Ózdi II fUld a róm. kath. templom mellett, villanyerőre berendezett int izeiében Ülapittatott 1SÜZ. Tßlßp Pßtöfl-ßt 19
