Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-06-01 / 22. szám

t~* otdflá vidéki lapoknak, mint a pesti félhiva­talos kőnyomatosban megjelent. A másik tanulság abban van, hogy a király megadta Zichy János grófnak a vallomástételre az engedélyt, ebből egyebet következtetni nem le­het, mint azt, hogy a király Lukács Lászlót elejtette. Azt ugyanis mindenki tudja, hogy Zichy János gróf lemondása alkalmá­ból, amikor fölmentését okvetlenül kérte, ugyanazt mondotta a királynak, amit eskü alatt vallott a bíróság előtt. Ebben a tanúvallomásban csak az az elszomorító, hogy meg kellett tud­nunk belőle azt is, hogy a király több mint két hónapja tudja azt Lukács Lászlóról, amit a tárgyalás folyamán Zichy János szájából ország-világ meg­tudott, mégis megtartotta eddig ma­gas állásában. Kíváncsisággal várjuk már most mit tesz Tisza István, aki a keselyű vérszomjával csapott le Désy Zoltánra egy félreértett kijelentése miatt, mert mint mondotta, nem tűrheti, nem tud­ja elviselni azt, ha valaki valótlansá­got mond. Rettenetes lesz Tisza, ahogy most le fog sújtani Lukácsra, aki még a saját minisztertársát is félrevezette — egy rut, de vérbeli valótlansággal. Annyi immár kétségtelen, hogy ennek a rendszernek el kell pusztul­nia, különben az ország pusztul el. így mondotta ezt justh Gyula a szö­vetkezett ellenzéki pártok értekezletén. Érthető kíváncsisággal néz a po­litikai világ, de az egész ország köz­véleménye is a munkapárti képvise­lőház legközelebbi — hétfői ülése elé. Vájjon lesz-e bátorságuk ezek után is a nemzet szabad akaratából választott képviselők szerepét közmegbotránko­zásra tovább játszani ? A hontalanná lett Vadász Lipót államtitkárnak már csináltak kerületet. Lator Sándort, a máramarosszigeti ke­rület munkapárti képviselőjét kineve­zik közjegyzőnek. Lator már le is mondott mandátumáról, hogy Vadász Lipótot mandátumhoz segitse, mert hi­szen hétfőn az államtitkár ur régi ke­rületében Hrabovszky Guidót, az el­lenzék jelöltjét fogják megválasztani. Ez a választás talán előjele lesz az uj, tisztultabb alakulás elkövetke- zésének. Az érettségi. Még csak a kezdetén vagyunk és máris két „érettségi-botrány“-ról ad­nak hirt az újságok. És hány fog kö­vetkezni ezután ? SZATMARVÁRMEfrYE _______:_______________■___:______1_. _____ Év ről-évre mind fokozattabb mér­tékben ismétlődnek ezek a szomorú tanügyi esetek, amik kétségkívül amel­lett bizonyítanak, hogy ez az intéz­mény tényleg a középkorba való. Lassan-lassan rájövünk arra, hogy az érettségi teljesen felesleges, tisztára nélkülözhető valami. Mert hogy az érettségi után a fiatalság nem lesz okosabb, az nap­nál is világosabb. Az érettségi csupán oly kényszer dolog, melynél rendsze­rint nem a tudás, hanem a szerencse dominál. Már pedig mindenben hol a szerencse szeszélyeinek vagyunk alá­vetve, ott komolyságról szó sem le­het s mint ilyen értéktelen is. Hogy eddig nem törölték el az érettségit nálunk, az amellett tanús­kodik, hogy a régi copírendszert, a megcsontosodott maradiságot nem szí­vesen hagyjuk oda, nincs bátorságunk uj utat törni, mely utón villámgyor­sasággal haladhatunk a valódi kul­túra felé. Ha az illetékes körök eddig nem láttak, vagy nem akartak tisztán látni, ha megannyi hírlapi felszólítás, sza- l badelvii gondolkodású tanárok véle­ménye eredménytelen maradt, akkor előbb-utóbb talán észre téritik a hi­vatalos köröket a csalhatatlan és meg­cáfolhatatlan tények, melyek év-év után lejátszódnak országszerte. Jönnek a szomorú híradások, hogy a maíuránsok összejátszva, megszerez­ték a féltve őrzött kérdéseket, tehát csaltak, vesztegettek, csakhogy hozzá­jussanak a létkérdésüket magukban foglaló tézisekhez. A legtöbb melyen rajta vesztek, a mibő! nagy botrányok kerekednek. A fiatalságot visszavetik eltiltják az éretségitől és kárbaveszett minden fáradozása, tanulása, eltöltött ideje. Mindettől eltekintve, az érettségit megelőző óriási félelelem, izgalom, ag- i godalom ugyancsak megviseli a diák­ság gyenge és fejlődő idegzetét. Há­nyán őrülnek bele, hányán lesznek öngyilkosok az érettségi előtt és há­nyán utána, ha megbuknak egyik vagy másik tantárgyból. Ha megakarjuk tartani a diáksá­got a maga hamisítatlan üdeségében, ha nem akarunk belőlük kora véne­ket nevelni, akkor elsősorban is törül­jük el az érettségit, mely megrontója az ifjúságnak. Ha az osztályvizsgála­ton tud a diák, kivan téve annak, hogy az érettségin nem tud. Tehát szeren­cse dolga az érettségi. Végre talán a sok fájdalmas pél­da felkelti az illetékes faktorok figyel­mét és odatörekednek, hogy az ósdi, Sz»tm4r-Németi, 1#1J. semmi értelemmel és előnynyel nem biró érettségi vizsgákat végkép eltün­tetik, mintha sohasem lettek volna. A város. Közegészségi viszonyaink má­jus hóban. Jéger Kálmán dr. tiszti főorvos jelentése szerint május hó első felében egy vörheny, egy difterisz, egy kanyaró és két hörghurutos meg- betegülés fordult elő a városi törvény- hatóság területén. E statisztika tehát elég kedvező s ha figyelembe vesszük, hogy az április hó végén kezelés alatt maradt 24 hörghurutos beteg közül is három meggyógyult, s hogy a járvány kezdete óta 33 gyermek ment keresz­tül e betegségen, határozott javulás állapítható meg. A Pannónia bérbeadása. A Pan­nónia szálloda bérlete 1914. év má­jus elsejével lejár. A városi tanács te­hát elérkezettnek látta az időt az uj bérlet biztosítására, mivel az uj bér­lőnek is szüksége lesz néhány hónap­ra, hogy üzletet tisztességesen beren­dezhesse. Éhez képest megbízta Bart- ha Kálmán gazdasági tánácsnokot a bérlet meghirdetésével és a bérlemény átvételének és átadásának előkészíté­sével. Közben Márkus Márton bérlő ajánlatot tett a városnak, hogy bizo­nyos feltételek mellett átadja az üzletet a bérlet lejárta előtt. Ezt az ajánlatot azonban a városi tanács elfogadható­nak nem találta. Ennélfogva a gazda­sági tanácsnok junius 23-ikára meg­hirdette a pályázatot az uj bérletre, amely 1914. május elsejétől számított 12 évre fog terjedni. Egyszersmind be­terjesztette az uj bérletre vonatkozó feltételek tervezetét is. A szatmár — szilágysági uj közút felülvizsgálata. A kereskede­lemügyi miniszter junins 11-ikére tűzte ki a Szatmár-Erdőd Krasznabélteki uj törvényhatósági közút Szatmár-németi város határán keresztül vonuló sza­kaszának felülvizsgálatát, amelynek megejtésével Bakó István műszaki fő­tanácsost bizta meg. A tanács a fe­lülvizsgálatra a város részéről Erdélyi István főmérnököt Bartha Kálmán gaz­dasági tanácsnokot, továbbá Jankovits János és Szentiványi Károly bizottsági tagokat küldte ki. as

Next

/
Oldalképek
Tartalom