Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-16 / 7. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE Szatnuir-Német i „ 1913. óhajtja, hogV a gór. kath. magyar püspökség székhelye a vármegye terűidén. a vármegye székhelyén legyen. Hiszed Szatmár város hazafias magyar közönségének is érdekét képezi, hogy ez a püspökség a maga nemzeti missiójának teljesítésébe! hozzá közel Ügyen. Már pedig akkor, midőn 47 egyházközség, (tehát a többi 1 lecsatol l vármegyék között a legtöbb' paróchia) vármegyénk területére esik, és akkor, midőn a dákó-romanismus szelleme leginkább a nagykárolyvidé- ki falvak gör. katholikusok híveit lepte el, minden liazafiasan gondolkodó, józan eszü magvar ember előtt nyilvánvaló, hogy a püspöki székhelynek, a magyarság ez újabb védvárának N.- károlyban, a vármegye székhelyén kelt* elhelyezve lenni. — De erre az erkölcsi jogosultságra is megvan annak a Nagykároly városnak, amelynek falai között a gör. kath. magyar egyház nyolc éven át küzdött a nagyváradi g. kath püspökség dákoromán nemzetiségi törekvései ellen, küzdöttek pedig a nagykárolyiak azzal a céllal és eszmével, amely célt és eszmét fogja szolgálni a gör. kath. magyar püspökség Örömmel üdvözöljük ezért a lélekemelő határozatért Szatmárvárme- gve törvényhatósági bizottságát, mert végre Is azt táljuk, hogy ennek a vármegyének közönségét a magyarság szent ügye, a nagv nemzeti cél egygvé tudja forrasztani. Már pedig az egvbe- forradás erejének megnyilvánulásában rejlik a magyarság jövője és fenroara- Öásának biztosítása. (F.) Szatmárvármegye közgyűlése. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 13.-án délelőtt 10 órakor Csaba Adorján főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Elnöklő főispán mindenekelőtt ke- gveleles szavakban (emlékezett (meg Raj- ner főherceg haláláról és indítványozta, hogy Szatmárvármegye részvéte az uralkodó családdal feliratban közöl tessék — Ugyancsak kegyeletcs szavakban emlékezett meg Dr. Gózner Elek vm bizottsági tag elhunytéról is és indítványára a közgyűlés részvétiratot intéz a gyászoló családhoz. Tárgyaltatott Nagykároly város határozata, mely szerint a városban elhelyezendő gör. kath. magyar püspökség céljaira 200,000 koronával és ingyen telek felajánlásával hozzájárul. A város határozatát a közgyűlés jóvá- j hagyta. A gör. kath. magyar püspökségnek Nagykárolyban; a megye székhelyén leendő elhelyezése céljából a vármegye feliratot intéz a m. kir. kultuszminiszterhez E tárgynál először lanssv Árpád vármegyénk volt főispánja szólalt fel és indítványozta, hogy a pár- megye közönségének feliratát a főispán és alispán vezetése alatt a vármegye minden járásából összeállított vármegyei küldöttség vigye a kultuszminiszter, miniszterelnök és Jeszenszky ^Sándor miniszterelnökségi államtitkárhoz és ugyanezen vármegyei küldöttség- ' tisztelegjen í sernoch János be cegpri- másnál, a kinek pártfogását kérje ki a vármegyei, felirat kedvező elintézésére. — A közgyűlés Falussv Árpád indítványát egyhangúlag elfogadta. Ekkor Róuav litván rk. plébános emelkedett szállásra és hazafias beszédben ecsetelte a gör. kath püspökség felállításának nemzeti céljait, ő- römmel j'árnl hozzá a felirathoz és a ! küldöttségben szívesen vesz részt, egyidejűleg indítványozza, hogy a várnie- I gye közönsége köszönetét szavazzon j ama férfiaknak, akik vármegyénkben e 1 nemes eél érdekében eddig is fáradoz- ! tak és kén őket, hogy buzgalommal j féltékeny, őrkedő szemekkel leste minden mozdulatát, Azután a drága, finom keretbe foglalt kép odakerült újból a zongorára, szembenézhessen Agata kisasszonnyal, aki csügetten hajtatta le feketecsokros, lwvas- fürtös fejét — Hja, ilyen az élet, — tette hozzá, az anyóka és nézte Agatát. Amaz száraz szemekkel, busán intett: — Ilyen. Nyomorúság. Mivel érdemeltem, hogy á boldogságot soha meg nem ismerhet? Rósz voltam talán, keményszívű gonosz ? A kis anyóka hevesen rázta fejét — Dehogy, Dehogy. Nagyon is jó voltál, Agata Túlságosan jó! Csak azért bántottak az emberek. Ő is. Oda tekintett a kép felé, amely szelídnek értelmesnek, álmodozó szeműnek mutatta a fiatilembert. Agata megrázta a fejét; keményen, csaknem szilajon. Hangja ik élessé vált metszett, mint kés. — Ö nem. Hazugság. Meghalt... bizonyos, hogy meghalt... Megcsuklott, zokogó hangon folytatta: e — Visszajött volna ha életben van. Te nem tudod, hogyan szerettük mi egymást. Nem úgy, ahogyan ma szeretnek. Csak érte éltem és ő is csak értem élt. Gyötröt- ten, kinokba fíirödve és nyugtalanul bolyongott, ha egy nap nem látott. Én is igy voltam. De vigasz szált lelkembe, ha csendes tavaszi nyár éjjeken koppani hallottam lépteit ablakunk alatt. Óvatosan, alig zörrenve surrant fe.-alá, én mégis jól hallottam minden léptét vastag falon, erősen csukott ablakokon át, megéreztem sötét, éjszakavágó tekintetét, hevesen lüktető szivdobbanását, Ilyenkor örömkönnyekkel sírtam tele vánkosomat .. • Az anyóka szomorúan ingatta fejét — És mégis... Agata kisasszony most már mosolygott, szelíden, fö’ényesen, nagy, tökéletes önérzettel és benső elégültséggel. — Ezt már jobban tudom. Künn a nagy és pusztító életviharokban valami fer- geteg szakadt rá. Ki tudja, hogyan ? És elsodorta magával. Hanem a lelke, szive ma is itt van. A napok múlnak és egyre több az öröm. Hiszen közeledünk ... Finom, fehér, remegő ujjai újból ráesfolytassák továbbra is azt a munkál, amit megkezdték, bogy vármegyénk békéje a nemzeti izgatásokkal szemben megvédhető legyen. — Indítványozta, hogy Papp Antal munkácsi gör. kath. püspöknek az uj püspökség szervezése körüli nagy munkájáért a vármegye közönsége hálás köszönetét fejezze ki. Az indítvány 'egyhangúlag /elfogadtatott. Ezután Pozsony vármegye átiratát tárgyalta a közgyűlés, mely szerint a vármegye írjon fel a vármegyei köz- igazgatás államosítása végett. Péchy István vm. főjegyző tartalmas indokolással kísért javaslatára a közgyűlés egyhangúlag kimondja, hogy alkotmányunk egyedüli és utolsó védbástyáját ledönteni nem engedi, az állami köz- igazgatást nemzeti önállóságunk elleni merényletnek tekinti és igy Pozsony- vármegye átiratát elutasít ja. A Szatmármcgyei Gazdasági Egyesület javaslatára kimondta a közgyűlés. hogy feliratot intéz a kormányhoz, hogy a Balkán államokkal 19i7- is megkötött vámszerződéseket változatlanul fen tartja és különösen Szerbiával szemben a magyar mezőgazdaság terhére változtatásokat és engedményeket ne tegyen. A tárgysorozat többi pontjainak le- tárgyalása után a közgyűlés véget ért.. Közgyűlés után a főispán lanáes- kozásra hívta össze a vármegyei biz. tagokat, ahol elhatározták, hogy a g. kath. püspökség székhelyének kérdésében a vármegyei küldöttség f. hó 26.-án délután utazik Budapestbe. A küldöttségben való részvételt Kende Zsigmond cs. kir. kamarás és Szobányi Ferenc orsz. képviselő is megígérték. (•-•) Forgácsok. A mikor egy kormánynak kifelé áll a szekere rudja, rendesen megkezdi az tek a zongora billenytyüire. A bevonat fehér függönyök mögött, a fakult selymek árnyában homály terjengett szét a szelíd, békésen omló levendulaillat. Felvágódtak újból ócska, avult, szentimentális melódiák, mint szelíden ringó tengerhabok, melyeknek méhé- ből mintha örökre kiveszett volna minden romboló szilajság. Ám újból nyílott az ajtó és egy sereg idegen ember jött. Fiatalok és idősebbek, nagy táskákkal, Írásokkal és csengő aranyakkal, metáskájyekkel megkínálták Agata kisasszonyt, ha táskátengedné öreg, omló vakolatu, hajlott gerendáju házát, hogy odacsatolhassák a szomszédban épülő hatalmas gyárhoz. Jöttek dörgő léptekkel,, erős lár- máju beszéddel és mohón furakodó dohányillatot terjesztettek. A régi módú butoroc jaj- veszékelve recsegtek. Agata kisasszony pedip felháborottan, nagy ijdelmek izgalmaiban remegve, csaknem sirva tiltakozott. — Soha. soha, migr élek, nem .,. És az anyóka is ingatta' reszkető fér jét. — Nem, csakugyan nem ... Valamelyik a férfi közzül: erős, kövér öregember, lenéz a fakult rózsáju divánra
