Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-06 / 40. szám
40 szám. képviselőt a szövetkezett ellenzék részéről gróf Apponyi Albert, gróf Zichy Aladár, Mezőssy Béla, Szmrecsányi György, Justh János, báró Mannsdorff Géza, Zlinszky István, Bottlik István, Fráter Lóránd, Preszly Elemér, Szalkay Sándor és Jármy Béla országgyűlési képviselők. Az állomáson több ezer főnyi lelkes közönség várta az érkezőket, kiket a vonat beérkezésekor a cigány a Rákóczi-indulőval, a közönség egetverő éljenzéssel fogadott. _ Majd dr. Adler Adolf, a helybeli függetlenségi párt elnöke szép szavakban üdvözölte választókerületünk országgyűlési képviselőjét és a vendégeket, ecsetelve azon ragaszkodást ős szeretetet, melylyel a város polgársága képviselőjét várta. F a 1 u s s y Árpád dr., mint a szatmár- megyei függetlenségi párt elnöke, a vármegyei függetlenségi párt nevében a következő beszéddel üdvözölte Apponyit és a többi vendégeket: Nagy méltóságú Uraim ! Mélyen tisztelt Képviselő' Urak! Mint hü katona, a vezérnek: jelentést teszek Nagymőltőságodnak a szatmármegyei 48-as függetlenségi párt küldöttsége élőn arról, hogy vármegyénk kilenc választókerületének függetlenségi érzelmű polgárai szivvel és lélekkel csatlakoznak a szövetkezett ellenzéknek nemes, hazafias és jogos küzdelméhez. Hódolattal hajtjuk meg Nagyméltóságod és a nemzet jogaiért küzdő képviselőtársai előtt lobogóinkat. Hűséggel, szeretettel ős bizalommal vesszük körül Nagyméltóságod vezéri alakját ez alkalommal is ős fogadalmat teszünk arra, hogy abban a nagy küzdelemben és munkában, amelyet a szövetkezett ellenzék itt megjelent vezérei és képviselői a megsértett alkotmány és felforgatott jogrend visszaállításáért, valamint a nemzet alkotmányának szilárd megalapozása és jövendő biztosítása céljából a népjogok demokratikus, de nemzeti szellemtől áthatott kiterjesztése és megvalósítása érdekében kifejtenek — hü harcosok, hü katonák leszünk mi is. Istenben vetett hitünk erős. Bizalmunk és reményünk nem csüggedő, hogy amint hót évvel előbb — 1905-ben — Nagy méltóságod az egész magyar népet lángra lobbantó gyújtó szavai és meggyőző igazságai felébresztették, harcba állították az egész nemzetet és győzelemre vitték akkor is a magyar ellenzék lobogóját, úgy a most megindult alkotmányos küzdelemben is talpra fog állani a magyar nép milliói és el fogja seperni azokat a férfiakat, akik bűnös kezekkel ütöttek rést a nemzet ezeréves alkotmányán. Ebben a hitben, reményben és óhajtásban üdvözlöm a Szafmár ATármegyei 48-as függetlenségi párt nevében Nagyméltóságo- dat és vezértársait, valamint a szövetkezett ellenzéknek vármegyénk székhelyére érkezett képviselő tagjait. A lelkes éljenzés elhangzása után a választókerületi néppárt nevében Rónai István csanálosi plébános üdvözölte az ideérkezett országgyűlési képviselőket. Apponyi Albert gróf, Nagykároly város díszpolgára, megköszönte azt a fényes fogadtatást, melylyel őt és képviselőtársait Nagykároly város közönsége várta. Örömmel látja, hogy a függetlenségi lobogó tisztán és szeplőtlenül áll, jó kezekben van. Szűnni nem akaró éljenzés fogadta szavait s megindult a menet az állomás épülete előtt álló hosszú kocsisorhoz. A kaplonyi és csanálosi fuvózenekar hangjai mellett kocsiba szállottak a vendégek kísérőikkel s a hosszú kocsisor az Arany János-utcát elárasztó közönség éljenzése mellett elhajtatott a grófi kastélyba, ahol özv. gróf Károlyi Istvánná intézkedése folytán a vendégszerető házban villásreggelivel fogadták a vendégeket. Népgyülés. Délutáu 3 órakor vette kezdetét a népgyülés a városháza előtti téren. Óriási lelkes közönség gyűlt már akkorra össze, mikor a képviselők a népgyülésen megjelentek és lelkesen tüntetett a több ezernyi tömeg gróf SZATMÁRVÁRMEGYE. Apponyi Albert és gróf Zichy Aladár mellett, de bőven kijutott az ünneplésből a kerület képviselőjének, gróf Károlyi Józsefnek is, akit a közönség és a nagy számban összegyűlt munkásság is elhalmozott szeretetének és ragaszkodásának minden jeleivel. De ott volt vármegyénk egész intelligenciája is. Debreczei István kir. tanácsos polgármester, Ilosvay Aladár alispán, Péchy István főjegyző, a vármegyei függetlenségi párt képviseletében Falussy Árpád dr., Luby Béla, Jantyik Elemér, Madarassy Dezső, Madarassy Zoltán, Szarka Andor, Jékey Zsigmond és Tóth Mór. A helybeli 48-as párt teljes számban, dr. Adler Adolf vezetése mellett, dr. Kosa Béla tasnádi pártelnök és Kávássy Sándor a tasnádi függetlenségi párt képviseletében. Dr. Adler Adolf nyitotta meg a gyűlést lelkes szavakkal és üdvözölte a szövetkezett ellenzék képviselőit, majd felkérte gróf Károlyi Józsefet beszámoló beszédének megtartására. Gróf Károlyi József. Gróf Károly József beszédében rámutatott arra, hogy milyen nagy súlyt helyez arra, hogy azok, akik a nemzeti eszme kizárólagos szolgálatának akarják szentelni életüket, egy párttá tömörüljenek, hogy igy hatékonyabban szolgálhassák önzetlenül a haza ügyét. A súlyos nagy küzdelmekben ez a várt közeledés megtörtént, mindazok, akik a szövetkezett ellenzékhez tartoznak, összefortak párt és személyi tekintet nélkül. De az elmúlt harcok közelebb hozták az ellenzéket nemcsak a múltban, hanem a jövőre is. Igyekeztem elfogulatlanul tekinteni a politikai életet, mások jóhiszeműségében és politikai meggyőződésének tisztességében bízni, de az elfogulatlanságnak meg vannak a maga határai, mert ahol a hatalom önkénye következik az uralomvágynak féktelenségével és panamázással, ott megszűnik a tisztelet az ellenféllel szemben, megszűnik megbecsülése mások meggyőződésének, mert meggyőződik az ember, hogy nem a meggyőződés harca az, hanem a hatalom bírásáért folytatott ádáz küzdelem. Júniusban azt lehetett hinni, hogy elszigetelt esettel állunk szemben, hogy a véderőjavaslat ke- resztülerőszakolására félretéve a házszabályt, jogrendet, az alkotmánynak lényegét megsértve egyszer erőszakhoz folyamodtak, de látjuk, hogy az, az erőszaknak egész rendszere, a hatalomnak egy mániákus őrjöngése, amely őrjöngés nem tekint sem személyt, sem elvet, sem hazát, sem alkotmányt, hanem csak mindenáron érvényesülni akar, érvényesülni akar Bécsnek szolgálatában és a rendjelek, melyek ezért jutalmul kijártak, hasonlítanak ahhoz a Judás-pénzhez, amelyet Judás apostol Krisztus Urunknak megtagadásáért kapott. És ez a rendszer veszélyesebb súlyosabb egy nyílt abszolutizmusnál, mert alapja hazugság. Majd a választójogról szólt Károlyi József és ezzel fejezte be beszédét: Önökhöz csak egy kérésem van, hogyha az őrjöngő hatalom önkénye engem mandátumomtól megfosztana, ragaszkodjanak azokhoz az elvekhez, amelyek alapján engem megválasztottak. Gróf Apponyi Albert. Ezután gróf Apponyi Albert szólott a nagyszámú gyülekezethez és többek közt igy szólt: Az ellenzék el van tökélve arra, hogy mindaddig, mig ereje terjed, rendes tanácskozáshoz nem járul a parlamentben, mig a megsértett jogrend helyreállítva nincs, mig tárgyi és személyi biztosítékaik nincsenek, de ez az ellenzék részéről nem támadás, hanem védelem, nem kedvtelés ez, mert én szivszorongatva állok olyan jelenségek előtt, amelyek engem megfosztanak attól, hogy komoly pillanatokban, mint a minő most a külügyi helyzet is, felemelhessem szavamat, elmondhassam nézeteimet az ország megvédésére nézve; szivszorongva állok olyan jelenetnél, mely magyar emberek közt szinte áthidalhatatlan űrt támaszt. De mi ennek az eredete? A jogrenden, az alkotmányosságon junius 4-én ejtett azon csorba, melyet ha ki 3-ik oldal. nem köszörülhetünk, abban az esetben elvérezhet egész szabadságunk. Az ellenzéknek az a célja, hogy a megsértett jogrendet helyreállítsa és annak fen- tartása iránt uj biztosítékokat keressen. Erre a célra különböző taktikai eszközöket használhat, de a cél mindig egy és ugyanaz fog maradni és ha esetleg látnak hullámzást és változást a taktikában, ez önöket ne tévessze meg, mert ha előbb azt mondtam, hogy komornak látom a helyzetet, hogy szomorúnak látom a helyzetet, hát akkor ennek a hazafiui aggodalomnak kifejezése senkiben se keltse azt a látszatot, hogy ebben az akaratnak higgadása, az akaratnak gyengülése van, mert ami akarat bennünk él, az el nem fog higgadni, el nem fog csüggedni, működését nem fogja abbahagyni mindaddig, mig a célt el nem értük: a jogrendet helyre nem állítottuk. (Lelkes éljenzés.) De mondjuk, hogy békeajánlatokat tett nekünk a kormány. Nos, hát erre az én válaszom kettő. Tartalma ennek az ajánlatnak az, ha ezeknek az uraknak eddigi működését és lélektanát ismerik, hogy kegyesek lesznek megengedni, hogy a házszabályok a mi hozzájárulásunkkal megszigorittassanak, kegyesek lesznek megengedni, hogy az elnöknek hatalma még nagyobbá tétessék a házszabályokkal és a képviselőháznak pártjaival szemben, kegyesek lesznek megengedni hogy a mi hozzájárulásunkkal törvény erejére emeltessék az, ami most törvénytelenül történik, a képviselőknek erőszakkal való kivezetése. Kérdem, ha a jogrenden ejtett sérelem nem orvosoltatik, hát akkor mindezek a dolgok, ha még oly jól is viszik azokat keresztül, vájjon mit használnak. Ugy-e bár szabályban fogna kimondatni, hogy ami junius 4-én történt precedensül nem szolgálhat, szabályban Íratnék körül, legyen az törvény vagy házszabály, jogszabályban íratnának körül a képviselők jogai, az elnökségé, de ha belenyugvással történik, ha megmarad érvényben az, hogy eddig érvényben volt szabályokon magát túl lehet tenni, hát akkor az uj szabály éppen annyit fog érni, ameny- nyit a régi szabály. Lehet-e a képviselőház elnöke az a férfiú, aki megtagadta azt az alapot, amelyen az egész elnöki tekintélye nyugszik. És megmaradhat-e kormányon az a férfiú, aki közt és a parlamenti kisebbség közt lehetetlen az érintkezés, amelyet az ország érdeke gyakran megkíván, aki annak a bizalomnak is minden fonalát elvágta, mely nem politikai bizalom, hanem ami az egyéni megbízhatóságba vetett hit, kivel tárgyalni teljes lehetetlenség, mert az ember nem tudja, hogy az alapon, melyen a megállapodás történt, a következő pillanatban meg lehet-e állani. Ezeket a személyi kérdéseket nem mi vetettük fel, hanem felveti a dolog természeteit. i. az, hogy aki azt hitte, hogy magát tulteheti a jogrendben, az legyen elkészülve arra, hogy midőn a jogrend helyreáll, neki félre kell vonulnia, mert ő nem képviselheti azt, amit összetört és megtagadott. A hínárból csak háromféle ut vezethet tovább. Az egyik volna egy becsületes megegyezés, amelynek alapjait kifejtettük számtalanszor : a jogrend megrontőinak távozása, a jogrend helyreállítása, a népjogoknak őszinte kiterjesztése és megszilárdítása. (Lelkes éljenzés.) Ezt nem akarják. Marad a másik, folytatni, amint júniusban tették, az ellenzék kizárásával, házilag alkotni úgynevezett törvényeket. Ötvenkilenc képviselő már ki van újból zárva az ülésekről, nem harminc napra, hanem harminc ülésnapra, ami annyit jelenthet, hogy talán egy félévre is, talán az egész ezentuli országgyűlési folyamatra, akkor megcsinálják házilag az uj választó törvényt is Tisza Istvánnak gondolata szerint. Ezzel a parlamenttel ne is számoljunk, hanem tartsuk fennt a népnek erejét akár a mostani választási törvény alapján, akár annak a némileg kibővített választási törvény alapján, melyet nélkülünk csinálni fognak, tartsuk fennt a népnek erejét, hogy vegye kezébe saját ügyét a választásoknál, megtá- madhatatlan törvényességgel kergesse ki az ország templomából azokat, akik szégyent
