Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-22 / 38. szám
2-ik oldal. SZATMÁR VÁRMEGYE. 38-ik szám. részről büszkeség és remény tölt el bennünket, hogy a Tiszák által elsajátított korszakban vannak még lelkes és igaz főuraink akik halálmegvetéssel és emberfeletti erővel küzdenek a magyar alkotmány sérthetlenségeért, nagy nemzeti céljainkért és a magyar nép boldogulásáért. Ki tudná leírni teljes hűséggel és részletességgel azt a harcot, amelyet a szövetkezett ellenzék, a nemzet becsületes tisztalelkü képviselői küzdöttek végig egy teljes napon át Tisza rendőreivel, Tisza barátjaival: Kubinyi darabont főispánnal, Rudnay darabont királybiztossal és egy sereg kormánypénzen vásárolt képviselővel. Tisza a képviselőházat ismét meg- becstelenitette, szentnek és sérthetlen- nek hitt alkotmányunkat ismét felrúgta és midőn pibékjei az ellenzék ellen durva rohamot intéztek, ő az egyik függöny mellett vigyorogva ké- jelgett aljas munkájában. De a vigyorgásból szardonikus mosoly, pervers kéjelgéséből halál- hörgés lehet nemsokára mihelyt az elzsibbasztott nemzet felébred és lesújt! * * * Az egész magyar nemzet felháborodása és gyűlölete nyilatkozott meg azokban a kijelentésekben amely 140 főre szaporodó szövetkezett ellenzék ajkairól Tisza és cinkostársai ellen irányult, Egyhangúlag zúgták Tisza felé a megbecstelenítő szavak egész sorozatát. Aljas gazember! Kötél való a nyakába nem Szent- István rend. Megfizetett bérenc aki az osztráknak adta el magát! De Lukács miniszterelnöknek is kijutott a címekből. Kicsit hörpint a borából. Keveset beszélnek egymással; úgy látszik, mintha mindketten unatkoznának. A pincér zajtalanul cseréli a tányérokat. Az asszony felszeleteli a poulardeot és megkínálja szomszédját, tányérjára teszi a fehér húst. E mozgásnál felcsillog ujján a brillián- soktól körülvett opálköves gyürii. Opálok könnyeket jelentenek. Talán ő ezt nem tudja?! Most lassan leteszi a kezében levő villát. Megzavarták fontos munkájában ! Mellette egy rongyos kis leány állt meg. Honnan surranhatott be e drága helyre ? — Parancsoljon gyufát?! — kérdi cir- pelő hangocskája. Az asszony bosszankodva rázza szép fejét. Unalmas igazán most elővenni kis aranypénztárcáját és a szomszédjának sincs ideje a gyermekre figyelni. Annak e percben fontosabb dolga van — iszik. A pincér a kezénél fogva kivezeti a kis csendzavarót. Még látom, mint vonaglik meg a kis sovány test. Mintha a gyermeknek siró kedve támadt volna és nagy, félve kutató szemeivel sírni szeretne. És megláttam, mint szívta be kéjesen a poularde illatát és zavart szemei nagyra kitágultak a sült madár láttán... Az asszony kezébe támasztja a fejét, a ruha ujja visszahajlik és ápolt fehér csuklóján egy értékes gyöngykarkötőt látok. Duzzog. — Ezek az emberek igazán elrontanak minden élvezetet! Olyan hangosan mondja, hogy meghallom. A szomszédja vállat von. Éppen cigarettára gyújt. Ezért nem tud szólni, csak a Mint zugó fergeteg repült feléje az ellenzék »véleménye« Csaló gazember: Meglopta az államkasszát! Magyarország legnagyobb panamistája ! Serényi Béla gróf ellen is kitört az elkeseredés, midőn leült Lukács mellé a miniszteri székbe, rákiáltott az ellenzék : »Nem szégyenli magát. Hogy ülhet egy sorban a gazember Lukácscsal! A munkapárt felé is zúgott a jellemző »vélemény«; » Közpénzen vásárolt gazemberek /« Mig csak a szép jelenetek folytak a teremben és Tisza pribékjei dulakodtak a képviselőkkel annyira, hogy Jármy Bélának lábaíicamodott, Jármy Istvánnak a keze rándult ki helyéből, — mig Károlyi Mihály gróf ruháit tépték le a rendőrök: Tisza Istvánná a karzaton mosolygott és mulatott a rendőrök undorító munkáján. Ez az ellenzéket felbőszítette és egyik lap szerint Zboray Miklós azt kiáltotta Tiszánénak: Perverz hisztérika !! Rettenetes még elgondolni is, hogy mily elkeseredett indulat vehetett erőt az ellenzéken ekkor, midőn egy főrangú urinőnek viselkedését igy jellemezte az ország színe előtt egy magyar képviselő. De egy jó Ízlésű urinő nem megy mulatni és mosolyogni a ház karzatára akkor, midőn férjét 140 képviselő legazemberezni és midőn az ellenzéket épen a férje rendelkezéséből a rendőrség durva támadással a képviselő házból kidobja. Jellemző volt az a jelenet is, midőn Kovácsy Kálmán ref. pap és képviselő beszált a liftbe, képviselőtársaival. Utánna beszállt Tisza István is. vállát vonogatja. De az asszonynak elrontották az élvezetes órát. Hova gondol most? Merre téved a tekintete ? Saját gyermekkorára? Milyen volt ő? Talán ő is gyufát árult, mielőtt a szerelmével kalmárkodott, vagy nem tette ? Tulajdon- kép kicsoda ? Talán tisztességes asszony, aki eladta magát pénzért, rangért, ennek az unalmas tökfilkónak, akiért most gondoskodnia kell ? Vagy még tisztességes?! Talán ő is fagyoskodott esténként az utcasarkokon és őt is a hátulsó ajtókon vezette ki a pincér? Vagy lássuk csak, más ötletem támadt. A leányára gondol talán, akit idegen emberekhez adott falura? Talán a leánya szemeivel nézett reá ez az idegen gyermek, a leánya szemeivel, akit nem tarthatott magánál, mer az élvezeteket kell hajszolnia? Felijedek. Sértően érinti fülemet az asszony kacaja. A kezei tapsra verődnek össze. — Friss földi epret akarok, ez évben a legelsőket! A férfi megrendeli az epret. — Parancsol még valamit? — hangzik mellettem diszkréten. Felébredek. Fizetek és távozom, Ki voltál, honnan kerültél ide és hová akarsz még eljutni, te szépséges, rejtélyes asszony, akinek egy pillanatnyi élvezetét rontotta meg annak a szegény kis gyermekleánynak panaszos hangja, bánatos szeme... E. S. Kovácsy megállittatj a a liftet és rákiállt Tiszára: Ilyen bitang gazemberrel nem utazom együtt! és azzal kiállt társaival együtt. * * * Az izgató parlamenti jelenetek legnagyobb csattanója csütörtökön esett. A bársonyszékbe leült Beöthy Lászlót azzal fogadta az ellenzék: Ez is egyik gazember, a bihari gárdából való! Beöthy miniszter dühbe jött és felemelt ököllel ment az ellenzéki padok felé. De pórul járt. Az ellenzék tagjai a szó-szoros értelmében a képviselőház padjai alá pofozták. A »Magyar Királyban Fráter Loránd nyilatkozik ily képpen : Én is láttam a pofonokat. Tizennyolcezer pofont kapott Beöthy miniszter. Ez az első eset, hogy a magyar képviselőházban minisztert megpofoztak. Vájjon lesz-é folytatása ? Ugyanakkor kapott Rudnay Béla volt darabont királybiztos Zlniszky Istvántól két hatalmas pofont. Mindkettő Tisza barátja és főtestőre volt. * * * A rendőrök eltávolították az egész ellenzéket. Az Andrássy csoportot is. Azután a munkapárt megválasztotta a delegátiót. A szövetkezett ellenzék megállapította, hogy a delegátio választás törvénytelen, ezért ezen delegátio határozata is semmis és érvénytelen lesz. Mit mond ehhez az uralkodó ? De a főrendiház sem maradt hátra a törvénytelenségben. Szabály szerint delegátio választásánál 50 főrendnek kell jelen lenni. Ámde csak 35 volt jelen — és az urnába mégis 51 szavazó lap volt. Ezt okmányhamisitásnak tartják, amelynek megindítását a jelen volt hírlapírók követelik. A vizsgálat megtartatni fog és kisül, hogy csalás és okirathamisitás történt. Hát ehhez mit szól Magyarország lovagias uralkodója? Ezek után már csakugyan megfog szóllalni Tisza—Lukács felett a gyalázatosán bukottak halál harangja. Károlyi József gróf beszámolója. — Tiltakozó népgyülés. — Az országgyűlés terméből fegyveres erővel, jogtalanul kiszorított országgyűlési ellenzék a nemzeti hatalom ős forrásához, a magyar néphez, a magyar nép választó közönségéhez fordul, hogy erőt merítsen a további jogos és alkotmányos küzdelméhez. Tisza diktátori őrjöngése kizárta a nép képviselőit a parlamentből. A kormány parancsát szolgáló főispánok, a kormányhatalomtól függő elemekkel, az érdekszövetségben álló családtagokkal, korcsmárosokkal és kincstári bérlőkkel a vármegyék közgyűlésén igyekeznek az ellenzék felháborodását és az erőszak uralma elleni jogos tiltakozását — leszavaztam. Parlament és vármegye közgyűlése a hatalom bitorlóinak kezébe került, ahol az alkotmányos érzés lobogó lángját durva kezekkel olthatja el a lelkiismeretlen közhatalom. Minden hatalom és minden jog ősforrásához : a választó polgárokhoz fordul most a küzdő ellenzék, hogy a magyar nép ellen- álhatatlan Ítélete sújtson le azokra, akik a
