Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-07-20 / 29. szám
Scatmár-Németi, Í913L SZATMÁRV ÁRMEGYE S-ttr oldat. 1.200,000 K, továbbá mintegy 50 ezer kath. hold termése, hol azonban a pusztulás nem teljes 1.500,000 K. s mintegy 300000 koronára tehető a tönkre ment épületek, elpusztult állatok értéke. A kár azonban minden való- szinüség szerint nagyobb lesz, mivel a Túr vizének pusztitásáí óriásinak mondják. Az időjárás még mindig nem változott meg, folyton csapadékra áll, s elvétve süt ki a nap néhány órára. Aratásról a vármegye nagy részén szó sincs, igen sok helyen nincs is mit aratni, szóval a gazda jövője teljesen reménytelen. Bizony-bizony nincs mit irigyelni tőle, hiába kiábálnak a másik táborból minden rosszat reájuk. Emlékezzünk régiekről. Irta: P. Tóth János. Pro demo beszélek. Bár mások is követnék példámat. Most, a szatmári református egyház uj lelkész-választása alkalmából aktuálisnak látom elmélkedni a múltak felett; érdemesnek találom felújítani a már rég porladozó ősök emlékét az utókor előtt, azok előtt, akik a múlton merengeni nem szoktak; bár a múlt tüköré sok tanulságot tár a jelenkor elé. Nagytiszteletü Bélteky Lajos szatmári lelkész születési helye Bodpalád. Bodpalád volt egy Ároni családnak ős fészke, működési tere mintegy másfél századon át. E derék magyar hitközség dicsekedhetett azzal, hogy az ő egyházuk papi katedrája vala az az irigylésre méltó hely, amelyről az egyházmegye papi gárdájának kitűnőségei hirdették az örök igazságokat s az egész egyházmegyére világoltak s fényt szórtak a hit és tudomány szövésekével. A Kiss Áronok első őse Bodpa- ládon — tudomásom szerint — Tö- rös Bálint volt, aki nagy tudományával, elsőrendű szónoki tehetségével az egész egyházmegyében kimagaslott lelkésztársai között. E férfiú ugyanis nemcsak a lelkészi pályára, hanem a tanári katedrára is hivatott, képesített egyén volt. Bodpaládon közel 40 évig lelkészkedett s ott is halt meg. Utódja a kisnaményi lelkész, a nagyhírű szónok és költő Kiss Áron lett, aki a Törös leányát vevén nőül, ezen ismeretség és jog folytán a bodpaládiak megválasztották lelkészüknek. Ez a Kiss Áron lelkész irta Berzsenyi Dániel „A magyarokhoz“ és Garay János „Kont“ cimü költeményeire az ismeretes „Paródiát.“ De kötetre menő munkái maradtak hátra kéziratban, amelyek néhai dr. Kiss Áron volt budai paedagogiumi igazgató, udvari tanácsos birtokában voltak. Kiss Áron irta ipja Törös Bálint lelkész sirversét is. amely igy szól : „Ember vedd eszedbe, hogyha a halál int, Menni kell egy szóra, példa Törös Bálint. A szatmári papi vidék assesora, Közelebb Bodpalád hiv prédikátora. Sok jeles gyermekek gondos nevelője, Barátság, nyájasság igaz tisztelője, A tudományoknak búvára, sáfára, Öntözze hamvait sok könnyeknek árja ; Üljön sirhalmain a hála s tisztelet Hetvenhárom éltes esztendei felett.“ Törös Bálintnak fia is volt, aki Sárospatakon elvégezvén iskolai pályáját, az abauji egyházmegyében lett káplán és lelkész. A család tehát ott virágzott tovább. Unokáival: Kálmánnal és Ferivel a hatvanas években egyidőben iskoláztam Sárospatakon. Kiss Áron a bodpaládiaknak szintén kedvelt lelkésze s az egyházmegyei papságnak elsőrendű tekintélye, hites poéta és aranytollu főjegyzője volt; de e tisztséget nem sokáig vi- selheté, mert mint épitófiumáról olvassuk, már 48 éves korában meghalt. Epitófiumát utódja testvéröccse, Kiss György irta, ilyeténképpen : „A Sión angyala sir e hant oltáron, Hogy papjai között nincs többé Kiss Áron. Sir a nyáj, mely hálát buzgott vele mig e Megfagyott ajkakról folydogált az ige. Sir Szatmár, mert a közkedveltség embere Negyvennyolc éveket ime alig nyere . . . Hát oh szerelmesid, oh szólj fel mit várjunk ? Mig hantod ismerszik: sírni idejárunk.“ Kiss Áronnak két fia maradt: Áron és Gedeon. Áron porcsalmai lelkész, majd Kiss György után esperes, végre a tiszántúli egyházkerület püspöke és debreceni pap lett, Gida bácsi pedig Szatmárnémeti szab. kir. város nagyérdemű és boldog emlékű főkapitánya. Kiss Áron utódja Bodpaládon testvéröccse, Kiss György lett, aki bátyja mellett káplánkodván, már akkor megszerették a paládiak s bátyja halála után meg is választották a traktus első parókhiájára. És Kiss Györgyben nem is csalódtak, méltó utódja lett hírneves őseinek. Nagy tudományából le tudott szállani falusi hívei értelmiségéhez, aranyszáju, ihletett lelkű kedvelt predikátorjok voltabpaládiaknak késő vénségéig. Esperessé is megválasztották és viselte e tisztet a nagy egyházmegye papságának közmegelégedésére, akik fájdalmasan vették tudomásul, midőn arról később lemondott. Lemondott pedig azon okból, mivel az adminisztrációkkal járó utazgatás egészségét megviselte s igy az terhessé válván ránézve: mintegy önként átengedte azt rokonának, a porcsalmai Kiss Áronnak. (Folyt, köv.) Színház. Az Uránia mozgófényképszinház- ban ma vasárnap este 7 órai kezdettel színre kerül „Levelek hullása“ az édesanya kálváriája. Szenzációs dráma 3 felvonásban. Két testvér szeret egy leányt, egyik megnyeri kezét, másik azontúl is folytatja tolakodó udvarlását. Kiüt a háború, a két fiú csatába megy, a nős elesik, a másik visszatér, megnyeri sógornője vonzalmát, elűzi édes anyját és bátyja kis leányát. Majd az édes anya lerongyolódva, koldulva keresi kenyerét kis unokájával; jön az őszi idő, hullanak a fák levelei, elhullanak, elmaradnak az öreg édes anyának is mindazon reményei, melyek a jövőbeni ama hitét táplálják, hogy talán egyszer édes fia visszahívja. De nem. Jön a fagyos tél, vonszolnia kell tovább megtört fáradt testét, mig a sors hosszú bolyongás után visszave- zérli ama ház elé, melyben fia és annak felesége gondtalanul élték napjaikat. Az édes anya már boldog volt, hogy legalább a régi kedves emlékű otthonának ha csak küszöbére is, de lehajthatja fejét. — A műsor többi számai is mind igen érdekesek. Az Uránia heti műsorán a világhírű Nordisch Társaság szenzációs slágerei szerepelnek. Nyári szezon. Írja: Czapfalvi. Eme, az egész nyáron átvonuló rovat cime állandóan ébren akarja bennem s a hozzám hasonló rokon lelkekben tartani ama szinte már csak archaisztikus érzést, hogy a junius, julius s augusztus hónapok tulajdonképen „nyári“ hónapok, melyek hivatva volnának a nap és a légfűrdő után áhitozók kártékony bacilusait kipörkölni; a folyóvizeket melegíteni s leapasztani, a ringó kalászokat megérlelni; a költöző s itthon ülő madarak sokaságát felnevelni s főképen a pihenés után vágyakozók számos nyaralási igényeit kielégíteni. Ha az egyes évszakok természetrajzával foglalkozna valami álbölcs, könnyen kisüthetné, hogy eddig a nyári hónapok elfelejtették ama traditiot, mely nekik megada- dott az örök természet s a halandók részéről s kezdenek szerepcserét mivelni más hónapokkal. A junius s julius kacérkodik az októberrel s novemberrel. Csordultig megtelnek az ország kacskaringósan csavargó,
