Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-08-17 / 33. szám

Szatmár-Németi, 1913. augusztus 17.

Vasárnap.

IX. évfolyam. 33. szám.

A SZATMÁRVÁRMEGYEÍ 48-ÄS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA.

POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség:

hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők

Szatmár-Németi,

Rákóczy-utca 7. L emelet. Telefcm-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatala

Északkeleti Könyvnyomda Kazincey-u, 18. Telefon 284.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő:

D?». VERÉCZY ER3VÖ.

Eladja: az Északkeléi! Könyvnyomda.

Előfizetési árak:

Egész évre........................8 korona.

Félévre

.............................4 korona.

Ne

gyedévre........................2 korona.

Egyes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill;

Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Szent István.

Hagyományos kegyelettel és igaz magyar szívvel ünnepli Magyarország hálás népe első királyának, Szent Istvánnak névnapját. Az ünnep országos és vallásfelekezet nélkül való. — Nemcsak a katholikos hívek szentjének szól hódolatunk és imánk, hanem a nemzetalapozó nemzeti nagy- királynak. És minél messzebb van a történeti idők távlata, az az idő, midőn Koppány vezér viszályos pártot ütött az ősvallás érdekében, — annál szorongóbb érzéssel jut eszünkbe a költő szava:

— Isten csodája, hogy még áll hazánk!

A turáni síkról szakadtunk Európa nyugati kultúrájába és valóban nagy államférfiura volt sürgős szükség, aki átlátta, hogy maroknyi nemzete, bármily tündöklő katonai erényekkel is csak úgy tarthatja fenn magát, ha mesgyéjén az európai kul- turáramlásnak, beleolvad és felveszi e kultúrának legpregnansabh formáját, a keresztény vallást. Istvánnak állam- férfiúi nagy talentuma nemcsak ennek átlátásában mutatkozik, hanem abban is, ahogy országa területét a közigazgatás céljaira elrendezte. Ezer esztendő viharát átélte a vármegyei rendszer, ezer esztendő óta él alkotmányunk, melynek alapjait az első nagy király rakta le.

Nem lennénk méltók nagy elődeinkhez, ha nem a legtisztább ünnepi érzéssel ünnepelnők a nagy király napját, mert hiszen abban egyeznie kell minden véleménynek, hogy nekünk őt a gondviselés adta. Ezer esztendő alatt nemzetünk nagy viszontagságokat élt át, nagy katasztrófákat látott, volt idő, mikor nemzeti létünk szinte kockán forgott és hányszor, de hányszor sirattuk az elveszett Mohácsot, — nemzeti szerencsétlenségünk

.száma annyi, hogy az ezekre irányzott történelmi tekintet, mondatta a költővel azt az előbbi idézetünket:

— Isten csodája, hogy még áll 'hazánk. “

A történetem színpadáról micsoda nagy virtusos nemzetek kerültek le ez idő alatti És nekünk is hányszor fenték már azt a kést, melylyel nemzeti életünket elvágják ! Kellett lenni Szent István iiiampoütikájában olyan őserőnek, melyen minta kősziklán megtört a viszály, az ármány, a balsors minden csapása, a négy folyó és a három halom gyönyörű földjéért való, éhes birtokvágynak minden fegyveres kísérlete és vészes háborúja. De ne felejtsük el, hogy nemzeti szerencsét- lenségünk között mindenkor legnagyobb volt a belső viszály, mely nálunk nagyobb nemzetet is a végmegsemmisülésbe sodort és amely annyira nem szűnt meg soha, hogy kath. templomainknak ma ás hivatalos éneke :

— Hol vagy István király, Téged magyar kíván.“

A sorsáért aggódó nemzetnek só- várgó jajdulása, imája és reménysége zendül meg e százados énekben. És ma éppen olyan aktuális, mint századokkal előbb, jelezve a gyászos imát, amikor éppen olyan aggódó nemzeti busongással fohászkodunk a nagy király felé. Sz.

Forgácsok.

Végre hazatérhetnek a tartalékosok a haza védelméből a balkáni béke megkötése után. Tízezer család nyomora várja haza a kenyérkereső kezet.

S mikor hazatérnek a szerencsétlen emberek a koldussá lett tanyákra, tisztelettel óhajtanok kérdezni, hogy kinek volt szüksége arra, hogy annyi rengeteg család sirassa meg ezt a balkáni háborút. Most már befejeződött minden, tehát csak a múltról lehet beszélni, amit nem másíthat meg a legenergikusabb miniszterelnöki kijelentés sem.

Minden úgy történt, ahogy a monarchia nem akarta. Tehát, ha egyetlen tartalékos sem ment volna el hazulról, akkor sem történt volna másként a dolog. Az ugyebár bizonyos, hogy sem a török, sem a többi hadviselő fél nem akart bevonulni Debrecenbe vagy Budapestre. Ez tervbe sem volt véve. Semmi közük nem volt hozzánk. Azzal okolták meg a mi nagy készülődésünket, hogy résen kell lennünk a végleszámolásnál. Erről beszélt olyan súlyosan Tisza István, az uj külügyi csillag.

Hát nem voltunk ott leszámolásnál, a kis kutya sem törődött azzal, hogy itt már múlt november óta fegyverben állanak tizezrivel a családjuktól elszakított családapák és kenyérkeresők.

Hiszen mi tudjuk, hogy mindezt nem lehet a kormány rovására Írni, mert magasabb helyről jött parancsokat kötelessége neki csupán végrehajtania. De ha igy áll a dolog, hogyan játszhatja még tovább is Tisza a beavatott és tettekkel tényező, nagyszabású államférfiut ? Elvégre is annyi köze, amennyi neki volt a balkáni befejező dolgokhoz, annyi köze bármelyik ugrai kévekötőnek van és volt.

A város.

Városi közgyűlés. A város törvényhatósági bizottsága Csaba Adorján főispán elnöklésével aug. 11-én délután népes közgyűlést tartott. A nagy érdeklődés annak tudható be, hogy a közgyűlés napirendjén fontos kérdések (választások, Pannónia bérlet stb.) szerepeltek. A polgármester navi jelentését dr. Pirkler Ernő másodjegyző olvasta fel, amely főbb pontja-