Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-06-08 / 23. szám

Szatmár-Németi, 1913. junius 8. Vasárnap. IX. évfolyam. 23. szám. A SZATMÁRVÁRMEGYE1 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi, Rákóczy-utca 7. I. emelet. Telefon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18. Telefon 284. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dr. HERÉCZY ERNŐ. Kiadja: az Északkeleti Könyvnyomda. Előfizetési árak: Egész évre ...........................8 korona. Fé lévre.................................4 korona. Negyedévre...........................2 korona. Eg yes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. <:3 t«./ NyaMg a, — piszokbazi. Visszafojtott iélekzeííel várta az egész ország a Lukács panama peré­ben a budapesti törvényszék itélelét. Az első botrányos ítélet után a két­ségbeesés érzésével gondoltunk arra, hogy a panamista kormány pressiója | folytán ismét diadalmaskodik a bűn az igazság felett. Nem így történt. — A bíróság meghajolt Désy Zoltán bizonyítékai­nak súlya alatt és „Ő Felsége a ki­rály nevében“ kimondta, hogy Désy Zoltán azon vádja, mely szerint Lu­kács László miniszterelnök Európa legnagyobb panamistája — bebi­zonyítva lett és ezért Désyt a vád és következményei alól felmentette. Tudta ezt eddig is az egész or­szág — pártkülönbség nélkül. Csak a cinkostársak, a lopott pénzen vásárolt munkapárti többség igyekezett a tör­vénytelenség minden eszközével az igazság kiderítését meghiúsítani. Tisza tanúként tolakodott a bíró­ság elé, hogy vakmerő fellépésével befolyásolja a bíróságot. — Elek Pált, a koronatanút a törvény kiját­szásával bujtatták el a bűnügyi főtár­gyalás elől, nehogy a védői kereszt­kérdések súlya alatt a gonosztevő lelke összetörjön és vallomást tegyen a lopott miilókról. A lélekvásárló és vesztegető Je­szenszky Sándort, a lopott pénzt nyug­tázó kazárt eltiltották a tanuságtétel- től. A kir. ügyész becsempészett nyi­latkozatot mutatott fel Elek Páltól Lu­kács védelmére. A törvénytelenségek egész soro­zatát követte el a kormány, hogy az igazság kiderítését megakadályozza. A törvénytelenségek szennyes hul­lámaival igyekezett Lukács útját vágni az igazság kiderítésének. — Gonosz célja nem sikerült. — Zichy János, Andrássy Gyula, Károlyi Imre grófok, Vajda Adolf, Sándor Pál és Ullmann ajakáról e szennyes hullámokon ke­resztül is utat tört a beigazolt való­ság, hogy: „Lukács László Európa legnagyobb pana­mistája.“ Ezt a valóságot a buda­pesti kir. törvényszék Ö Felsége a király nevében mondta ki és állapí­totta meg. Ily förtelmes bukás nem ért még miniszterelnököt. Lukács a gonoszté- ! vők bélyegével homlokán — hullott a semmiségbe, a piszokba, a melyből nem lesz reá nézve többé feltámadás. De ez a bélyeg ékesíti cinkostár­sait is. Tiszának a parlamenti ülésen vágták a szemébe, hogy a lopott pénzből választották meg Aradon kép­viselőnek. A törvényszék lesújtó ítéle­tének bélyegét viselik homlokukon azok a munkapárti képviselők — só­lovagok — is, a kik a kincstártól el­emeit milliókból lettek megválasztva. Nemcsak az ország; de Európa egész közvéleménye megdöbbent attól az aljas panamától, a melyet a mun­kapárti kormány Lukács László utján és Tisza István támogatásával az 1910-iki képviselőválasztások alkalmá­val szennyes áradatként zúdított a magyar parlamenti életre. Ebben a piszkos panamában ré­szes mindenki, aki megválasztatása céljaira a lopott milliókból kapott. — Részes benne minden vesztegető mun­kapárti képviselő, aki a szennyes pénznek köszönheti mandátumát. Ha ezeknek a jeles férfiaknak a lelkében a tisztességnek és becsület- 1 nek egy parányi szikrája megmaradt, úgy kötelességük az államtó! — tehát az egész nemzettől eltulajdonított és vesztegetésre felhasznált pénzt vissza­fizetni, vagy pedig a mandátumról le­mondani. Ha nem teszik, úgy cinkostársaivá válnak a Lukács Lászlónak, akiről a bíróság itéietileg kimondotta: Európa legnagyobb panamistája! Vagy a munkapárti uralom már annyira lealjasította a lelkekat, hogy az arcukat égető e szörnyű bélyeget is elviselik — a hatalom előnyeinek élvezetéért ? A most uralkodó erkölcstelenség e gyászos korszakában már minden megtörténhetik. Látjuk Tisza István körül a provisiós lovagok egész sere­gét élén Ertsey Péterrel. Látjuk a vasúti concessiós pana­mák sötét munkáját meghúzódni az erőszakos kormányhatalom védő szár­nyai alatt. Látjuk a várpalotai birtok­vásárlás visszaéléseit, látjuk a po­zsonyi pénzügyigazgatóság telkének megvásárlásánál Elek Pál és Lukács László bűnös összejátszását, — látjuk a sok bárói, főrendiházi, udvari és királyi tanácsosi kinevezéseknél, hogy miként árusítja a kormány a kitünte­téseket — látjuk a bihari gárdának zsíros állásokba történt kineveztetéseit és a darabont Kubinyi Gézák főispán- sággal történt megjutalmazását. A züllésnek, erkölcsi süiyedésnek ezt a példáját a hirhedt római csá­szárság sem tünteti fel. Nyakig jutottak a — piszokba, a mely nekik élet elemük. Most, midőn a Tisza—Lukács korszak becstelenségeit, panamáit Ő Felsége a király nevében ítélkező bí­róság leplezte le — elégnek tartják a szennyes hullámok közé a megbé­lyegzett Lukács holttestét kidobni és a kalóz hajón ők a tengeri rabók vakmerőségével vitorláznak tovább a nemzettől elrabolt kincsekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom