Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-05-25 / 21. szám
ben hagynod, ha hízelegned, hazudnod kell. mindig merően e célt nézzed, e szerint cselekedjél. Reménytelenek, fáradtak; töpren- gők sóvárgásának tárgya; szent Pana- inia. Ennek a nevére gyulnak ki a szemek, ébrednek a lankadó energiák. — Mert ez Ut, Igazság, Élet. « Amit a kormány a Désy—Lukács ügyben csinál, az igazán határos a<Iisz- nósággal. Ehhez a mai kormányzati rendszer ^mellett hozzá valgyunk (szokva. Ez tehát nem lep meg és nem ejt kétségbe. Szomorn a dologban azonban az, bogy a magyar bíróságnak olyan illusztris tagja, taint a budapesti büntető törvényszék elnöke, követi a kormányt a nyílt törvénytelenségbe. — (Mert hiszen nekünk igazán nincs más semmink, mint a magyar bíróságainkba veteti bizalom s m'i lesz velünk, ha még ez az utolsó reményünk is elvész, mi lesz velünk, ha a magyar bíróságok sutba rúgják a törvényt, amelynek megtartására esküt tettek. < f-ik oldal. Esperes és papvátasztás. Kiss Bertalan örökéit betöltötték. 'A szatmári református egyházmegye esperesévé iKovács Lajos tanácsbiró, szatmárnémetii ref. lelkészt; szatmári pappá az egyházközség Bélteky Lajos hajd uszoboszlói lelkészt választotta meg. Minkét választás olyan szép egyhangú, hogy. igazán méltó papi állás betöltéséhez. A szatmári nagy egyházmegye 2 szavazat kivételével az összes szavazatát Kovács Lajosra adta s ezzel kimutatta őszinte jízeretét, ragaszkodását, nagyrabecsülését Kovács Lajos iránt. S mi, akik Kovács Lajost közelebbről Ismerjük és (épen (üzért jnég (jobban szeretjük, kiváló tulajdonságai miatt még inkább sokra becsüljük, kimondhatatlanul örvendünk egyhangú megválasztásának s felelőségteljes fáradságos ( munkájának végzéséhez erőt, egészséget kívánunk és munkásságára kérjük a jó Isten atcTását • Szatmári pappá Bélteky Lajos választatott meg egyhangú lelkesedéssel, őt nem ismerjük közelebbről, de azt halljuk róla, hogy rendelkezik mind ama kiváló tulajdonságokkal, amelyek alka.masak arra, hogy a szatmári nehéz, de díszes papi állást méltóan betölthesse. Szerettei üdvözöljük őt is s kérjük, hogy uj állásában is kisérje az Isten áldása! SZATMÄR VÁRMEGYE Szatmár-Németi, 1913. Pavlik vizsgája. Junius 4-ike és az ezt követő parlamenti csaták aktiv bőse, Pavlik Ferenc rendőrfelügyélő szombaton tette le a budapesti László-féle magángimnáziumban a VII Vili. gimnáziumi osztályból összevont magánvizsgálatot. A parlamenti nagy kidobó ezzel elérte céljának első stációiát: leteheti az< érettségi vizsgálatot, amelyre azért van szüksége, hogy megszerezhesse az lamVizsgáról szóló bizonyítványt is. Ez az oklevél viszont azért kell a parlamenti csaták veretlen hősének, hogy bekerülhessen a fogalmazói szakba — rendőrtanácsosnak. A hálás kormány igy akarja megjutalmazni Tisza hűséges katonáját. A László-féle hold-utcai gimnáziumba már félnyolc után megérkezett a szomorú nevezetességű nagy diák, aki ezúttal nem viselt egyenruhát, hanem fekete civil ruhába öltözött s kevéssel nyolc óra után diákos szerénységgel |ült le a zöld asztal előtt, amelynek túlsó oldalán a vizsgáló-bizottság tagjai foglaltak helyet. Erődv Béla tankerületi főigazgató is képviseltette magát a vizsgán dr Balogh Péter főigazgató-helyettessel. A főigazgató-helyettes felolvasván a miniszteri rendeletét, megállapította, hogy Pavlik Ferenc az Írásbeli vizsgálatnak megfelelt és igy szóbeli vizsgára bocsáttatik. F; után megkezdődött — a vizsga. László Mitiály Pázmány Péterről, Csokonavról, a két Kisfaludéról és Vörösmarty époszairól faggatta az ötvenhat éves Pavlikot. Vallástanból a reformáció, a rationálizlnus és mate- riálizmus hiteszméit kellett fejtegetnie. Mathematikából a magasabb egyenletek, a variációk és pármiítációk, a csonka-kup és a sinus-tétel voltak a kérdések. Xém yve!vbő|I Schillerről, filozófiából az idegekről és Kantról,gö- filozófiából az idegekről és Kantról,görög pótlóból Homerosról, latin nyelvből Horatiusból és Vergiliusból kellett Pavliknak felelnie. A történelem némi szenzációval is szolgált. Makoldy tanár a Suarlokról, a francia' forradalomról és Mária Terézia koráról kérdezte Pavlikot, majd pedig igy szólt: — Beszeljen k&rem, a pari amen- tárizmusról. Pavlik halotthalvánv lett, dadogni kezdett, majd elkezdett beszélni, — az angol parlamentárizirmisról. Nem is tehetett volna máskép, a magyarról — nem beszélhetne, mert az már — nincs. Pavlik egyébként többé-kevésbé — szabatosan felelt a feladott kérdésekre Amint a tanár megmondta a thé- zist, Pavlik elkezdett gondolkozni és csak hosszabb megfontolás után kezdett bele a kérdés fejtegetésébe, meglátszott rajta a készültség, de csak jó és elégséges osztályzatot tudott kiérdemelni. Bizonyítványán rajta van: »Ä tanári kar határozata': Érettségi vizsgára bocsáttatik.« Pavlik tehát immár maturandus lett, holott két hónappal ezelőtt még 4 gimnáziumról volt csak bizonyítványa. Az érettségi vizsgája, mely egvüll folyik majd a többi növendékek nyilvános vizsgájával, fatális módon első hírhedt szereplésének évfordulóján, június 4-én lesz. Ha pedig a hires diák aZ érettségi vizsgát is kiállja, akkor az e- gyetemi félévek mellőzésével leteszi majd az államvizsgát is. Ezzel megszerzi az 1880. évi I. törvénycikkben előirt kvalifikációt, hogy beléphessen a fo- i galmazói szakba, ahol, ha Tiszát az Isten élteti, talán még méltóságos ur is lesz belőle. Pavlik derűs ábrázattal tette zsebre a bizonyítványt, melyet negyven évvel ezelőtt elfelejtett megszerezni. Megbünhödte már e nép.... Eltűnt a háború réme és a pénzvilág lassankint mozdul. Letűntek az abnormís idők fekete felhői és fokoza- sosan derűs lesz a pénzvilág láthatára. Mindjárt útban vagyunk a rendes kerékvágás felé, amely nem rázkódtat többé, siklik mint a sima aszfalton. — Azok a gyárak, amelyek szinte már beszüntették volt az üzemet, mivel a nyomasztó viszonyokhoz képest túltermelést produkáltak, lassanként ismét zakatolni kezdnek,é/letre kelnek. Hazánk nyomora kezd enyhülni. A kisebb vidéki bankok, miknek vérkeringése teljesen elállt, újra fellélegze- nck. Mert hisz a nagyobb bankok, a melyektől a kisebb bankok táplálkoznak, már folyósítunk, nincs többé egyáltalán mitől rettegniük, elmúlt minden veszély, minden eshetőség arra nézve, hogy őket a kölcsönök folyósításától visszariasztja. Igaz, hogy évtizedek kellenek hozzá, mig teljesen kiheverjük azt a nagy vesztességet, amit szenvedtünk, dehát az nagyon természetes, ebbe bele kell törődnünk, mert mi nagyon betegek voltunk, most egyelőre tehát csak lábadozni fogunk, azonban most már számíthatunk arra, hogy a pénzügyi viszonyok javulni fognak, a városok és falvak liiépei iiem fognak annyira elzárkózni, hogy a legszükségesebb kellékeket sem vásárolják be. Újra üzembe jön minden, eljön a nyugodt munka ideje, az ipari cikkek kereskedőkre találnak, a magyar gazdaság nekilendül és a kereskedelem is fölelevenedik. És tényleg már a legfőbb ideje, hogy elérkezzék mi hozzánk is a Kánaán országa, itt az ideje, hogy végre kikószálódjunk ebből a nyomorúságos helyzetből, amelybe önként jutottunk. A hurok már a végsőkig feszültek, elkeseredés van minden vonalon, mindenütt megjelenik a csőd halálmadara és ellenállhatatlanul pusztít, — gazdaságot, középpolgárt maga alá temetve. De hagyján még a munkaadó: Sorsa, nyomorunk leghübb tükre a hivatalnok- és munkássereg állás és munkanélkülisége. Tények mutatják, szomorú kézzelfogható valóságok, minden egyes állásra százszámra jönnek be a
