Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-25 / 8. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 8. szám. kér, amely alapon az ujonclétszám felemelést pártja megadja, de kívánja, hogy ennek ellenében az általános, egyenlő és titkos választói jog törvénybe igtattassék. Mint a derült égből lecsapoló villám — váratlanul érte a Kossuth pártot a Justh párt ez a kijelentése. A Justh párt katonai provisoriumot akar és létszámemelést ad — nemzeti engedmények nélkül. Mi a függetlenségi pártok őszinteségében nem kételkedünk. Ezúttal véleményt sem mondunk a Justh Gyula váratlan állásloglalása felett. De a mennyire örömmel láttuk és vártuk a Kossuth párt eredmónynyel és sikerrel kecsegtető küzdelmét a véderő reformmal szemben a nemzeti kívánalmak és engedmények körül, úgy mélységes aggodalommal kell látnunk, hogy a Just párt a titkos választói jog időszerűtlen erőszakolása által ezt a közeledő sikert meghiúsíthatja. Pedig okos és egyetértő politikával a két függetlenségi párt most lényeges jogokat biztosíthatott volna a nemzetnek és ugyanezen okos és egyetértő erővel a választói jogi reformot is megalkothatta volna — a demokratikus fejlődés alapján — a magyar faj suprematiájának feltétlen biztosítása mellett. E helyett megkezdődött a forrongás és visszavonás, amelyben a vesztes fél végeredményében maga a — nemzet. Valóságos mumus városunknak az a hir, „ viszik a pénzügy igazgatóságot Szalmára.“ A napokban ismét bejárta a várost, még pedig olyan formában, hogy most már csakugyan befejezett tény. Ijedeztek, sopánkodtak az emberek, de a szatmáriak nem örvendtek, ók úgy látszik, már nem ugranak be oly könnyen. Mert ezúttal még alaptalan a réMost végre teljesen fölébred a kocsis, föltolja a szemére csúszott nagy sapkát és kétségbeesetten kiált a távozó uniformis után. — Ötven kopek kérem! . . . Mennyit akar adni ? . . . — Huszonötöt ... — dörmögi az uniformis. — Nem bánom hát. Tessék beszállni kegyelmességed! — ordítja és az uniformis után hajt. — Parancsoljon! Huszonöt kopekért. Hová parancsol? — Már megmondtam egyszer, a kis Italiankába! Tökfilkó! — Kérném alássan. Rögtön mehetünk kegyelmes ur! . . . Gyű te dög! — ordítja és erősen ráüt a lovára. A lő kétségbeesett galoppba kezd, de ütlegek folyton érik sovány hátát, kiszáradt oldalait, mig szegény pára végül hátsó lábaival a levegőbe rúg. Erre a kocsis leteszi az ostort. — Látta ezt? — fordul az utas felé. — Micsodát? — Hogyan táncoltattam meg rajta az ostoromat? ... És itt, ebben a házban lakott Péter cár ... — forgat egyet hirtele- nül a beszélgetésen, amikor nagy Péter házikója mellett siklik el a szánkó. — Csinos házikó . . . — Szép dolgokat láthatni benne ... és . . . egyáltalán, amit csak szivünk kívánhat. — Mi jut eszedbe, marha, hogy engem tanítasz? — ordítja az uniformis. __________ mü let, épp úgy, mint az öröm. Ki volt e hírnek legújabb terjesztője, nem tudjuk, de nem is kutatjuk. Tréfacsináló vagy ördögöt a falra festő aggodalmaskodó-e az illető, az nem fontos. De, hogy az ilyen, mindenesetre nyugtalanító hírek városunk lakosságát ne zavarhassák, elmulaszthatatlan kötelessége a város vezetőségének, hogy az épület kérdését mielőbb megoldásra juttassa. Az építésre vonatkozó rendelkezést a pénzügyminiszternél, ha kell, többször is megsürgesse. Szóval erős igyekezettel kell kezelnie az ügyet, nem pedig csendes megadással, néma közönnyel várni és várni . . . Több akaraterőt szeretnénk látni, mert csak ez segítheti elő városunk fejlődését. Jó példát nyújt erre Szatmár és találó figyelmeztetést az a közmondás, hogy „szemérmes koldusnak üres a tarisznyája.“ Aratás. A hegyek ormán még ott fehérük a hő a rohanó folyók hátán még kemény jégtáblák úsznak és ime már is javában folyik az aratás. Kaszapengés ugyan nem hallatszik, de annál inkább ollócsattogás. Az élesre fent ollók, szinte gőzerővel vagdossák úgy mint a buzakalászt szokás, — az értékpapírok szelvényeit A napilapok hasábjain jól táplált bank férfiak nevei forognak, akikhez a holnapos költőket is megszégyenítő fantáziájú köz- gazdasági riporterek szebbnél szebb dicshimnuszokat zengedeznek, akikről — illő pau- sálé fejében megírják —hogy nélkülök nincs magyar közgazdasági élet, hogy nélkülök Magyarország ma is azt a barbár korszakot élné, amikor a közgazdasági tevékenység csupán a barmok legeltetésében s egy — egy kövér füvü legelő letárolásában merült ki. Áhitatos szívvel olvassuk ezeket a himnuszokat és szivünk igazán mélységes megvetéssel fordul azok felé, akik azt hirdetik, hogy nem boldog a magyar, akik elakarják velünk hitetni, hogy a magyar közgazdaság fejlesztésére nincs elegendő pénz. Szánakozó mosollyal nézzük le azt a szegény gazdát aki tele sírja a AÚlágot azzal a panasszal, hogy nem tud egy-két tenyészállat beszerzésére pénzt kapni. Még jobban szánjuk azt a szegény iparost, aki 30 pár cipő elkészi— Amennyit te tudsz, annyit, sőt még többet felejtek én el naponta! — Helyes! — bólintott fejével a kocsis. — Én ezt mindenesetre elmondtam . . . ez inkább idegeneknek szólt . . . akik erről mit sem tudnak . . . Ezeknek csak meg kell magyarázni micsoda . . . minek van p. o.. .. A fickó újra erősen üti a lovát, azután hátrafordul és kérdi: — Tehát Ön látta? — Micsodát, te marha? — Na, hogy mennyit raktam erre a gebére ? — Majd rád is húzok rögtön néhányat! — Hát látta? Ugy-e? És mit gondol, miért ütöm ezt a gebét? Csak azért, mert máskép nem bírhatok vele. . . Bárcsak már megdöglene! . . . Hányszor mondtam már az urnák, mondok: Uram, adjon nekem már egy más gebét . . . tudja, olyan gyorslábút, amit csak meg kell érinteni és . . . már hegyen-völgyön tulrepül a szánkó! De az nem hallgat a szavamra . . . Erre aztán elkezdtem inni . . . Azelőtt nem tettem ilyet, ments Isten! Csöppet sem! . . . Ünnepkor az emberek mind a korcsmába mennek, de én ő nála maradok! Ó azt mondja: Sinosa mondja, ne menj és én^ nem megyek! Mindig nála maradok! Ő kacag, én is! Egy dalt énekel, én is énekelek! ... Itt ez a sebhely a sapkám alatt, az is tőle származik . . . _____— Mit fecsegsz te itt össze-visza ? Ez a té séhez szükséges bőrt nem tudja előteremteni. Ezek a szegény alakok sírják tele a világot azzal a panasszal, hogy a magyar pénzintézeteknek nincsen érzékük sem a magyar közgazdaság, sem a magyar ipar fejlesztéséhez. Dehogy nincs. Hiszen valamennyi Takarékpénztár valamennyi bank a tavalyinál is nagyobb osztalékot fizet, Valamennyinek nagyobb aratása volt az idén mint a múlt esztendőben. Ennél már csak nem kell elevenebb cáfolat. Hisz ahol a bankok virulnak, ott virulni kell a mező gazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek. Valóban az volna a dolgok természetes rendje. Ámde sajnos nálunk Magyarországon ez nincs igy. Mert szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a fényes bankmérlegeket igen kevés helyen köszönhetjük annak, hogy pénzintézeteink részt vesznek a közgazda- sági élet minden szükségletének kielégítésében, hanem annak, hogy nagy nálunk a nyomor. Nálunk a pénzintézetek — kevés kivétellel — nem iparvállalatokban gyümölcsöz- tetik tőkéjüket. Ritka pénzintézet az. amelyik feltudja ismerni a maga nagy közgazdasági hivatását. A legtöbb pénzintézet csak őrüle- tes módon forgatja pénzét, de nem kockáztat semmit és a napi élet követelményei fölött közönyösen átsiklik. A legtöbb pénzintézet osztalékára ezrek keserű könnyűje tapad. A pénz szükség óriási nagy. Csak egy parányi utánjárás kell és meg van a bankok bőséges aratása. Bizony szomorú időket élünk. Városi közJyMIés. Városunk képviselő-testületo ma egy hete rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozatnak több lényeges pontja volt, de a képviselő-testület tagjainak nagyobb része érdeklődésre méltónak még sem tartotta. A közgyűlésen csak nagyon kevesen voltak jelen. Mi ugyan ehez hozzá vagyunk szokva, de beletörődni, a képviselő testületi tagok nagyobb részénél tapasztalható és állandónak mondható közönyös magatartásba nem tudunk. Miért az a szerfölött nagy tülekedés, versengés a képviselő- testületi tagválasztásoknál, ha megválaszgebe nevet, énekel és beszélget veled? Azt mondod?! . . . Nohát ilyen marhát igazán . . . te hülye! — De kegyelmes ur, hiszen most ő róla beszélek és nem a lóról . . . — De hát kicsoda az az ő róla ? beszélj már okosan. — Hát a Dunyáska! — Miféle Dunyáska ? — Hát az az ismert nevű Dunyáska ! . . . Aki a fejembe döfte a kést! Odavágódtam és négykézláb másztam ki a kunyhóból . . . bizony! ... Te púpos teknősbéka! . . . — ordítja egy kocsis után, aki gyorsabban hajtott nála és elhagyta a szánkót. Versenyezni akarsz? Elmaradsz te a pokolban ! — intézett vissza a mindinkább hátramaradó kocsis felé. Velem inkább ki ne kezdjél. — Tehát Dunyáska a feleséged, ugy-e ? — kérdé az uniformis. — Hát mi a csoda volna ? Hát mi lenne, amikor egy év óta házasok vagyunk egymással? — Aztán miért bántott a késsel . . . — Hát csak azért . . . Miközben Péter- várott voltam az elmúlt télen, elment Pet- ruchóval és engem . . . engemet megunt . . . Ah, a farkas tépjen szét! — kiáltja könyes szemekkel és újra csak üti, veri a lovát . . . — Mennyire izgat ez az átkozott! . . . Micsoda ló ez kegyelmes ur! Nézze csak kérem, hogyan mozgatja a lábait, mindig egyiket a másik után, akár egy disznó! . . . .'. Modern és tartós .'. plissézés és gouvlérozás. hájtAjer pál Ma|Vl|ár©lj, Széchenyi-uica 34. szám. a rom. kafh. fiúiskola mellett.
