Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-23 / 8. szám
* 2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE Szatmár-Németi, 1915. Gyula gróf mondott, hogy a mai bi- rói Ítélet nem az utolsó szó ebben az 'ügyben. Az egész ország érzi, hogy ez azitéléi nem megnyugvást, de (megdöbbenést okozod, meri ez az ítélet alkalmas arra. hogy megrendítse a magyar emberben r, független bíróság ítéletében vetett hitei. A inig Lukács az ítéletet Cinikus vigyorgással fogadta, addig kialakult a közvéleményben az a meggyőződés,, j hogy a Désv Zoltán vádjai igazak és a j kormány az államkincstártól jogtala- ° nui eiicicgenitetl milliókkal választatta meg az» a munkapárti többséget, a- ; mely ma Magyarország felett zsarnoki inaimat gyakorol. Ennek az ítéletnek ereje nem Désy Zoltánt, hanem Lukács Lászlót sújtotta le. 1 Most már nyilvánvalóvá lett ország-világ előtt, hogy a Magyar Bank Elet Pálja által adott és az államkincstártól elvont milliókból költöttek el Aradon Tisza István mellett 520,000 koronát Ebből a pénzből választották meg r. mi vármegyei munkapárti képviselőinkéi — Ezzel a pénzzel nyom- j Iák el a választópolgárság szabajd meg 1 níyüaikozási jogát. Ha e visszaélésnek erkölcsi súlyát a munkapárti képviselők átérez- | ni, tudják, úgy kötelességük vág? visz- ; szadi zei ni az. állam pénzét, vagy lemon- j tinin a rhandátmnró1 —- Vájjon akad-é ; ktöröftük- erre áz elhatározásra önérze- j lés férfin? "Vagy faTSVr mS” az önérzet . is kihall ebből a megbélyegzett pártból? Le ez ügyben 'egy másik ítélet is áll előttünk — Ezt áz ítéletet áz ország bárom legkiválóbb, legnemesebb lelkű ullamférfia, a király valóságos belső titkos tanácsosai és volt miniszterei gr. Andrássy Csilla, gróf Apponyi Albert es gróf Zichy Aladár hozták meg. Ez az ítélet az egész ország magyarságának és a párthatalom által le nem nyűgözött polgárjának szivéből, meggyőződéséből fakadt. Ezt az Ítéletei szószerint közöljük: ** Désv Zoltán súlyos vádat emelt Lukács László miniszterelnök ellen. E vád bizonyítását a kormányt képviselő vádhatóság a bíróság által is elfogadott forrna5 kifogásokkal ellenezte. hogy ilyen módon a megvádolt miniszterelnöknek az elégtétel látszatát és íormájál szerezze meg. Ámde a közéleti tisztességet é- rinlő ez a kérdés a tényállás formális elintézésével és erőszakolt leplezésével el nem intézhető. Módot és alkalmat kívánunk tehát adni Lukács László urnák, hogy formális elégtétel helyeit valóságos elégléteihez juthasson Kijelentjük, hogy meggyőződtünk a következe tényállás valódiságáról; Lukács László a Magyar Bank ó’ 4 millió koronái felülhaladó összeget kapott különböző az állam és a bank között kötött fizi elek, szerződések és egyezségek alkalmával, különösen a sőszerződés nieghosszábbi(á'sán'ak alkalmává!. a Magyar Bank diszkrét kiadásainak tételéből szabad rendelkezésre Ezt az összeget, habár állami tisztviselő ■ nyugtázta, - Lukács László soha az államkincstárba be nein szolgáltatta, azzal soha: -—-mint állami" pénzzel — e! nem számolt, hanem á/L ah::tnvthkapäii választási- költségeinek' fedezésére fordította. E nyugták a. Magyar Banknál még most is őriztetnek. Lukács I.ásZir tehát azt az alkat- niat. midőn az állam nevében járt el, arra használta fel, hogy politikai párfját illegitim vagyoni előnyhöz juttassa és ugyanezen összeg erejéig az áilomot megkárosítsa.. Ez! a vádat tehát magunk is emeljük és a tépve!; teljes ismeretével, komoly felelősségünk tudatában Kenvéné javalta, a pusztabiró felesébe, aki sok mindenhez ért; főként pedig a betegségekhez. Mikor meghallotta az öreg ember nehéz sorát, egyszeriben átjött, s napot véleményezett.-— .. N incs jobb orvosság a napnál. Annak a tüze öli a nyavalyát. Úgy a! Alkalmilag hozott egy kis orvosságot is A pesti menyitül maradt egy fél üveggel, akit hektika ellen gyógvi- tolt az orvos. Elhozta. Mért ne? A jó szomszédság (sokra (kötelez. Hátha basznál Az igaz, hogy Julis nem javult utána. De azér! csak orvosság az. Szép piros szinii, szagos. Betegnek való. Az öreg emberbe rögtön bele is öntöttek két kanállal. Hogy esteledett s igy az idő hűvösre fordult, bevitték a beteget a Házba. Itt történt a baj. A szoba levegőjétől-e, vagy mitől, az öreg ember egyszerre elalélt: az álla leesett s hörrögni kezdett; a melle úgy járt mint a kovácsfujtatö s egy re kapkodott a levegő utá. — Nono, — biztatá az András. — Ne hagyja kend magát. Majd az asszonyhoz fordult. — Mégis ki köllött volna hozni, vagy bekövetkezni.. Az orvosra célozott, ki a városban lakik. — Ha nappal lönne. csak be vinném. No, röggel viszöm is, viszöm ...... Csak mögérje.. Öda-odanézétt az öreg emberre s egyre elszántabban fogadkózott. — Be én... Beviszöm!... — Nem bírja ki röggelig, — szólt az asszony. András körülvakargatta á tarkóját. Himelt-bámolt: — Ha itt helybe lönne, akko nem várnék tovább, de nincs. Aztán igy é- caka a fizetség is dufla. . elvárjuk, hogy állításainkért törvényes feleidre vonassunk. Budapest. ’915 február 18-ikán. fndrássy Gyula gróf. Ippouyi Albert gróf, Zichy Aladár gróf. * * * Ez az ítélet visszhangra tatát az e- gcsz országban A visszhang ereje meg- j fogja rá/ni aaz erkölcstelen alapot, amelyen a Lukács-—Tisza bünszövet- , ség hatalma felépült és szét fogja verni azt a pártol, amely lopott pénzzel vásárolt ma ódái ionokkal ült a nemzet nyakára m ©g-Mvo. A szalmái’vármegyei 48-as függetlenségi pari intéző-bizottsága folyó évi február hó 26-án szerdán délelőtt 10 órakor Szakmaron, a Pannónia szálló j külön termében intéző-bizottsági ülést fart. amelyre az intéző-bizottság tag- i jail tiszteiéitől meghívom. Trend red, 1°T3 február 22-ikén. Falussy Árpád i vármegyei pártelnök. Forgácsok. j A 67-es politikusok, a mikor a függetlenségi párt programímját, mint utópiát emlegetik, azzal szoktak, előhozakodni, hogy Magyarország mint önálló állam meg nem állhat. — Hogy j ez az érv abszurdum és hogy mivé lehettünk volna mint önálló állam hivatkozunk egyszerűen a kis Balkán államokra. — Nyomorult pénzügyi viszonyok, terméketlen föld mellett, kevés agyoncsigázott lakossággal ma már ott állanak a Balkán államok, hogy képesek pozdorjává törni a nagy hatalmas Török birodalmat és ezzel illo- zorinssá tenni áz európai békét. Mi, il- ! letve szerencsétlen hazánk ma is'ott. Megcsóválta a fejét. — Hogy nem tudta a nyavalya e- i teje úgy éléi tájban elérni! A közeli tanyákról egy-két öreg j asszony jött betegnézőbe. HarhoIváné, Taligásné. meg az öreg Vica néni. O- da oldalogtak a beteghez, Amint ránéztek. mindjárt kimondták: Vége! Csakugyan vége is lett az öreg embernek még éjfél előtt. — No most mi lösz, ijedözött az asszony. András erősen líajhájozott s szünet nélkül vakargatta a tarkóját. Egyszer aztán hirtelen földerült az arca: — Semmi1 Nem lösz semmi báj! •f —No... —■ Nem lösz. Ha mondom. — Mit csinál kend? —- Mit? Hát befogok, oszt beviszöm — Hát aztán? — Van a városban ölég orvos, majd
