Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-06-15 / 24. szám
átmér-Németi, »43. SZATMAR V ÁRIEEGYE Wk oldat. voltak mindnyájan, — mert a kormánytól hasznot, címet és rangot várnak, — de tőlük a vármegyei gazdasági kiállítás megbukott volna, ha az iparosok, gépgyárosok és bányák segítségül nem jöttek volna. Vármegyénk közönségének ezt a lelki szegénységét eddig csak mi ös- mertük és éreztük. Moít a Bartók Lajos ünnepével szemben tanúsított szánalmas indolen- tía után meg van az Ítélete az ország legelső irodalmi egyesületeinek is. Vájjon mikor fog vármegyénk közönsége a kulturális kötelességek tudatára ébredni ? ! Forgácsok. A munkapárti képviselőház szerdán délelőtt valami olyan rögtönitélő bíróság szerepében tetszelgett magának. Képviselőket Ítélt el pénzbírságra, kizárásra, a mentelmi bizottság kisorsolt ellenzéki tagjait fenyegette meg, hogy pénzbírsággal sújtja a meg nem jelenőket. Annyira benn voltak ebben a rendőrbiráskodási hangulatban, hogy az elnök a „kizárás“ szót is már „bezárásnak“ hirdette ki, ami nem is o- lyan nagy nyelvbotlás, hiszen Baloghy törvényszéki elnök is volt miniszterelnöknek nevezte Lukácsot és tényleg hamarosan volt lett a miniszterelnökség. Valami bezárási gondolat lehetett az elnök fejében, hiszen nem is olyan régen emlegették, hogy olyan házszabályokat alkotnak, amelyek parlamenti börtönt létesítenek. A munkapárt körében szerdán este mutatkozott be az uj kormány s a bemutatkozásnak munkapárti szempontból különös díszt adott Tisza Istr ván bemutatkozó nagy beszéde. Ő maga ugyan azt mondta, hogy nem akar bemutatkozni, hiszen ismerik őt és minisztereit a munkapártban eléggé, de azért mégis egy teljesen uj oldalról mutatkozott be. Eddigelé beszéde is provokálásig egyenes volt, minden szava, ha sértett és vágott is, de úgy hozzáillett egyéniségéhez, a- kár komor tekintete. A mai beszédben egyszerre hasonlatos lett egy o- lyan régifajta táblai ügyvédhez, kinek először adatik meg, hogy panama-pört védjen. Tisza mondja, hogy az ő kormánya egyszerűen folytatja a Lukács által megkezdett munkát. A Lukács munkáját, akire őfelsége a király nevében kimondották, hogy — legfinomabban fejezve ki magunkat — bankpénzekkel korrigálta a kormány szerencséjét. Tisza mondja, hogy méltatlan az ítélet, az az Ítélet, amit a magyar királyi bíróság mondott ki, melynek ítéleteit respektálni tartozik minden ember, magyar* ember és főleg olyan ember, mint Tisza, aki hivatásszerü- leg tartja magát talpig magyar embernek, körömszakadtáig törvénytisztelőnek és egyenes férfiúnak. És miután megdicséri, földicsőiti Lukács Lászlót, egyszerre azt a meglepő kijelentést teszi, hogy az egész ország helyesli mindazt, ami történt. Ezt mondja Tisza, aki régebben egyenesen megmondta, hogy magával az az egész országgal áll szembe, hogy saját nézetét keresztül vigye, aki azt mondta, hogy a 1 részeg mámorból kell fölrázni az or- i szágot. Ezek a régi beszédek vágtak, sértettek, bőszitettek, provokáltak, de igazi Tisza-beszédek voltak. De a mai nem. Tisza nem gondolta komolyan, hogy az ország helyesli azt, ami történt, mert Tisza tud olvasni, Tisza tudja, hogy mi az ország gyűlölete. Az egész beszéden keresztül kell mennünk, hogy megleljük az igazi Tiszát. Mert amidőn már elmondta, hogy ő majd békére is lesz kapható, ha a békeajánlat már nem megy komédiá- zásszámba és elmondta, hogy nem akar provokálni senkit, akkor egyszerre előtör a táblai fiskálisból az ellenmondást nem ismerő, féket el nem szenvedő, zabolátlan temperamentum mert odavágja, hogy aki ellenátl, a- zon keresztülgázol. Ez Tisza István. Amit eddig mondott, azt a munkapárt ! boldogulásáért mondta, de talán bele-* betegedett volna, ha a maga igazi hangján meg nem szólalhatott volna. Csütörtökön a főrendiházban mutatkozott be a kormány, ahol azonban kíméletlen támadásban részesült az ellenzék részéről. * Jó forrásból arról értesülünk, hogy az ellenzéki fúzió rövidesen meglesz. Napok óta folynak a tárgyalások, melyeknek eredményét addig nyilvánosságra nem hozzák, mig teljesen meg nem alakul a fúzió. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyították, hogy minden kísérlet azon hiúsult meg, hogy idő előtt kerültek elő a tervek és beszélgetések. A befejezett eredmény mutatja majd meg, hogy Tiszának a ke- resztülgázolás nehéz munka lesz és már az aradi választás meg fogja mutatni, hogy az ország közvéleménye nem is olyan nagyon helyesli az eddig történteket. Tisza szerint bizonyá- j ra az is méltatlanság lesz. * Kiszállott szerdán a katonai bíróság a magyar országgyűlés házába, képviselőket hallgat tanúként, hogy a parlamentben megállapíthassa: vajon szabályosan támadt-e karddal egy katonaember a magyar országgyűlés e- gyik házának képviselőjére, a szabályoknak megfelelőleg fogatta-e el és Vorschrift szerint adta-e át a csendőröknek. A Ház mentelmi bizottsága megvárja, hogy ugyan mit fog a hadi törvényszék dönteni és csak akkor fog ő határozni. Két évvel ezelőtt még a szeme közzé nevettek volna annak az embernek, aki ezt igy elmondta volna, annyira képtelen a helyzet. * Az Est utcai árusítását egész országban betiltotta a belügyminiszter. Csak Fiúméban maradt végrehajtatla- nul a rendelet, mert Vio Ferenc po- deszta reácsapott a statumokra és azt mondta, hogy a fiumei utcán nem parancsol ilyen esetekben a belügyminiszter. Aminthogy igaz is, mert az Mária Terézia által adományozott sta- tumok tényleg nem beszélnek arról, hogy az utcai árusítást a belügymi- J niszter betilthatná. Föltétlenül kár, hogy Budapestnek nincs valami ilyes régi szabadságlevele, mert a főváros városatyái hiába jártak a polgármesternél, mert a Lukács-kormány még a polgármester föliratára sem volt hajlandó rendeletét visszavonni. Lelkész beiktatás. Az újonnan, egyhangú meghívás utján választott lelkészt a szatmári tekintélyes református egyháznak f. hó 5-án iktatták be díszes állásába. Az ünnepélyre dr. Baltazár Desző debreceni püspök is eljött Kiss Ferenc teológiai tanár, egyházkerületi főjegyző kíséretében. A püspököt a vasútnál dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester, mint a szatmári egyház főgondnoka üdvözölte a szatmári és németii egyháztanácsosok élén. A püspök azzal válaszolt, hogy mindig szeretettel gondol szatmári híveire, jele ennek a szeretetnek az, hogy rövid püspöksége alatt immár ötödizben kereste fel e várost. Eljött velünk dolgozni a kultúráért, eljött velünk sírni egy kedves esperesünkért — most pedig eljött, hogy részt kérjen és vegyen a szatmári református egyház örömében. A püspök a vasúttól az idegen vendégek kíséretében a polgármesterhez szállott, — ahol az istentisztelet kezdetéig dúsan felterített asztal mellett töltötte az időt. Az Istentisztelet délelőtt 10 órakor, a rendes időben kezdődött. A közönség erre az időre zsúfolásig megtöltötte a hatalmas templomot. A beiktatást Kovács.Lajos esperes végezte, akinek működése igazán osztatlan gyönyörűségre szolgált a híveknek. A beiktató beszéd után az uj lelkész fölment a szószékre s megtartotta székfoglaló beszédet — az alapigét a megvetőről szóló allegórikus példázatból vevén föl. Az uj lelkész hatalmas szép férfi, kellemes és az egész templomot betöltő szép hangjával, valamint impozáns megjelenésével, keresetlen — értelmes beszédével egyszerre meghódította a közönséget. Különösen kiemeljük beszédének azt a részét, ahol hivatkozva a több mint száz év óta igehirdető őseire — a szeretet, a más vallásuak iránti türelmet és békességet hirdette. Istentisztelet után az egyháztanácstermében volt gyűlés, ahol dr. Ko- váts István magvas beszéd kíséretében üdvözölte lelkésztársát, aki erre az üdvözletre is frappánsul és talpraesetten válaszolt. Kiemelte, hogy az egyház érdekében mindenkivel szívesen és szorgalmasan dolgozik, mert abban a korban van, amikor a munkaerő nem hanyatlik, csak megérik és