Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-01-05 / 1. szám

Nagykároly, Í9Í3. január 5. Vasárnap. IX. évfolyam 1. szám. A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁST HI¥ATALGS LAPJA. — POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HEJ! LAP. ::~ Szerkesztőség: hová a lap szellem részét érintő közlemények küldendők : Köksey-utca 11. sz. Telefon 114. =— Kiaöóhivafal: Kaszinó-urca 10. sz. Telefon 115. sz. = MEGJELENIK MIND Jl VÄSÄBNAP. Felelős szerkesztő:-j OS ITS MIKLÓS. Helyben : EGÉSZ ÉVRE . C korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE 1-50 korona. Egyes szám ára ZO fillér. Előfizetési árak: Vidékens EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona. 40 fillér. nyílttér sora Hirőetések jutányos áron közöltetnek. F©r|áes@k. Iszonyatos még el is^^rrrföíni mennyi nemzeti értéket, milyen sok drága kincset tiport sárba az elmúlt esztendő. Cinikus emberek mondhatják, hogy illúzió volt ős álom mindaz, ami szertefoszlott a pusztító viharban. Ám, a cinikusoknak soha sincs igazuk. Önérzet, hit, események nélkül érték­telen az élet, kínos vergődés a lét és nemlét keskeny mesgyőjén, ahonnan leszédül az, aki nem bizik önmagában. Nekünk ime bebizonyították, hogy a senkik, a megtűrtek, a kifosztottak nemzete vagyunk. Parlamentáris kor­mány rendszerünkben élt egész nemzeti mivoltunk az volt becsvágyunk, hogy alkotmányos nemzet lehetünk, az volt reményünk, hogy csak alkotmányosság érleli meg számunkra az egységes, erős kulturált, gazdag jövendő felté­teleit. így hittük ős bebizonyult, hogy amúgy is lehet. Azt gondoltuk, hogy erőforrás az alkotmányos élet és be­bizonyult, hogy mérgezett forrás is lehet. Megrendült a nép hite a törvények kötelező erejében, mert a kormányzásra hivatottak sértették meg a törvényt és megrendült az alkotmányosság ér­í dőltébe vetett hit, mert az alkotmány I védelmére hivatottak veszik semmibe azt. * Az uj év az uj választási törvény jegyében indult meg. Lukács László miniszterelnök tényleg beterjesztette az uj választási törvényt, melyhez a beszédet a munkapárt újévi üdvözlete alkalmával mondta el. Ez a külső körülmény teljesen rávall a mai politikai helyzet felfordult- ságára. Beterjesztetik a parlamentben a legfontosabb, a nemzet életébe vágó reformjavaslat, melyre több évtized óta várunk s mely az utóbbi évek egész politikájának tengelye volt, a miniszterelnök pedig a fogadótermőben, a saját párthiveinek szükebb társa­ságában mondja el az országos érdekű javaslat indokolását. Egy párt előtt számol be az okokról, melyek olyan javaslat készítésére vezették, amilyent beterjesztett Egy párt előtt számok be azon hatásról, melyet az uj javaslat — egész parlamentáris életünk ezen uj alapja — a nemzet életére gya­korolni fog. De Lukács Lászlónak igaza van, hogy választójogi javaslatát a munka­párt előtt fogja ismertetni ős indokolni. A beterjesztett javaslat egészen a munkapárt számára és céljaira készült. Az egész nagy reform, melynek a csődbe jutott magyar politika és meg- romlottt magyar közélet megújhodását kellett volna szolgálnia, arra való, hogy íentartsa a mai rendszert. Szám­szerűleg ugyan több lesz a választó. 1,100.000-ről állítólag 1,900.000-re emeli a javaslat a választók számát, de ez mindössze azt jelenti, hogy ezentúl az ellenzéknek annyival nehezebb válasz­tási küzdelmet kell megvívnia ugyan­azon, sőt kiterjesztett hatalmi eszkö­zökkel szemben, amennyivel több lett a hatalomtól függő és a hatalom által megdolgozható választók száma. Olyan erkölcsi eldurvults ággal, melynek legjobb szimbóluma az a csendőrszurony, olyan pártpolitikai önzéssel még sem lehet sokáig egy nemzetet kormányozni s azt hisszük, nem is lehet egy nemzet életének egészséges alapjait lerakni. Mutatja ezt az a körülmény is, hogy az ilyen módon készült Lukács-féle választási javaslat még magát azt a pártot is kezdi megbontani, melynek érdekében készült. Székely Ferenc a miniszteri széket hagyja ott, mert érzi, hogy *Fogadá$foél. A gazdag Almássyné izgatottan szólt a mellette foglalatoskodó szobaleányhoz: — Ha nem tudnám, hogy ébren vagyok, rossz állomnak hinőm! A müveit, előkelő Pataki Kata fenn ül egy fonott árukkal meg­rakott szekéren és úgy hajtja a lovakat, mintha férfi volna ! E percben az emlitett szekér megállóit a park ajtaja előtt. A magas ülésről egy csengő hang szólalt meg: — Vegyen kitűnő ruháskosarat, Al­mássyné asszonyom, olcsón adnám! — Ruháskosarat! ? — kérdé az álmél- kodó Almássyné. — Éppen jókor ajánlja Pataki kisasszony, már régen készülök venni. Van-e közöttük tartós? Tudja, olyat szeret­nék, amelyiknek falécek vannak az alján. Kata egy bizalmat keltő alkotmányt nyújtott le, azután ügyesen leugrott a ko­csiról ős élőnk beszélgetést kezdett a vá­sárlóval. — Talán üzletet nyitott Pataki kisasz- szony ? — kérdezte a kíváncsiságtól remegő Almássyné. — Nem én; ez csak kisérlet. Meg akar­nék győződni róla, jó elárusitónő válnék-e belőlem — mondta jókedvűen Kata. — Tet­szik a kosár? Volna egy gyönyörű hinta­székem, megvehetné a nagymamának. A babus részére volna itt egy édes kis bölcsőm. Van­nak aztán elsőrangú bevásárló kosaraim ! — Bájos kézmozdulattal a kocsi felé mutatott. — Higyje el, én megvásárolnék mindent, amit olyan ügyesen felajánl, de bőségesen el vagyok látva mindenfélével. Csakis egy ruháskosárra van szükségem. Azt rögtön ki is fizetem. Mert hitelre, ugy-e nem adhat? — kérdezte tréfásan. — Dehogy nem, enyém az áru, szivesen hitelezek! — mondta komolyan Kata, miköz­ben ötven fillért adott vissza a nagypénzes- tárcáj ából. ^ — Rendben vagyunk Almássyné asz- szony, köszönöm Isten vele. Egy pillanat alatt felszökött a kocsi bakjára és Almássyné csodálkozva kisérte szemmel a távozó jármüvet, miközben értel­metlenül hebegte: — Ki hitte volna ?! . . . — Micsodát? Mi történt? — kérdezte mögötte egy hang. Endre Lajos volt, az asszony unokaöccse, aki látogatóba jött a nagynéniéhez. — Hogy mi történt ?! Pataki Kata volt itt e pillanatban, nagy tárkocsin fonott áru­kat árul és ő maga hajta a lovakat is. — Lehetetlen ! — szörnyüködött a fiatal ember. — Lehetetlen ? — ismételte sértődötten a nőni. — Ezt a ruháskosarat is tőle vettem. De én már kezdek tisztán látni az ügyben. Kata letette a tanítónői vizsgát és nem kap állást. Az apja biztosan valami nagyobb- szabásu spekuláción elvesztette a vagyonát ős az a nagymüveltségü, elkényeztetett leány kenyérkeresetre szorult. Talán még neki kell támogatni az apját is. Istenem, mennyire le- siilyedt ez a család ! Csak azt csodálom, hogy a Kata erélyessége ilyen szokatlan módon nyilvánult. Hirteleniil elhallgatott ős megütközve nézett körül — egyedül volt, Endre Lajos már messze járt. A réteken keresztül gázolva iramodott el. — Ezt meg mi lelte? — mondta fej­csóválva Almássyné; a vásárolt kosarat ott hagyta besietett a lakásba, napernyőt vett elő ős a hátulső kertajtőn a közvetlen és legintimebb szomszédnőj éhez ment. Hadarva mondotta el neki a történteket. Mártonná végighallgatta és kárörömtől sugárzó arcai mondta : —® fest vegyileg tisztit liaufcl Sámuel villanyerőre berendezett intézetében Nagykároly, Kölcsey-utca 1* = a róm. kath. templom mellett. = Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59.

Next

/
Oldalképek
Tartalom