Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-09-28 / 39. szám
A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Egész évre............................8 korona. Félévre .................................4 korona. Ne gyedévre............................2 korona. Eg yes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi, Rákóczy-utca 7. I. emelet. Telefon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18.Telefon 284. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dl*. WERÉCZY EMé„ % Kiadja: az Északkeleti Könyvnyomda. A nemzetmentő Tisza. Tisza István gróf minden áron a nemzetet akarja megmenteni. Hírlapi nyilatkozatban, interwiew formában világgá kürtöli, hogy minden tényének, minden cselekedetének egyedüli rugója a — honmentés. Kikkel szemben akarja megmenteni a nemzetet? Andrássyval, Kossuthtal, Apponyival és Justhtal szemben — na tneg magával a nemzettel szemben is. Ez volt a célja akkor is, midőn 1904-ben bihari gárdája segítségével egy rögtönzött szabadelvű párti ösz- szeesküvést rendezett és hátulról orozva ledöfte Khuen-Héderváry grófot az akkori miniszterelnököt — hogy örökébe, a hatalom székébe üljön. A honmentés volt a célja akkor is, midőn 1904-ben a hírhedt november 18-iki zsebkendő szavazást elrendelte. Ez volt a célja akkor is, midőn 1905. január hóban bekövetkezett csúfos bukása után a boszutól lihegve Bécsbe rohant és utódjául ajánlotta a nemzet nyakára Fehérváryt és Kristófit. A nemzet mentés volt a célja akkor is, midőn a becstelen darabont korszak alkotmány rombolását, jogfosztásait és zsarnokságait kárörvendve és megelégedve szemlélte geszti kúriájából. Itt álljunk meg egy szóra! Az újabb idők egyik legsötétebb, legveszedelmesebb korszaka volt a Fehérváry—Kristófi korszak. Parlament nélkül, az erőszak fegyverével uralkodott rajtunk a darabont kirendeltség. Nyilt abszolutizmus uralkodott. Vármegyénk alk ormányhű tisztviselőit — csendőrökkel hurcoltatta el a vármegyék székházából a darabont hatalom. Vármegyénk önkormányzati jogát összetörte Kristófi és megbízottja Nagy László. Vármegyénk törvényhatósági bizottságát csendőrszurony tartotta távol attól, hogy saját székházában közgyűlést tartson. Napirenden volt az alkotmányhü tisztviselők felfüggesztése, állami hivatalnokok áthelyezése, a melylyel a nemzeti ellenállásban részt vett hoz- zátartozókat-rokonokat akarta sújtani a darabont főispán. \ Csak azok csatlakoztak a darabont hatalomhoz, a kik saját érdeküket felibe helyezték a nemzet nagy érdekeinek. A nemzet igazi vezérei és a magyar társadalom hazafias, gerinces és becsületes tömege lankadatlan erővel küzdött a bécsi hatalom által reánk uszított darabont kormány zsarnokságával szemben. Ebben a nagy és sok áldozattal járó nemzeti küzdelemben nem láttuk sehol Tisza István grófot, nem láttuk Szuhányi, Szentiványi, Mán Lajos munkapárti képviselőket, nem láttuk Nagy Bélát, sőt Csaba főispánt sem, bár ez utóbbi a darabont kormány után szívesen végig szolgálta azt a koalitiós kormányt is, a mely őt túlságos nagylelkűségből a VII-ik fizetési osztályba emelte. — Hálából aztán a főispáni székből — szokott tapintatlanságával — a valótlanságok egész áradatát szórta arra a kormányra, a mely az ő főszolgabirói működését — elég naivul — túlbecsülte. Talán ezért az egyetlen bűnéért a koalitiós kormány megérdemelte a „pártatlan“ elnöki leszóllást. Ezek a jó urak és vezérük Tisza István, a Kristófi korszak ellen folytatott nagy nemzeti küzdelme alatt szépen meglapulva várták a jó szerencsét — Bécs felől. Midőn aztán a nemzet egy évi küzdelem után legyőzte a darabont korszakot és visszaállította az alkotmányt, megteremtette a békét a király és nemzet között, ezek az alattomosan settenkedő jó urak Tisza Istvánnal együtt érezték azoknak a sorsát, a kiket a francia társadalom „félszüzeknek“ nevez. A nemzet lerázta magáról a szabadelvű korszak béklyóit, visszanyerte szabadválasztási jogát és pénz nélkül, erőszak és hatalmi befolyás nélkül választotta képviselővé azokat, a kik a nemzeti küzdelemben önzetlenül és kitartással részt vettek. Tisza Istvánt és vármegyénk mai munkapárti képviselőit a saját akaratából megnyilatkozott nemzett egyetlen kerületben sem választotta meg, nem is jelölte sőt jelöltetésük sehol szóba sem jött. De e korszak alatt is folytatta Tisza nemzet mentő munkáját. Összeterelte a bukott szabadelvű képviselőket a — Nemzeti Társaskörben. — Lukács Lászlóval együtt itt szőtte azt az intrikát (vagy mondjuk: nemzetmentest) a bécsi hatalommal a függetlenségi párt szétrobbantására. Fájdalom, a rövidlátó függetlenségi párt vezérek nem látták a kivetett hálót, a mely véget vetett egyelőre annak a nagy függetlenségi többségnek a mely a nemzet szabad akaratából került a képviselőházba. A mi ezután következett, az nem egyéb mint az erkölcstelen bűnök egész sorozata. Tisza—Khuen— Lukács megrohanták a nemzetet. Az ötmillió sópénz elemelésével megröviditették az állam
