Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-05-18 / 20. szám

Surtmár-Németi, 1913.

SZATMÁftV ARMEGYE

3-ik oldal.

ha a tavaszi madárvon ulás alkalmából felállított sodronyhálókat nem engedélyezik. Szicíliában ugyanis millió lés millió madár esett áldozatul, ahol ez néptáplálék, megfüstölik s egész nyáron eszik. Ennek azonban az a következménye volt, hogy Würtenbergbe<— már nem jutott éneklő madár.. Ennek következménye, hogy Würtenbergben nem termett gyümölcs. — Mivel pedig ott virágzó gyümölcstelepek vannak, a kormány a legnagyobb erélvlyel sürgette a nemzetközi madáregyezmény törvénybe cikkelyezését s minél északibb volt valamely ország, annál erélyesebben támogatta a németeket, sőt 'Anglia a vonakodó Olaszországot e- gyenesen háborúval fenyegette meg.

A’ madárvédelem nagy kérdés. Csak gonosz és tudatlan ember pusztíthatja ok nélkül a madarat. Megszámlálhatatlan az a Haszon, amit a cinegék, a poszáták, a légykapók és ifihsok, pihenést alig ismerő szorgalma az okos gazdának jövedelmez. Mert a legsze- mesebb gazda is csak nagyjából szedi össze a hemvófészket, a madár pedig bujkálva, kopácsolva, kapdosva irtja a kártékony teremtést, amit az em- ben meg nem látott, amihez hozzá sem férhet. " '

A' piciny királymadár éven át három milliónál is több rovart emészt föl ■mindenféle állapotban: hol mint petét, hol mint bábot, hol mint kifejlett rovart. ' t r ,

V \

A mezőgazdasági kultúra térfoglalása mellett leginkább az olaszok hihetetlen madárpusztitása volt az oka annak, hogy Európában jóformán megszűnik a madárdal. Fel van jegyezve az emberiség gyalázatára, hogy egv-egy madárfogó pár óra alatt ötezer fecskét hálózott össze és gyilkolt meg. Franciaországban Kráón köves síkján hárommillió füsti fecskét fogtak el az ott lakó kegyetlen népek. Csak Bresszik városában egy félmillió éneklő madarat hoztak piacra eledelül. Udinéjből batszázhuszezer összefogott madarat, légykapót, poszátákat, vörösbegyeket, Cinegéket küldtek el. Afrika északi (partvidékein a tengeren átkelő fúrj millió számra kerül a felállított hálóba. És nem a benszülött beduinok fogják el ezt, hanem a letelepedett európai népek. Ellenben Schveicban a kertek — gyümölcsfáin minden alkalmas helyen ott van a költőházikő, benne a kert legjobb, legszorgalmasabb munkásai: a cinegék, légykapók, vörösfarku ker- ticék. r . ■

Nálunk is minden erővel arra kell törekedni, hogy az éneklő madarak — megvédessenek. Sok madár esik gyermeki pajkosság áldozatául. Pedig a szü löket óva figyelmezteti egy rablógyilkosnak az a vallomása’, hogy gonosz tettre a gyermekcsinyek és különösen a madárpusztitás bírták. A’ szülőknek nincs elsőbbrendü feladata, mint gyermekének leikébe beoltani a madárvédelem gyöngéd szép gondolatát. A’ külföldön mindenfelé kertekben, csalitokban, erdőkben olvashatók: »Ne bátsd a madarat!« A' madárpusztitás oktalanság és gonoszság!« Nem hiányzanak a figyelmeztetések, hogy a fészekszedést és madárpusztitót mennyi pénz és fogházbüntetéssel sújtja a törvény. — Különösen társadalmi téren tehetünk legtöbbet, ha a cégéres madárpuszti- tókat megvetéssel sújtjuk és a becsületes társadalomból kiközösitjük. Hiszen a közjónak úgy is kártevői és lélekben gonosz emberek.

Álomkergetés.

Irta: Fáik Rikárd.

(Folytatás.) , ( ■'

A bakról szemvédőalárcos gépész ugrott le és kinyitotta a kocsi ajtaját. Két fátyolos, elegáns hölgy látszott ki belőle Az első nyomban a kiszállás utár, lefejtette magáról az áttetsző szövetet. János némi csalódással méregette a méltóságteljes, magas szikár nőt. 'Ez vékony nyergü orrához illesztette a- jranyfogantyus szemüvegét és kémlelve (tekintett körül. Nem volt kifogásolni valója, mert beszólt a kocsiba és kisegítette onnan a második hölgyet. A' fiatalabbik, a királynői termetű, könnyed léptekkel tipegett ide-oda s levetette a fátylát.

A' kovács meghökkent. Hamar ösz- szeszoritotta a fogát, különben vészes kiáltást hallott volna. A szép szőke leány teljes hasonmása volt az álombéli ji nőnek. A hasonlatosság, a nagy kék- szemű csodának váratlan megjelenése és hogy az álom s valóság közötti ösz- szefüggésre nem talált magyarázatot, kábulatba ejtette Jánost. Ezer kérdés tolult fel kavargó agyában, de egyetlenegy élesen kisivitott a sok közül: ki ez a leány?

Az idősebbik, valószínűleg a társalkodónő, idegen nyelven súgott a fiatalabbikhoz. A szőke leány oda sem l hallgatott Minden figyelme Jánosra — összpontosult. A szép, atléta ember ritka férfi benyomását keltette benne és a kovács az első pillanattól kezdve érdekelni kezdte. FélKalkan franciául súgta a társalkodónőnek:

— Nézze, milyen fehér bőre van ennek a kovácsnak!

— Valóban, — felelte franciául az.

— Még sohasem láttam ilyen tiszta kovácsot. í

És ekkor mindkettőjük riadt bámulatba hibátlan franciasággal közbeszólt János» ■ /■ ■

— Ha az ember vigyáz, kikerüli a szennyet!

A két Hölgy összenézett. Egy kovács aki franciául beszél!? — Csodálatos. A fiatalabbik a biztonság okáért megkérdezte :

— Maga a kovács mester?

— Igen. 1

A szőke leány ismét Jánoson felejtette a pillantását. Az idősebbik vette át a szót:

— Meg kellene erősíteni a kormánvrudat és a tengelveket. Ért hozzá? ‘ \ , r ■

— Szolgálatára.

— Akkor fogjon hozzá, mert továb akarunk menni. Azalatt a soffőrünk benzint hozhat a patikából.

A szertartásos soffőr kiszedte az ülések alól a benzines kannát és be- sietelt a faluba. János előhozta a ftnü- helvből a szerszámait és munkához fogott. Az idősebb hölgy unalmában bement az udvarra és letelepedett árrá a kecskelábra, amin a lovakat szokták patkolnj. A szőke leány ügy tett mintha a tájékban gyönyörködne, pe- fdig egyre a kovácsot nézte. János mohón viszonozta a tekintetet és szinte átölelgette szeme sugarával.

— A maga felesége kérdezte érdeklődéssel a lány és Terkára mutatott, aki ott állott az ároknál s onnan nézte a jelenetet.

János összeráncolta a szemöldökét. Terka beleremegett.

— Isten mentsen, — tiltakozott a kovács.

— Miért? — kérdezte nevetve ale- ! ány. Egészen Csinos.

— Nem ilyen környezetből válogatnék asszonyt — felelte és ökölbeszorított balkezével Terka felé intett.

Suhay Terka összeszoritotta aszóját, dacosan végigmérte Jánost és hetyke mozdulat után, köszönés nélkül eltávozott. Nem is tekintett hátra, mint * máskor. 5

— Készen lesznek-e már? — kiáltotta az udvarból a társalkodónő angolul.

— Még dolgozik! — felelte bájos, sejpitő kiejtéssel a szőke leány.

— Azonnal elkészülök vele, — szólt tökéletes angol nyelven János. (

A szőke leány kvarckristályhoz hasonló fogaival rágcsálni kezdte az ajä’- kát. Kiérezte, hogy ez a másodszori, idegen nyelven való közheszólás intelemféle, s egyszersmind csipkedés is volt a kovács részéről. Érdeklődése percről-percre emelkedett. Szilaj vágya támadt: beülni ezzel a furcsa kovácscsal az autóba és elszáguldáni — messze-messze. A robogó gépkocsin kifaggatni, kicsoda-micsoda a' német mitológiának ez a megujhodott Hagen- :jc r. ki olyannak látszik, mintha egy arisztokrata puszta mükedvelésből — bőrkötényt kötne maga elé. Kicsit megborzadt a gondolatra, hogy egyedül lenne az autóban ezzel az erős emberrel, aki végre is az ő társaságától mi- riádnyi távolságra lejjebb eső kovács. De a borzadásban volt valami kellemes bizsergés is. Kíváncsiságát legyőzte a jó nevelés, a főúri körök előítélete s megelégedett azzal, hogy beváltíja meleg tekintetét János párnás busába.

A kovács fel-felpillantott munkájából Minden reményét a soffőrbe vetette. Attól fogja megtudni, ki ez a szép leány; s merre tart. De mire a javításokat bevégezte, a társalkodónő már kocsinál állott s a közben visszatért soffőrt nem lehetett észrevétlenül megküzd iteni. A két hölgy beszállóit és az automobil elvágtatott János csak állott, s nézte, mint fordul hátra az ülésen a szőke leány s küldi feléje búcsúi