Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-09-28 / 39. szám

A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Egész évre............................8 korona. Félévre .................................4 korona. Ne gyedévre............................2 korona. Eg yes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi, Rákóczy-utca 7. I. emelet. Telefon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18.Telefon 284. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dl*. WERÉCZY EMé„ % Kiadja: az Északkeleti Könyvnyomda. A nemzetmentő Tisza. Tisza István gróf minden áron a nemzetet akarja megmenteni. Hír­lapi nyilatkozatban, interwiew formá­ban világgá kürtöli, hogy minden té­nyének, minden cselekedetének egye­düli rugója a — honmentés. Kikkel szemben akarja megmen­teni a nemzetet? Andrássyval, Kos­suthtal, Apponyival és Justhtal szem­ben — na tneg magával a nemzettel szemben is. Ez volt a célja akkor is, midőn 1904-ben bihari gárdája segítségével egy rögtönzött szabadelvű párti ösz- szeesküvést rendezett és hátulról orozva ledöfte Khuen-Héderváry grófot az ak­kori miniszterelnököt — hogy örö­kébe, a hatalom székébe üljön. A honmentés volt a célja akkor is, midőn 1904-ben a hírhedt novem­ber 18-iki zsebkendő szavazást elren­delte. Ez volt a célja akkor is, midőn 1905. január hóban bekövetkezett csúfos bukása után a boszutól liheg­ve Bécsbe rohant és utódjául aján­lotta a nemzet nyakára Fehérváryt és Kristófit. A nemzet mentés volt a célja ak­kor is, midőn a becstelen darabont korszak alkotmány rombolását, jog­fosztásait és zsarnokságait kárörvendve és megelégedve szemlélte geszti kú­riájából. Itt álljunk meg egy szóra! Az újabb idők egyik legsötétebb, legveszedelmesebb korszaka volt a Fehérváry—Kristófi korszak. Parlament nélkül, az erőszak fegyverével uralko­dott rajtunk a darabont kirendeltség. Nyilt abszolutizmus uralkodott. Vár­megyénk alk ormányhű tisztviselőit — csendőrökkel hurcoltatta el a várme­gyék székházából a darabont hata­lom. Vármegyénk önkormányzati jogát összetörte Kristófi és megbízottja Nagy László. Vármegyénk törvényhatósági bi­zottságát csendőrszurony tartotta tá­vol attól, hogy saját székházában köz­gyűlést tartson. Napirenden volt az alkotmányhü tisztviselők felfüggesztése, állami hi­vatalnokok áthelyezése, a melylyel a nemzeti ellenállásban részt vett hoz- zátartozókat-rokonokat akarta sújtani a darabont főispán. \ Csak azok csatlakoztak a dara­bont hatalomhoz, a kik saját érdekü­ket felibe helyezték a nemzet nagy érdekeinek. A nemzet igazi vezérei és a ma­gyar társadalom hazafias, gerinces és becsületes tömege lankadatlan erővel küzdött a bécsi hatalom által reánk uszított darabont kormány zsarnoksá­gával szemben. Ebben a nagy és sok áldozattal járó nemzeti küzdelemben nem láttuk sehol Tisza István grófot, nem láttuk Szuhányi, Szentiványi, Mán Lajos munkapárti képviselőket, nem láttuk Nagy Bélát, sőt Csaba főispánt sem, bár ez utóbbi a darabont kormány után szívesen végig szolgálta azt a koalitiós kormányt is, a mely őt túl­ságos nagylelkűségből a VII-ik fizetési osztályba emelte. — Hálából aztán a főispáni székből — szokott tapintat­lanságával — a valótlanságok egész áradatát szórta arra a kormányra, a mely az ő főszolgabirói működését — elég naivul — túlbecsülte. Talán ezért az egyetlen bűnéért a koalitiós kormány megérdemelte a „pártatlan“ elnöki leszóllást. Ezek a jó urak és vezérük Tisza István, a Kristófi korszak ellen foly­tatott nagy nemzeti küzdelme alatt szépen meglapulva várták a jó sze­rencsét — Bécs felől. Midőn aztán a nemzet egy évi küzdelem után legyőzte a darabont korszakot és visszaállította az alkot­mányt, megteremtette a békét a király és nemzet között, ezek az alattomo­san settenkedő jó urak Tisza István­nal együtt érezték azoknak a sorsát, a kiket a francia társadalom „félszü­zeknek“ nevez. A nemzet lerázta magáról a sza­badelvű korszak béklyóit, visszanyerte szabadválasztási jogát és pénz nélkül, erőszak és hatalmi befolyás nélkül választotta képviselővé azokat, a kik a nemzeti küzdelemben önzetlenül és kitartással részt vettek. Tisza Istvánt és vármegyénk mai munkapárti képviselőit a saját akara­tából megnyilatkozott nemzett egyet­len kerületben sem választotta meg, nem is jelölte sőt jelöltetésük sehol szóba sem jött. De e korszak alatt is folytatta Tisza nemzet mentő munkáját. Össze­terelte a bukott szabadelvű képvise­lőket a — Nemzeti Társaskörben. — Lukács Lászlóval együtt itt szőtte azt az intrikát (vagy mondjuk: nemzet­mentest) a bécsi hatalommal a füg­getlenségi párt szétrobbantására. Fájdalom, a rövidlátó független­ségi párt vezérek nem látták a kive­tett hálót, a mely véget vetett egye­lőre annak a nagy függetlenségi több­ségnek a mely a nemzet szabad aka­ratából került a képviselőházba. A mi ezután következett, az nem egyéb mint az erkölcstelen bűnök egész sorozata. Tisza—Khuen— Lukács megro­hanták a nemzetet. Az ötmillió sópénz elemelésével megröviditették az állam­

Next

/
Oldalképek
Tartalom