Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-01-05 / 1. szám
1 szám SZ ATMÁRV ÁRMEGYE. 3-ik oldal' 1913. Olyan évre virradtunk, melyhez, mert benne van a tizenhármas szám, a tömegek részéről babonás sejtelmek, a tudákosok részéről jóslatok fűződnek. De a tudákosok jóslatai a néplélek sejtelmein alapulnak, melyek a tizenhármas számot szerencsétlen számnak tartják. Onnan indult ki ez a sejtelem, melyből babonás félelem lett, hogy a Megváltó utolsó vacsoráján, melyen rajta kívül tizenkét tanítványa vett részt, az asztalnál tizenhármán ültek. A Megváltó pedig igy szól: »Bizony, bizony mondom nektek, köziiletek valaki elárul engem.« A Megváltó jóslata beteljesedett. Másnap a Getsemáne-kertbon Judás Is- kariótes harminc ezüst pénzért elárulta a Megváltót, akit csókja által mutatott meg a poroszlóknak. Azóta vált babonás sejtelemmé, hogy amely asztalnál tizenhármán ülnek, azok közül valaki még abban az évben meghal. A véletlenség összetalálkozásából ezt a babonás sejtelmet később a tudomány is támogatta. Mert a halálozások statisztikája azt mutatta ki, hogy a minden napra eső halálesetek átlaga szerint minden 24 óra alatt minden 13-ik ember meghal. De a tudománynak ez a beavatkozása nem oszlatta el a babonát, hanem még megerősítette a baljóslatú félelmet a tizenhármas számtól. És ezt a babonás félelmet a magánélet tapasztalatain kívül természeti ritkaságok és világ- történelmi események is támogatták. Különösen Magyarország történetében jelentett nevezetes eseményeket minden századnak 13-as éve. A magyar állam megalapítója Szent István, aki a kereszténység elterjesztése végett német segítségre szorul, már első ezredév 13-ik évében kénytelen megkezdeni a függetlenségi harcot a német császári szupre- mácia ellen, mely úgy látszik, változott formák közt bár, de azóta sem szűnt meg. A következő század 13-ik évében a legbölcsebb és legfelvilágosodott Árpád-házi királyon, Könyves Kálmánon erőt vett korának durva kegyetlensége és megvakítatta öcscsét, Álmost s annak fiát Bélát. S e véres tett után őt magát megöli lelkifurdalása. Majd egy század múlva ugyanabban az évben történik meg Bánk bán tragédiája s Gertrud királyné meggyilkolása. A rákövetkező század 13-as évében törik meg trencsényi Csák Máté harca az idegen királyság eszméje ellen. 1413-ban I az ellenpápák száma háromra növekszik, a j belső egyházi ügyek rendezése s a megindult hitszakadás miatt Zsigmoncl király, aki egyszersmind német császár is, a eonstanzi zsinatot hívja össze: 1513-ban már minden gyuanyag együtt van a Dózsa-féle parasztlázadásra ; 1513-ban emeli a török protektorátus Erdély fejedelmi székére Bethlen Gábort és 1713-ban már le van törve a II. Rákóczi Ferenc szabadságharca s a nemzet porig alázva szenved a labanckorszak hazaáruló korrupciójában. 1813-ban megváltozik Európa képe; a forradalom császárja első Napoleon elbukik Lipcsénél és uralomra jut a legsötétebb reakció. Ez ellen a reakció ellen vívott harcaiban két Ízben találkozik a magyar nemzet leggyászosabb tizenhármas számmal. Az elsőizben Világosnál augusztus 13-án; és másodízben Aradon október 6-án. És mindezeken kívül a lefolyt századok 13-as éveiről megőrizte részint a történelem, részint a szájhagyomány, hogy ezekben az években nem ritkák voltak az üstökös csillagok az égen ős a ragályos betegségek a földön. És mindezek után vájjon mit rejt magában és mit fog hozni reánk a legközelebbi tizenhármas szám, az 1913 ? Erre az évre is üstökös csillag van hirdetve és világháború van jövendölve. És az előjelek, a fegyveres készülődések már mind megvannak, mig ellenben a fenyegető háború elhárítására változó esélyekkel tanácskoznak Londonban a nagyhatalmak által kiküldött nagykövetek. A pesszimizmusra minden ok megvan, különösen a 13-as számhoz illő szerencsétlen Magyarországra nézve. A sok bizonytalanság közt, mely egész Európa feje felett lóg, Magyarországnak már megvan s maga szomorú bizonyosság, hogy ugyanazok a kezek, melyek a most lefolyt esztendőben durva erőszakkal elszakították az alkotmányos jogfolytonosságot, melyek megteremtették az immár nem is álareozott, hanem a legcinikusabb abszolutizmus rendszerét, összekapcsolva a legsujtöbb gazdasági válságokai, népnyuzással, szívtelen adópréssel azok a kezek, melyek még Szilveszter napját sem engedik úgy elfolyni, hogy az emberek az év utolsó napján ájtátosan magukba mé- lyedhessenek, hanem még ezen a napon is folytatják a nemzet ellen intézett inzultusaikat s e napon a jogfosztó a választói reform betei'jesztésével Írják fel az uj év kapujára : »lasciate ogni speranta!« — hogy Magyar- ország sorsát 1913 küszöbén is ezek a kezek fogják intézni. Csak az a kérdés, hogy meddig? A vármegyék mezőgazdasági közigazgatása. Mikor a földmivelésügyi miniszter a mezőgazdasági ügyeknek a törvényhatóságoknál való intézéséről szóló 1912. évi XXIII. törvénycikket megalkotta, azt az egész gazdaközönség osztatlan örömmel és elismeréssel fogadta, mert ezáltal a törvényhatóságok szervezete egy oly szakközeggel bővíttetik, aki hivatalból köteles a vármegyék mező- gazdasági ügyeit gondozni s evégből a törvényhatóságok viszonyait figyelemmel kisérve a törvényhatóságnak és a kormánynak a helyi viszonyoknak megfelelő intézkedésekre javaslatokat tenni, a kormány rendeletéinek és a törvényhatóság kezdeményezéseinek végrehajtását sürgetni és ellenőrizni. Ez a nagyon szükséges törvény ennek az évnek az első napjával lépett életbe. A törvény szerint minden törvényhatóságban a törvényhatóság ős a törvényhatóság első tisztviselőjének gazdasági szakközegét a földmivelésügyi miniszter által kinevezett gazdasági felügyelő képezi. Ennek megfele- lőleg a törvényhatóság közgyűlésén és biA VILÁG LEGJOBB Az angoi király szállítói. * ® & Különlegesség : „KINGDOM BLEND“ az angol királynak Five o’clock teájából' A walesi herceg szállítói. AZ „U. K.“ TEA rendkívül kiadós és illatos. Főraktár: Schnell Imre füszerkereskedő Nagykároly (Szatmármegye) és még azután is szorosan tartott Kata mindkét kezét. — Ne haragudjék rám, hogy most olyanról beszélek, amit maga mindenkép kikerülni igyekszik. Nem tudom mi okból fogott e furcsa vállalkozásba — folytatta a szekérre mutatva — ha netán azért, hogy keressen, akkor kérem engedje meg, hogy én tehessen! meg azt ön helyett. Jogosítson fel erre Kata. Régóta szeretem magát, ugy-e ezt már észrevette. Kérem ne feleljen most rögtön, gondolja meg jól, mielőtt határozna. Most, ha megengedi, hazaszállítom a szekerét, önt pedig, ha kellőképp kipihente magát nálunk és ha elfogadja, hazaviszem a kocsimon. Katának a szokatlan munkától amúgy is kipirult arca biborszinü lett és lesütött szempillái alól csodásán lágy, simogató pillantást vetett Endre Lajos izgatott arcára. Sző nélkül, lassan felment a lépcsőn. Az ebédlőben leültek a terített asztalhoz és Margit sok szeretettel, de annyi kíváncsisággal is, vallatni kezdte Katát: — Mond kérlek, mi történt nálatok ? Anyagi veszteség ért benneteket! — Nem ért anyagi veszteség. — Akkor hát minek ez a komédia. Csak nem akarsz fonott áruval kereskedni? ______ — Nem akarok. — Csökönyösen megtagadod tehát a magyarázatokat ? — A legcsökönyösebben. — Akkor felszólitlak a barátságunk nevében, hogy legalább evéssel, ivással tedd elviselhetővé hallatlan makacsságodat. . * Kilenc órakor Endre Lajos a kocsiján vitte haza Katát, akinek atyja már türelmetlenül várta otthon a leányát. — Na, hogyan sikerült a vállalkozás? — E szavakkal fogadta a belépőket. — Fényesen apus ! — mondta Kata. — Az árut százhuz koronáért adtam el. Legjobb vevőm Endre ur volt. Neki ugyanis égető szüksége volt már a sok fonott holmira — tette hozzá nevetve. Az öreg ur rezignáciőval sóhajtott: — Sajnos, tehát elvesztettem a fogadást. Ez az önfejű Kata tegnap mindenáron rá akart bírni, hogy vegyem meg az öreg Mózsa néni részére ezt a szekér fonott árut és a lovat hozzá, hogy velük eltarthassa magát. Ellenkeztem, mert nem hittem, hogy asszony boldogulhasson ezzel az üzérkedéssel, amely csaknem egész napon át az utcá- í hoz köti. Kata szilárdan megmaradt amellett, i hogy egy nő ilyen módon szépen megkeresheti a kenyerét. Fogadást ajánlott. Könnyelműen belementem. A szekér, az áruk és a ló árában fogadtunk. Fel sem tételeztem Katáról, hogy meglesz a hozzávaló bátorsága, személyesen kipróbálni ezt a kellemetlen üzérkedést. Belátom, hogy mindenkép tévedtem. Megadom magam. Kis leányom, becsületesen megnyerted a fogadást. — Fődolog, hogy a szegény Mózsa néni szépen eltarthassa magát — mondta Kata. — Lássa Lajos, ez a magyarázata mai különös és merész szereplésemnek, amely általános megdöbbenést keltett kis városunk lakosságánál és csaknem forradalmat idézett elő, de nekem meghozta a boldogságot — tette hozzá halkan, a fiatalember mellé lépve és odanyujtva feléje mindkét kezét. —Apus, Endre Lajos megkérte a kezemet ős én nagyon boldog vagyok, hogy a felesége lehetek! Márton asszonyt és a fiát szörnyen bántotta a reájuk nézve erősen lesújtó hir, hogy Endre Lajos jegyezte el magának a városka legszebb és leggazdagabb leányát — Pataki Katát. Qóra.
