Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-06 / 40. szám
4-ik oldal. hoztak rá, akik meggyalázták ezt a templomot, vívja ki jogait azoknak, akiknek ma nincs és akikre szükségük van, hogy minden polgárnak vállaira támaszkodva épüljön fel a haza szabadsága. (Hosszú lelkes éljenzés és taps.) Ez, uraim, az én szózatom Magyar- ország népéhez, Nagykároly népéhez, mint minden más választókerület népéhez : Hidegvér, erős akarat, elszántság, kitartás! Nagy célokért küzdünk, melyeket ha egy nap alatt nem is lehet elérni, ha elértük, hosszú évtizedeknek nyugalmát és fejlődését biztosítja. Gróf Zichy Aladár. Percekig ünnepelte a tömeg gr. Apponyi Albertet beszéde után, majd gr. Zichy Aladár állott fel szólásra. Mi, mint kisebbség — mondotta többek között — nem jelölünk miniszterelnököt, sem házelnököt, de az erkölcsi igazság törvényei tiltják, hogy megtűrjük ezeket az embereket hazánk vezető állásaiban. (Lelkes éljenzés.) Nem érthetem azt a lelki momentumot, ami nekik jbátorságot és merészséget adott a jogtiprásra, de ha már elkövették, legyen bennük annyi hazafias érzés, hogy a kibontakozás akadályai ne legyenek. Mi nem az ő egyéni meggyalázásukat kívánjuk, de az ország tisztességét. (Élénk éljenzés.) Az elmúlt napokban a fővárosban megmozdult a közönség, példát adva a vidéknek, mondhatom, mi akik az első sorban állunk és a történteknél első sorban viseljük a felelősséget is, uj erőt, uj biztatást találunk a főváros megnyilatkozásában, épp úgy amint örömet, bátorítást, buzdítást találunk a nagykárolyiak alkotmányszeretetében. Nem szabad, hogy az ellenzék között különbség legyen, mert ennek az országnak szabadságra van szüksége. Közszabadság nélkül nincs ellenzék, a közszabadság leigázása az ellenzéknek elfojtása, ez pedig a hatalmon ülőknek egészen szabad menetet ad. A nemzet érdeke ez az ellenzék és ezt az ellenzéket csak úgy tudjuk megerősíteni, ha egymás között nincs különbség, nincs válaszfal. Az ország alkotmányának biztosításában ne is legyen köztünk különbség, hanem mindnyájan törekedjünk arra, hogy legelöl küzdjünk. Ez nemcsak az ellenzéknek, hanem a magyar népnek is igazi érdeke. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Mezőssy Béla. Az ovációk csillapultával báró Mann- dorff Géza J u s t h Gyulának és Fehérmegyének és Székesfehérvárnak üdvözletét tolmácsolta, mire Mezőssy Béla szólott. — A kormánynak, illetve gróf Tisza Istvánnak, úgymond, mert hiszen csak a vak nem látja, hogy ma a kormány teljesen gróf Tisza István mindenható gondnoksága alatt áll, az volt a számítása, hogy a véd- erőjavaslatokat bármilyen eszközökkel is keresztül viszik, úgy a bevégzett tények ereje előtt meg fog hajlani az ország idelent, odafent pedig az irányt adó tényezőknél olyan elévülhetetlen érdemeket szereznek ez utón, hogy szabad kezet nyernek a jövőre nézve az ellenzékkel szemben az egész vonalon. És e számításukban csak lefelé csalódtak. Hiszen Fürstenberg és Schwarzenberg hercegek az osztrák összmonarchikus politikának legjellegzetesebb képviselői nyiltan megmondották : A hadsereg megkapott mindent, amire szüksége volt, a magyar nemzet pedig nem vívott ki semmit, még csak egy szemet sem abból, amiért több mint egy évtizede küzdött, sőt ellenkezőleg, törvénybe iktattatott a német szolgálati nyelv is. Ez, sajnos, de tényleg igy is van. A többség megalázkodott, elfogadta és végrehajtotta az unbedingte Unterwerfung szerepét felfelé, csak azért, hogy szabadon, kénye- kedve szerint garázdálkodhasson lefelé. Ne ringassa tehát senki magát abban a csalóka reményben, hogy egy ilyen kormányt Bécs- ből könnyedén az első ütközet után elejtenek. A kormány ma még nem bukott meg, de tisztán az ellenzék egységén, elhatározásának szilárdságán és a nemzet akaratán fog ez múlni, hogy a kormány távozását ki- kényszeritsük. SZATMÁRVÁRMEGYE. Aki Lukács Lászlót ismeri, az nagyon jól tudhatja, hogy ha őt kidobják az ajtón, háromszor is visszamászik az ablakon. Nincs a világnak az a kiéhezett piócája, amely olyan mohón tapadna az emberi testre, mint aminő görcsös elszántsággal kapaszkodik a miniszterelnök a hatalom emlőihez. (Zajos tetszés és éljenzés.) Az első kísérlettel, t. i. az erőszak politikájával a kormány határozott vereséget szenvedett. A szétforgácsolt, egymásra féltékeny, sőt sajnos, egymással szemben állő ellenzéket a többség brutálitása és a kormány szolgai magatartása: egy táborba sorakoztatta. Egységesek vagyunk és az egység erejére támaszkodva visszavertük és a jövőben is visszaverünk minden támadást. Végtelenül örvendetes, hogy az ország hangulata már is gyökeres változáson ment keresztül és a felébredt közszellem, a nemzeti öntudat ereje hatalmas méretekben terjed, így kénytelen lesz a kormány taktikát változtatni, mert a kormány tudatára jött annak, hogy minden erőszak, minden durva önkény nem az ő malmára hajtja a vizet, hanem ellenkezőleg, a vele szemben álló harci tábor ellentállásának erejét fokozza: ezért fog most következni az elaltatás, az elnapolás és a nagy és kisborravalók politikájának korszaka. Báró Fejérváryról, az öreg katonáról, aki hűen teljesítette a kapott parancsot, nem is beszélve, még a Kristóffy magatartása is sokkal becsületesebb, mint Lukács politikai komédiáskodása. Azok- az urak nem hazudták az alkotmányosságot, nem kendőzték ki magukat a többségi elv rongyaival, azoknak mutatták magukat, akik tényleg voltak: a bécsi parancsnak — a rendőri és katonai erővel való — egyszerű végrehajtói. Sokkal szégyenletesebb, sokkal nyomorúságosabb az a szerep, amit most Lukács László vállalt. Ám Lukács Lászlónak azért elég süni növésű bőr van az arcán hogy a fórumon az alkotmányos miniszterelnök szerepében jelentkezzék. Hogy meddig teszi ezt, ez utóvégre is az ízlés, szemérem és tisztesség dolga. Én gondolom, hogy Lukács a végletekig kitart. Mi pedig erre azt mondjuk, a milyen a mosdó, olyan a törülköző. Minden eszköz jó, csak hogy tőle mielőbb megszabaduljon az ország. A többi szónok. Mezőssy után dr. Justli János beszélt, aki a Kovács-esettel kapcsolatban kijelentette, hogy többi bűne között a kormánynak igazán megbocsáthatatlan bűne az is, hogy megingatja a független magyar bíróságba vetett hitet. Zlinszky István rendkívül lelkes hangú beszédében felszólította a nagykárolyi választó polgárságot, hogy ha a kormány hatalmi őrületében megfosztaná a kerület képviselőjét mandátumától, ne hagyja el, válassza meg újra és újra. Szmrecsányi György utal arra, hogy a kormány nem átallotta az uralkodó palástja mögé bújni és kieszközölni a rendjeleket azoknak, akik a magyar alkotmányt sértették meg és még hozzá azzal az indokolással, hogy „ebbeli szolgálataik“ elismeréséül. Ez koronás királyunkkal szemben megbocsáthatatlan bűn. Önök, választópolgárok, meg fogják látni, hogy az ellenzék mennyire szivén viseli az ország sorsát és meg fogja alakítani a független nemzeti jogpártot, hogy küzdelmét sikerrel végezhesse és a megsértett jogrendéit helyreállítsa. Fráter Loránd és Jármy Béla orsz.-gy. képviselők lelkesítő beszéde után Bottlik István élesen ostorozta Tiszát és a többség magatartását. Preszly Elemér beszéde után Papp Béla határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben a kormány, a többség és a házelnök törvénytiprásait élesen elitélik és az ellenzéket a jogrend helyreállításáért folytatott küzdelmében rendületlen ragaszkodásukról biztosítják. A bankett. A népgyiilés után estebéd volt. Adler Adolf nagykárolyi pártelnök gróf Károlyi Józsefet éltette, ki válaszában köszönetét 40. szám. fejezte ki azért a meleg szeretetért és ragaszkodásért, melyet vele szemben kifejezésre juttatnak és annak a hitének ad kifejezést, hogy eddigi képviselőházi működésének köszönheti a nagykárolyiak bizalmát, mert ez a nép fel tudja fogni az alkotmányért folytatott küzdelem fontosságát. (Lelkes éljenzés.) Dr. Falussy Árpád köszönti Apponyi Albert grófot, mint a magyar nemzet büszkeségét, ki 40 évi közszereplésében nemcsak a hazában, hanem ahol megfordult, Európa és az egész világ más államaiban mindenütt tiszteletet és becsületet szerzett a magyar névnek. Sőt Amerikában is a legnagyobb megtiszteltetésben részesítik. A társasvacsorán jelen voltak mind felállással, szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel tüntetnek Apponyi mellett. Mint városunk díszpolgárát Debreceni István polgármester köszönti fel Apponyi grófot. A társasvacsora fénypontja Apponyi Albert gróf beszéde volt. A beszéd kivonatosan igy szól: Sokat hányatott vetett politikai életemnek iránytűje volt mindig a magyar nemzeti gondolat, a magyar nemzeti gondolatnak megerősítése, megvédése, körülbástyázása azon ellenáramlatokkal és veszélyekkel szemben, melyek kívülről fenyegetik önállóságát és melyek belülről bontogatják egységét. Mert ezen a két princípiumon alapul Magyarország léte. És ennek a nemzeti gondolatnak ápolása vitt engem mindig közelebb és közelebb a demokratikus igények felkarolásához. És itt nem a magam feje szerint jártam el, hanem ismét a nemzet hagyományát követtem: a nyegyvennyolcadiki nagy hagyományt. Negyvennyolcasnak lenni nem annyit jelent nemzeti értelemben, mint bus- magyaiként a rossz idők felett siránkozni, hanem gyakorlatiasan, munkásán, nemcsak aggodalmaskodva, érzelegve, hanem férfiasán dolgozni annak megvalósításán. És éppen igy vagyunk a demokratikus haladással szemben. így kell felfogásunk szerint negyven- nyolcasoknak lenni, nem egy történelmi stádium dicsőségének teoretik kultuszában, hanem egy, akkor nagy férfiak által alkotott életirány továbbvitelében, az utódokra hagyva hogy mindig tovább és tovább haladjanak ennek az életiránynak követésében. Az ellenzéki pártok a választói jog kérdésében olyan megállapodásra jutottak, amely megnyugtat — amint erről tapasztalásból beszélek — a radikálisabb irányoknak követőit, beleértve a szociálistákat és egyszersmint biztosítja azokat a nemzeti igényeket, amelyeket a nemzeti haladásnál nem szabad kifelejteni. Veszedelmek fognak keletkezni a nemzeti ügyre nézve! — mondják. — Igenis, fognak keletkezni veszedelmek. A veszedelmeket el nem kerülhetjük. Veszedelemmel volt összekötve a negyvennyolcadiki nagy átalakulás is. Ám ha ezeket a jogos kívánalmakat a nemzet magába felvenni és saját helyzetéhez mérten alakítani tudja, lerakja alapját egy küzdelmes bár, de győzelmi esélyekben gazdag, sőt biztos nemzeti jövőnek. (Lelkes éljenzés és taps.) És én Károlyi József grófot azért becsülöm bátyjával, Károlyi Mihály gróffal együtt, hogy roppant szolgálatot tesznek az országban, midőn az ő személyükben, az ő kiváltságos osztályhoz tartozó nevüknek fényével, az ő nagy vagyoni állásukkal, mindazokkal, amelyek közönséges embereket a reactió karjába vetnek, felkarolják nemcsak a nemzeti ügyet, hanem egyszersmind a demokratikus ügyet és a társadalmi béke alapjait akarják lerakni. Ezért kérem az Istent, hogy éltesse őket! Percekig viharzott Apponyi gróf szavai után a taps. Rónai István csanálosi plébános Zichy Aladár grófot éltette. A vendégek este fél 9 órakor utaztak vissza Budapestre. — Küzigazgatási bizottsági ülés. Szatmár- vármegye közigazgatási bizottsága f. hő ll-én d. e. 10 órakor tartja meg rendes havi ülését.
