Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-02 / 5. szám
5 szám. SZATMÁR VÁRMEGYE. 3-ik oldal harácsolt pénzzel megvesztegetni és csendőrszuronnyal megfélemlíteni nem lehet. Ennek az áradatnak akarja útját állani Tisza István? Hiú vállalkozás, de egyúttal végzetes is lehet. Mert a folyók természetes lefolyását megállítani nem — csak felduzzasztani lehet. Most még a magyar középosztály természetes folyamatát látja az uj korszak és rendszer átalakulásnak, mely az evolúció törvényei szerint rombolás nélkül halad a maga utján. De mi történik, ha Tisza ismeretes balkezével tovább is gátat emel a hömpölygő folyam elé? A szenvedélyek felduzzasztása, amely a maga hatalmas erejével és súlyával gátat fog törni és irtózatos rombolást fog végezni ott is, amelyet eddig még a kormány erőszakos politikája sem tudott elpusztítani! De a folyó azért halad tovább sőt „zugva-bőgve töri át a gátat“ és elnyeli a rossz munkapártot. (F.) MEGHÍVÓ. A vármegyei függetlenségi és 48-as párt intéző bizottságát, Szatmáron a Pannónia külön termében folyó évi február hó 5-én délelőtt 11 órakor tartandó isutézö bizottsági gyűlésre tisztelettel meghívom. Érendréd, 1913 január 31-én. FALUSSV ÁRPÁD vármegyei "pártelnök. — Indítványozom, tisztelt igazgatóság, hogy mától kezdve a kamatlábat hétről nyolcra emeljük fel, hogy ez az egy percent többlet már a mostani kölcsönkérő!, Egres Pétert is terhelje. — Elfogadjuk ! — hangzott egy leiekből. A nyugalomba vonult gyógyszerész, a fő-részvényesek egyike, aggodalmaskodva tette fel a kérdést: — És ez a kamatlábemelés csakis az Egres Péter kölcsönére szorítkozik? Az igazgató fejével és kezével idegesen intett nemet. — Csodálkoznom kell ez észrevételen — mondotta az igazgató a jámbor atyai feddés hangján. — Bármennyire óhajtandó volna, hogy úgy legyen, szabad-e ilyesmit tenni egy pénzintézetnek? Mit mondana a világ és főleg a pénzvilág, ha mi kivételesen, egy emberre állapittanánk meg egy külön kamatlábat ? Isten ments! Erre gondolni sem szabad. Ez annyit jelentene, mint provokálni a rosszindulatú megjegyzések özönét és intézetünk szolid hírét kockáztatni. Azután szépen, simán kifejtette, hogy bármennyire sajnálatos is, hogy a kamatláb emelése másokat, ártatlanokat is sújt, mégsem lehet egyébről szó, mint általános emelésről. Egy ember se akadt, ki ellenezte volna és a kamatláb minden egyéb teketória nélkül szépen felemeltetett hétről nyolcra. Eközben azonban történt valami. Úgy egy hét múlva levél érkezett a takarékpénztárhoz az istentagadótól. Rövid irat, mely azt tartalmazta, hogy semmi kedve sincs nyolcas percentre pénzt felvenni. Egyébként már kapott is hat percentes pénzt. Erről bölcsen hallgattak. A kamatláb máig is nyolc és azt hiszem, az is marad mindörökké — ámen. Természetesen: „ad majoréin glóriám dei . . .“ Zöldi Márton. — Gazdasági egyesületünk ülése. E hő 24-én Teleky Géza gróf egyesületi elnök Falussy Árpád dr. és Csaba Adorján alelnökökkel kiildöttségileg a kormánynál járt fizetési halasztást kérve a kisgazdák és középbirtokosok által szükségelt vetőmagvak kifizetésére. E tárgyban a gazdasági egyesület elnöksége folyó 29-én ülést tartott. Yilágossy titkár jelentette, hogy a földmivelésügyi kormány úgy a kisgazdák, mint a birtokos osztály támogatására hajlandónak mutatkozott. A kisgazdák által vásárlandó vetőmagvak árának 70 százalékára folyó évi november hő 1-ig a kormány fizetési halasztást ad, ha az illető község képviselő-testülete anyagi garanciát vállal, mig a középbirtokos osztálynak szintén a vételár 70 százalékának kifizetésére oly módon nyújt kedvezményt, hogy e hátralékos összegnek mérsékelt, legfeljebb 6—7 százalékos kamat mellett kölcsönként leendő felvételét lehetővé teszi, a váltó a gazdasági egyesülethez nyújtandó be s folyó évi november hó 1-ig teljes összegében kifizetendő. Az ülés a titkár jelentését tudomásul véve kimondotta, hogy azon községek elöljáróit, melyekből a kisgazdák már vetőmag szükségletüket akár az egyesületnél, akár a hegyvidéki kirendeltségnél bejegyezték, értesíti, felhivja őket képviselőtestületi gyűlés összehívására s határozathozatalra a nyújtandó garanciát illetőleg. Kelemen Samu botránya. A szatmáriak élelmes képviselőjének ,, védői közbelépése“ a Pallós ügyben országos botrányt okozott. Pallós Ignátz vasúti vállalkozót csalás, sikkasztás és okirathamisitás miatt letartóztatták. A nyolc milliós panamával vádolt Pallós Ignátz midőn megtudta, hogy Barát Ármin a kormány sajtóirodájának főnöke is a feljelentők között szerepel, kitört belőle az elkeseredés és úgy nyilatkozott, hogy ,, Barát“ Ármin mert engem feljelenteni, akinek 28.000 koronát adtam és éveken át kitartottam!!?“ A súlyos vád a kormányt is megdöbbentette, mert hiszen a sajtóiroda főnöke Lukács miniszterelnök szócsöve is, aki a kormány megbízásából irányítja a vidéki sajtót és az ő vezetése alatt működő sajtó gárda látja el az ellenzéket állandóan rágalmazó szennyes cikkeivel a megvásárolt vidéki hírlapokat. Ekkor Kelemen Samu „védőül“ jelentkezik. Kinek a megbízásából ? máig is rejtély, — mert az „igazolt“ védő Dr. Gál Jenő budapesti ügyvéd. Pallós az ügyészség fogházába kerül. Nem beszélhet vele senki. Sem igazolt védője Gál Jenő, sem a családtagok. Ekkor váratlan fordulat történt. A hírlapokban megjelenik Pallós Ignátz írásbeli nyilatkozata, melyben Barát Ármin ellen emelt súlyosan kompromitáló nyilatkozatát visszavonja. Kinek adta ki a nyilatkozatot Pallós ? Hiszen még a családtagokat, az igazolt védőt sem bocsájtották hozzá. Másnap Pallós Ignátz elkeseredve tört ki a vizsgáló biró előtt, hogy ,,két napig zaklatták, és egy nyilatkozatot csikartak ki tőle“. A gyanú Kelemen Samura irányul. A család megbízásából Pallós Ármin és Gál Jénő védő egy Andrássy úti ház kapujában felelősségre vonják Kelemen Samut. Kelemen hebeg-dadog, de végre is bevallja, hogy ő járt Pallósnál, ő Íratta alá a vádlottat megsemmisítő nyilatkozatot, de — Barát is jelen volt . . . A vádlott testvére és Gál Jenő védő felháborodással támadnak Kelemen Samura és feljelentéssel fenyegetik. Kelemen nyilatkozik és védekezni próbál a hírlapokban megjelent súlyos vádak ellen. Azt mondja: Barát Ármin gyermekkori barátja. De ezt megcáfolja a „Pesti Hírlap“ cikkírója. Pallós Ignátz pedig a főispán-helyettes, Gál Jenő védő és felesége előtt úgy nyilatkozott, hogy „a Barát Ármin részére adott nyilatkozat nem az én akaratom. Kelemen Samu ügyvéd ur kétszer volt nállam, először megtagadtam a nyilatkozat kiadását, majd újra eljött hozzám és ellenvetéseim dacára kórt engem mint védőm, forszírozta és mind mellettem nem volt senki, magamra hagyva — aláírtam amit kívánt. Kelemen Samu ügyvéd ur tehát ,, védői tisztében“ a feljelentést beadott Barát Ármin szennyesét akarta tisztára mosni — és ezért csikarta ki a nyilatkozatot fogságban lévő védencétől! ! Az igazolt védőt nem bocsájtjáka vádlotthoz, de Kelemen Samu kétszer is bejuthatott hozzá — nem azért, hogy a lesújtott vádlott védelméről gondoskodjék, hanem azért, hogy Lukács miniszterelnök bizalmas emberét, a bajba jutott sajtóiroda főnököt Barát Ármint a vádlott feljelentőjét a szélhámosság és panamázás vádja alól kimentse, — nem törődvén azzal, hogy ezen lelkiismeretlen eljárással védencének ügyét helyre- hozhatlanul súlyosbította. Gál Jenő védő ezen inmoralis eljárás miatt sürgős vizsgálatot kért a törvényszéktől. A vádtanács sürgősen fog dönteni az ügyben. De a fővárosi sajtó és közvélemény már meghozta az Ítéletet Kelemen Samu eljárása felett. Még két fórumnak kell dönteni Kelemen Samu ur felett: a szatmári választó polgároknak és — az ügyvédi kamarának. De melyik kamarának? Kelemen Samu Budapesten lakik és itt is ügyvédeskedik. De bejegyezve a szatmári kamarában van ahol úgy tudjuk ügyvédi irodát tart fenn. Vájjon ezt a ,,kétlaki“ urat hol fogják felelősségre vonni ? ! Gazdasági életünk és a bankok. Aki a gazdasági élet feszültségéről, a rossz pénzügyi viszonyokról szóló újsághíreket egybeveti a nagy bankok mostanában napvilágot látó mérlegeivel, amelyek kivétel nélkül arról adnak számot, hogy az elmúlt üzletév valóban minden eddiginél fényesebb pénzügyi eredménnyel végződött: méltán gondolkodóba eshetik. Ezek a bankmérlegek hihetetlen nagy nyereségről, dús tartalékokról s ami a legfőbb, „rejtett“ tartalékokról beszélnek nagy szemérmetlenséggel, világos jeléül annak, hogy a spekulációnak mindegy akár normális a közgazdasági élet, akár pedig feszült, a spekuláció a maga busás nyereségeit kikeresi, ha másból nem, az emberek verejtékéből. Amig országszerte arról panaszkodik a mezőgazda, az iparos, hogy manapság szinte lehetetlen akár a mezőgazdasági akár az ipari üzem fejlesztésére a bankoktól pénzt kapni, az alatt a bankok szinte dicsekedve verik a mellüket, hogy van itt pénz elég. Ha már most felvetjük ezt a kérdést, hogy ha van pénz elég, miért nem adják a bankok azt át tulaj donképeni rendeltetésének, miért nem adják a gazdasági élet talpraállitására és fejlesztésére? Ez az a rejtély, amit megmagyarázni szinte lehetetlen, amire más magyarázatot nem találunk, mint hogy a mi bankjaink éppenséggel nem állnak hivatásuk magaslatán, hanem a mi bankjaink tisztán csak keresni akarnak minél többet, úgy azonban, hogy a gazdasági élet hullámzásával j áró kockázatból még a legparányibb részt sem akarják magukra vállalni. A mi nagy bankjaink, amint a kiadott jelentések mutatják, semmiféle pénzüzletet nem tartanak reálisnak, hogy ha csak nem az állammal, vagy valami municipiummal kötik azt meg. így kaparitották magukhoz a nagy bankok a sorsjátéküzletet, a só és dohányeladást, amelyek mind hihetetlenül nyereséges vállalkozások s ha azokat az állam saját üzemében végeztetné, milliókat takarítana meg az amúgy is nagyon ingatag költségvetés javára. így azonban ezek a milliók a bankok vagyonát s a bankrészvényesek osztalékát gyarapítják. Csak egyetlen dolgot említünk, az osztálysorsjátők üzletet, amelynél 3,600.000korona befektetett részvény- tőke csaknem ugyan ily nagyságú jövedelmet hajt évente a szerencsés részvénytulajdonosoknak, nem számítva azt, hogy az osztálysorsjáték üzlet igazgatósági tagjai a nyereségből csaknem püspöki jövedelmet húznak. Azt talán említenünk is fölösleges hogy e különböző állami és városi kölcsönök
