Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-06-22 / 25. szám
t'ik ««IM. SZATMARVÁRMEGYE A küldöttség: Böszörményi Emil dr., Farkas Antal dr., világi és Sipos József egyházi tanácsbirókból megalakulván, Kovács Lajos esperest meghívták a közgyűlésbe, aki megjelenésekor zajos éljenzésben részesült. Esperes az eskü letétele után zajos éljenzés és helyeslések között mondta el meglepően szép és igen gazdag tartalmú székfoglaló beszédét. A szónoklat legremekebb s legbecsesebb, leghóditóbb fajával az egyszerű, de örökértékü népies zengzetes nyelvezetű székfoglalóval ajánlotta magát az egyházmegye szolgálatára s ragadta magával a jelenlevő díszes hallgatóságot. Székfoglaló elhangzása után Thury Zsigmond a lelkészi tanácsbiró kar nevében üdvözölte az esperest, a má- ramaros—ugocsai ref. egyházmegye esperese egyházmegyéje nevében, Böszörményi Emil dr. a világi tanácsbiró- kar, Kocsis József lelkész a lelkészegyesület nevében, V4pzy Ferenc tanár a ref. felsőbb leányiskola és tani- tónőképző intézet s tanári kara, Bak- csy Gergely igazgató a ref. főgimnázium s tanári kara nevében üdvözölték az esperest. A szeretet meleg hangján válaszolt az esperes ur mindegyik üdvözlő beszédre. Könnyeket csalt a jelenlévő díszes közönség szeméből az a jelenet, midőn a panyolai ref. egyház lelkésze Szarka Boldizsár üdvözölte az esperest egyháza népének nevében. A hálás szeretet és megemlékezés annyira elérzékenyitette magát az esperest is, hogy képtelen volt hosszasabban válaszolni szeretett volt egyháza küldöttének üdvözlő szavaira. Könnyes szemekkel, nagyon elér- zékenyült hangon mondott köszönetét esperes ur 22 évig volt kedves egyháza szives megemlékezéseért s megnyilvánult szereteteért. Ezután Szarka Károly lelkész főjegyző eskütétele következett, aki ie- tevén az esküt, megköszönve az iránta nyilvánult bizalmat főjegyzői székét zajos éljenzés közben elfoglalta. A még programmon levő egyházi ügyek elintézése után a Társaskör nagy termében déli 1 órakor bankett volt Kovács Lajos tiszteletére. Az összes egyházak képviselőin kívül társadalmunk kitűnőségei nagy számban vettek részt a banketten, mely a legkitűnőbb hangulatban, sikerült felköszöntőkkel fűszerezve, majdnem este ért véget. Sz. F. Forgácsok. Ismét a háború réme fenyeget. Ennek a közelgő rémnek adott kifejezést Tisza István a munkapárti képviselőházban akkor, amidőn a minden áron háborút akaró Oroszországot megfenyegette. Ma ugyanis olyan formán áll a dolog, hogy a világon mindenki békét akar, csak Oroszország nem. Ő az, aki Szerbiát izgatja a Bulgária elleni háborúra, mert tudja, hogy ez a háború a hármas szövetséghez és különösen hozzánk oly közel fog lefolyni, hogy szinte lehetetlen, hogy mi abba be ne avatkozzunk. És Oroszország csak azt várja, hogy valami címen az eddig is csak látszólagos semleges köntösét levethesse és alkalmas teret keressen, ahol a japánok által nagyon is megtérített babérait visszaszerezhesse. Hogy egy esetleges háborúnak mi lesz a vége, az kiszámíthatlan. Hogy egy kizsarolt, gazdasági és pénzváltsággal küzdő már majdnem teljesen tönkrement ország honnan szerzi be a háborúhoz szükséges milliárdokat és ha kap, hogyan fizeti majd vissza, nem tudjuk. De az bizonyos, hogy ha még a háború is hozzá fog járulni az eddig is lehetetlen helyzet még lehetetlenebbé tételéhez, nem marad más hátra, mint kivándorolni ebből az agyon sanyargatott országból. Ami szerencsés külügyi képviseletünknek tudható be az is, hogy a vértelen háborúra eddig is milliárdo- kat költöttünk el anélkül, hogy csak valami eredményt is el tudtunk volna érni. Hiszen a hónapok óta folyó vértelen háború alatt az osztrák—magyar monarchia a nagy hatalom egyebet sem kapott az apró balkán államoktól, mint egyik pofont a másikra. S most, hogy valami eredményt elérjünk, esetleg azt, hogy alaposan elverjenek bennünket még újabb soksok milliót kell kipréselni ebből az agyonsanyargatott országból. Igazán csuda hogy vagyunk! — Amilyen szerencsés a külügyi képviseletünk, épen olyan szerencsés kezű, sőt határozottan rossz akaratú ember ül a miniszterelnöki székben. Valósággal átokként nehezedik Magyarországra a Tisza István politikai pályafutása. Vigasz' csak az lehet, hogy minden betegségnek vagy gyógyulás vagy halál a vége. Vagy felébred tes- pedéséből a nemzet és ha másképen nem, erőszakkal is lerázza testéről e szörnyű betegséget és elkergeti Tiszát, vagy elpusztul a nemzet és ez a vagy- vagy már nem soká késhetik. Szatmár-Németi, 191®. A város. A régi fegyverfelszerelési raktár sorsa. Az uj fegyverfelszerelési raktár teljesen felépült s átadván rendeltetésének, a Sétatér és Árpád-utca sarkán lévő régi raktár épület visszakerül a város rendelkezése alá. Az épület a mai állapotában nem alkalmas közcélra. A telek azonban igen kedvező fekvésű és bizonyára kerül rá idővel valamely közintézmény. Ma a viszonyok nem alkalmasak az építkezésre, ennélfogva a városi tánács megbízta a gazdasági tanácsnokot, hogy addig is, mig a telek végleges rendeltetése felől a törvényhatóság intézkedik, gondoskodjék az épület hasznosításáról. Városi közlöny. Bartha Kálmán gazdasági tanácsnok fölvetette egy városi hivatalos lap kiadása eszméjét. A hetenkint megjelenő városi közlöny költségei kitelnének abból, amit a város évenkint a hirdetések közlésére és egyéb városi kiadmányok nyomdai költségére kiad. A tanács az előterjesztést kedvezően fogadta és elhatározta, hogy mielőtt további intézkedést tenne, tájékozást szerez azoktól a városoktól, amelyek ilyen lapot kiadnak. A nöegylet kerti ünnepe. A tanács junius 22-ikére átengedte a jótékony nőegyletnek a Kossuth-kertet virágkorzó és kerti ünnep rendezése céljából. Megengedte a kert elzárását és belépődíj szedését, az utak használatára és sátrak felállítására nézve pedig a gazdasági hivataJhoz utasította az egyesületet a részletek megállapi- tása végett. ^ - ?3fT Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer - féle Használata valódi áldás ^omorbajosoknak, szék- -ulásban szenvedőknek keserüviz Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér Nagy üveg 60 f. Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben.
