Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-22 / 38. szám
38 szám. SZ ATMÁRY ÁRMEGYE. 3-ik oldal. nemzet alkotmányát az osztrák hatalom érdekeiért bűnös kezekkel szétrombolták. A nagy károlyi választókerület képviselője Károlyi József gróf folyó hó 29-én vasárnap délután 3 órakor tartja beszámolóját a kerület központjában, Nagykárolyban. Kerületünk képviselőjét e beszámolóra elkisérik Apponyi Albert gróf, Károlyi Mihály gróf, Mezőssy Béla volt államtitkár és több képviselő a szövetkezett ellenzék soraiból. A vármegyei függetlenségi képviselők is részt vesznek a beszámolón, továbbá Falussy Árpád pártelnök vezetése alatt a vármegyei függetlenségi párt intéző bizottsága és küldöttsége. A vármegye összes választókerületeiben nagy érdeklődéssel várják a nagykárolyi népgyülést és beszámolót, mert a képviselőházban legutóbb lezajlott házelnöki brutalitások után Nagykárolyban lesz alkalma Apponyi Albert grófnak a politikai helyzetről nyilatkozni. E napon az egész- ország figyelme Nagykároly város felé irányul, mert az ország legönzetlenebb és az egész müveit világ előtt tiszteletben tartott legnagyobb államférfia: Apponyi Albert gróf fogja a szövetkezett ellenzék állásfoglalását, politikai magatartását és elszánt küzdelmét megindokolni. Károlyi József grófot a nagykárolyi kerület egyhangúlag és pártkülömbség nélkül választotta meg képviselőnek. Ekkor neki a bizalmunkat előlegeztük. Most látjuk, hogy előlegezett bizalmunkban nem csalódtunk, mert Károlyi József gróf ifjú kora dacára, egy kiforrott politikai egyéniség, talpig ember, aki kényelmet és fáradtságot nem kiméivé, fáradhatatlanul küzd a nemzet nagy céljaiért, a népjogok kiterjesztéséért, nemzeti életünk megerősödéséért, az ország függetlenségéért és önállóságáért. Az ő kíséretében fogjuk látni és hallani azokat a nagy férfiakat, akik ebben a fel- ujult osztrák zsandárkorszakban az alkotmány és nemzeti önállóság valóban hősi és elszánt védelmezői. E nagy napon mi függetlenségi elvekhez hü polgárok mindnyájan ott leszünk a nemzet hivatott és becsületes vezérei körül, de hisszük és reméljük, hogy eljönnek oda azok is, akik bár a 67-es elv- és programm alapján állanak, de alkotmányos érzéssel, a jog és törvény tiszteletben tartásával szolgálják velünk együtt a nemzet ügyét. Lesz-e cukorgyár? A múlt év folyamán nagy erővel indult meg a mozgalom a Szatmáron felépítendő cukorgyár érdekében. A gyár létesítésének első mozgatói szatmári helyi nagyságok voltak. Saját érdekük mellett nem lehet tőlük eltagadni a közérdek iránti őszinte törekvést sem. Ily nagy vállalat kezdeményezése nagy nehézségekkel iár. Belátták ezt a kezdeményezők csakhamar, mert fáradozásuk sehogy sem haladt a megvalósulás felé. A szatmári terv vajúdása közben vetettük fel lapunkban az eszmét, hogy a vármegye területén létesítendő cukorgyár helye Nagykároly legyen. Nem local patriotizmusból tettük ezt, hanem azért, mert a nagykárolyi járás területének termőföldje a legmegfelelőbb cukorrépa tenyésztésre, — és a nagykárolyi, szaniszlói, teremi uradalmak maguk képesek 2500 holdat termelésre biztosítani a másik 2500 holdat pedig a sváb falukon kívül az érmellék birtokosai könnyű szerrel biztosíthatnák. Ez eszmét a grófi uradalmak vezetőségei is acceptálták és tudjuk, hogy Károlyi Gyula, József és László grófok örömmel fogadták a tervet. Sőt Károlyi Mihály gróf az Omke elnöke az orsz. gazd. egyesület gyűlésén Wekerle Sándor, Kende Zsigmond, Falussy Árpád és Jékey László jelenlétében a legteljesebb -támogatását Ígérte meg a Nagykárolyban tervezett cukorgyár létesítése érdekében. Lapunk annak idején erről is megemlékezett. Fájdalom azonban Nagykároly város érdekeinek nincsenek vezető férfiai. Ha kormány támogatásról van szó, akkor a „vezető“ urak kezöket-lábokat lejárják, hogy a kormány politikáját támogatták, — a város érdeke azonban náluk süket fülekre talál — talán azért is, mert a város jövőjét biztositó nagykérdésekkel szemben hiányzik belőlük az önzetlen munkakedv és lelkierő. Mig a nagykárolyi érdekeknek nem volt vezetője, addig a szatmári érdekcsoport megnyerte ügyének Kende Zsigmondot. Kende Zsigmondban a szatmáriak nagy erőt nyertek. Agilitása, szívós kitartása a siker reményét ébresztette a szatmáriakban különösen akkor, midőn a Kereskedelmi bank „feltételes“ szerződőse is aláíratott. — Erre aztán megalakulta „szatmáricukorgyár R. T.“ is. A feltétel az volt, hogy 1913-ban a lekötött birtokosok legalább 4000.000’ mm. cukorrépát produkáljanak. Ezen feltétel bekövetkezése esetén a Kereskedelmi bank 1914- ben felépiti a cukorgyárat. Nagy öröm volt „Izráelben“. Mi is örültünk a sikernek, mert bár jobban szerettük volna, ha a cukorgyár Nagykárolyban épül fel, de ha már ez szerencsétlen városunk közmondásos indolenciája miatt nem sikerült — vármegyénkben mégis létesül egy nagy ipari vállalat, amely Nagykároly vidéke birtokosai részére is nagy előnnyel jár. A sikerbe vetett reményünk azonban korai volt. A legutóbbi részvénytársasági közgyűlésen — vagy mondjuk — értekezleten Kende Zsigmond leghívebb emberei megtagadták az engedelmességet — akár csak Pólyák István rendőr. Az értekezleten összejött birtokosok nagy része — a Kereskedelmi bank és a szerencsi cukorgyár képviselői előtt — a leghatározottabban kijelentették, hogy csak azon esetben és csak akkor kezdik meg a termelést, ha a cukorgyár kéménye már füstöl. Ez a fordulat és csökönyösség — véleményünk szerint alkalmas arra, hogy az egész cukorgyár felépítési vállalkozást agyonüsse. Belátta ezt már Kende Zsigmond is, aki végerőlködésében még egy utolsó szót szóll a „Szatmári Gazda“-ban a szatmár- megyei gazdákhoz. Ügyes és okos érvelése már alig használ ott, ahol az áldozatkészség hiányzik. — Már pedig azoknál, akik a próbatermelést megtagadták, hiába vár áldozatkészséget Kende Zsigmond. Ezeket az urakat pórászon vezetheti a megyegyülésre, hogy hódoljanak — ha kell Tiszának vagy Kristóffinak. Ez nem kerül pénzbe sőt esetleg jutalommal jár. De arra, hogy két fillért áldozzanak közgazdasági, vagy kulturfejlődősi célra — még kötéllel sem kaphatók. De legyünk igazságosak. Ezeknek az uraknak némi okuk is lehet az aggodalomra. Hiszen köztudomású tény, hogy a lekötött területeknek majdnem fele cukorrépa termelésre nem alkalmas. Tudja ezt a Kereskedelmi bank is, aki a ravasz feltételtől függővé tett gyárépitkezés kötelezettsége alól a mai — sőt évekig tartó nehéz pénzviszonyok miatt — kibújni akar. Hiszen ma már, ily magas kamatlábak mellett a cukorgyári építkezés a Bankra határozottan rossz üzlet. A rossz pénzügyi viszonyok pedig még azt is okozták, hogy a nagy befektetéssel járó cukorrépa termelést a gazdák a mai 1913 sőt 1914-re is kiható rossz pénzügyi viszonyok miatt meg sem kezdhetik — ki biztosítja tehát a törekvő és jóhiszemű gazdát arról, hogy az 5000 holdot jegyzett gazdatársakból legalább 4000 holdon répát termelnek V Erre semmi biztosíték és semmi garancia nincs. Ha pedig a 400,000 mázsa termelés kétséges, úgy a Bank kötelezettsége alól felszabadul — és a cukorgyár terve füstbe száll, — ki kártalanítja ezen bekövetkezhető esetben azt a jóhiszemű gazdát, aki a termelésre nagy költségekkel berendezkedett? Az a többó-kevésbé jogosult aggodalom, amely a szatmári értekezleten megnyilvánult, nézetünk szerint — végleg eltemette a szatmári cukorgyárat. Belátja-e ezek után Kende Zsigmond, hogy egy cukorgyár létesítésének egyik fontos alapját a nagy uradalmak képezhetik? Belátja-e, hogy e célra legalkalmasabb Nagykároly vidéke, ahol a négy károlyi uradalom cirka 2500 holddal járul a termelő területhez ? Belátja-e, hogy ez a vidék minden talpalattnyi földje elsőrendű cukorrépa termelő földet képez? Hisszük, hogy belátja. Ezen esetben pedig hagyja ott a hűtlenné vált társaságot. Hozza ide ügybuzgalmát és agilitását Nagykárolyba és biztosítjuk róla, hogy néhány hónap alatt minden előfeltételét megtalálja itt annak, ami egy cukorgyár felépithetését biztosíthatja. Sajnálnék, ha úgy járna, mint Kelemen Samu, aki a függetlenségi mázt is levakarta született mungó testéről — a szatmári pénzügyigazgatóságért és — ime a Pénzügyigazgatóság az elv árulás dacára is — Nagykárolyban maradt. F. Kilépés a kizárás elolt. Kelemen Samu Szatmár város képviselője kilépett a Justh pártból. Kilépése nem váratlan, mert régen tudott dolog róla, hogy a mig kifelé a legradikálisabb álarcban mutatkozott, addig a kuliszák mögött a hatalom szolgálatába szegődött. Apponyit, hívta le maga mellé korteskedni és megválasztása után Apponyi ellen intrikált. Katholikus papoknál házalt voksokért. Justh Gyula prog- rammja alapján kérte a nemeti részi kálvinista polgárok bizalmát. Az Omkén át Sándor Pál munkapárti képviselő asszisztenciájával lett megválasztva. Nyílt titok, hogy külön rezerválist állított ki a munkapárti merkantilistáknak. Mióta Lukács László kormányra került, azóta pedig olyan leplezetlenül játszotta a kormányágens szerepét, hogy ezért Justh Gyula is súlyos szemrehányásokat tett neki. Kelemen azonban tovább folytatta kis intrikáit. Végtére is megunták ezt az elvhü Justh- pártiak és Eitner Zsigmond által kizáratási indítványt adtak be Kelemen ellen. Kelemen eleinte Justhtal barátságos alapon akarta elintézni ezt az ügyet, de a vezér szóba sem állott vele. Ezután következett az intézőbizottság határozata, amely a kétszínű és megbízhatatlan elemeket kitessékelte. Ennek hatása alatt a Justh-párt föltétlenül kizárta volna Kelement, aki igy jobbnak látta megelőzni elitéltetésőt. Kelemen Samunak hónapok óta tanúsított kőtlaki magatartása, végül kilépése a Justh-pártból igen kellemetlen reakciót keltettek Szatmáron is Kelemenre nézve. A szatmári önérzetes polgárság köreiben mozgalom indult meg, amelynek célja nyilvános nőp- gyülésen bizalmatlanságot szavazni a város méltatlan képviselőjének. Mi sem természetesebb, minthogy a városi munkapárt minden erejével Kelemen mellé áll és meghiúsítani akarja az önálló polgárság mozgalmát. De ez az erőlködés hiábavaló lesz. Kelemen Samu eljátszotta kisded játékait Szatmáron és úgy hisszük másutt is. Becsüleíügyi feljelentés Tisza ellen. Gróf Tisza István ellen, aki tudvalevőleg szolgálaton kívüli állományú huszárkapitány a 2. számú honvődhuszárezredben, becsületügyi feljelentést tettek ezrede parancsnokságánál, mert szó és megtorlás nélkül tűrte el mindazokat a súlyos sértéseket, melyekkel erőszakos parlamenti elnökösködése alatt illették junius 4-étől 30-áig. A becsületügyi feljelentés, amelyet a Nemzeti Kaszinónak és a Szent István rend kancellári hivatalának Bécsbe is megküldték, egész terjedelmében igy hangzik: A magy. kir. 2 honvédhuszárezred tek. parancsnokságának Debrecen. Tisztelettel alulírottak becsületügyi feljelentést teszünk és a becsületügyi eljárás megindítását kérjük gróf Tisza István, szolgálaton kívüli állományú, a m. kir. 2. honvédhuszárezred kötelékébe tartozó huszárkapitány ellen, a következő okoknál fogva: Gróf Tisza István sz. k. állományú huszárkapitány 1912. évi junius 4-től kezdő-
