Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-18 / 7. szám

7-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. osztályba soroztatott és igy 7000 korona évi segélyben részesül. Ezen összeg kizárólag az egyesület ad- minisztrátiójára fordítandó. Főbb kikötések, hogy minden egyesület, gazdasági intézetet végzett és szakképzett titkárt tartson, a kinek fizetése legalább 3000 korona és IX-ik fize­tési rangosztálynak megfelelő lakbér legyen. Köteles az egyesület vándor szaktanárt tar­tani a kinek kötelességeit a segédtitkár is elláthatja. Szerves kapcsolat létesittetik a gazda­sági egyesület és a vármegyei gazdasági felügyelő között. A miniszter ezen nagy horderejű intéz­kedésével és mondhatjuk — áldozatkészségé­vel egy uj korszak nyílik meg a vármegyei gazdasági egyesületek életében, mert a csekély alapítványokból és alig fizetett tagdijakból előálló szerény jövedelemből eddig az egye­sületek — köztük vármegyénk gazdasági egyesülete is — alig tudott intenzív munkát teljesíteni és figyelemre méltó eredményeket elérni. A miniszter segélye most már az ad- minisztrátió költségei alól mentesítést nyújt ámde komoly mezőgazdasági kultúrát mégis csak abban a vármegyében lehet elérni, a hol a birtokos osztály és a közigazgatási hatalom birtokosai teljes erővel támogatják az egyesület működését. Krassó-Szörény vármegyének múlt év­ben tartott gazdasági kiállítása az egyesü­letnek 18,000 korona tiszta hasznot jövedel­mezett. Ott azonban erélyes intézkedések foly­tán a járási főszolgabirák naponkénti sor­rendben külön vonaton — százanként vitték be a járás lakosait a kiállításra. Nálunk a Péchy László mátészalkai járását kivéve nem mozdult meg egyetlen járás sem. Az ország legtöbb vármegyéjének veze­tősége érzi és tudja hivatásának kötelességeit, érzi és tudja, hogy Magyarország legfőbb jövedelmi forrása a mezőgazdaság, mennél intenzivebb fejlesztése és ennek támogatá­sára sorompóba állítja a községeket, amelyek legtöbb vármegyében — köztük Krassó- Szörény vármegyében is — tagjai a várme­gyei gazdasági egyesületnek. Mily messze állunk mi ettől az ideáli­san vezetett vármegyéktől! Reméljük azonban, hogy a miniszter áldozat készsége után a mi vármegyénk birtokos osztálya is felismeri és gyakorolni fogja ama kötelességeket, a melyekkel mező­mayer-jelmez. Gyuri bátyámat is csak azzal a feltétellel bírhatnánk rá a szereplésre, ha párodul fogadod az élőképben. Megsúgom neked, hiszen tudom, félre nem érted a te őszintén szerető Jeliádat, hogy György azóta kerül minden társaságot, mióta a szigeti matche-on partnered volt s engem kínoz, hogy fejtsem meg neki, miért nem engedted, hogy látogatást tehessen nálatok?“ ... A levél kiesett a leány aláhanyatlott kezéből s ajkán alig hallhatóan elszállt egy önmaga előtt is régen titkolt név: György. Sok idő telt el ős sok minden történt azóta, mióta az Ordaváry-familia utolsó ezer holdja is elúszott a vidéki mulatások köze­pette s a hatalmas vármegye vicispánjának szépséges Ágneskája hervadtan és elfásulva nyújtotta kezét egy a fővárosba felkerült távoli rokonának. Pergett az élet orsója s csapás, csapás után érte, de meg nem törte az akkor már matróna Ágnes asszonyt, aki férje halála után életét egyetlen, árván ma­radt unokájának szentelte. Csekély, megma­radt vagyonának minden nélkülözhető gara­sát unokája nevelésére fordította s hervadó életét őszi napsugárként ragyogta be unokája csodaszép fejlődése. Visszavonultan éltek, de meg volt min­denük, amire szerény kívánalmuk mellett szükségük lehetett. ________________________ ga zdasági kultúránk ős gazdasági egyesüle­tünk iránt tartozik ős közigazgatásunk ve­zetői is átérezni fogják amaz igazságot, hogy a magyar mezőgazdaság fejlesztése állam fentartó nemzeti érdek. Árvizveszedelem. A Szamos és a Tisza garázdálkodása. — Saját tudősitónktól. — A nagy havazásoknak, a hirtelen eny­hére változott időjárásnak, a túl sok esőzés­nek káros hatásaként nyilvánul meg az a nagy árvizveszedelem, amelynek a hire hoz­zánk a Tisza és Szamos közéről érkezett. Már az elmúlt héten sejteni lehetett a Szamos és Tisza rohamos áradásából, hogy a Szamos és Tisza közét nagy veszedelem fenyegeti. De, hogy az a borzalmas katasz- rófa ily hamar bekövetkezzék, arra senki nem gondolt. Eddig Panyola, Kérsemjén, Nábrád és Fehérgyarmat községeket lepte el az árvíz. De aggasztó hírek érkeznek Olcsva-apáti, Sárközujlak és Szinérváralja községekről is, ahol az alacsonyabb helyeket az árvíz már szintén ellepte. A rémes katasztrófa e hó 13-án követ­kezett be. Az nap délután Tiszakoródnál a védtöltések felmondták a szolgálatot. De ugyancsak az nap még veszedelmesebb alak­ban törte át Panyola községnél a folyton hatalmasodó ár a védtöltóseket, úgy, hogy annak előnyomulását megakadályozni sem lehetett, hanem csupán az emberek és állatok megmentéséről kellett gondoskodni, miért is az alispán egy század utász katonaságnak különvonattal való kirendelését kérte. Panyola község rettenetes látvány szin­tere lett. A falu népe a házak tetejére me­nekült és kétségbeesetten jajveszékelt a Szamos és Tisza piszkos árjának martalé­kává lett holmija után. A vész hírére Ilosvay Aladár várme­gyénk alispánja 14-őn reggel a helyszínére utazott és az élet- és vagyonmentéseknél személyesen intézkedett. Ugyancsak 14-én d. u. a földmivelési miniszter vármegyénk al­ispánját az árvíz elleni védekezéshez táv­iratilag kormány- biztosként kiküldte és mű­szaki tanácsadónak mellé Nyárády László műszaki tanácsost kirendte. De bár a veszedelem folyton nagyobb mérveket öltött, a katonai segédlet megér­kezésénél hallatlan lassúság volt tapasztal­ható. Ami könnyen megérthető akkor, ha A szilaj Ordaváry-vér az unokában is fellobbant néha-néha, de az élet tüzében meg- acélosodott lelkű leány el tudta némitani ébredő vágyait. Fojtó szomorúsággal olvasta barátnője levelét mert tudta, hogy egy fölös­leges jelmez készítése, főkép, hogy a fényes társaságban is megállja benne helyét, nem futná kis jövedelmükből. Keményen, szinte kegyetlenül tiltotta meg önmagának, hogy egy percig is szép álmainak megvalósulására gondoljon s nyugodt, derült arccal tudatta az érdekes felszólítást nagyanyjával és hogy természetesen lemondó választ fog írni Jeliá­nak. Könyes szemmel csókolta meg unokáját, a nemes vonásaiban még mindig bájos öreg­asszony s összeszorult szívvel látta unokája derült arcvonásai mögött a néma lemondás zokogó bánatát. Eszébe jutott az ő szomorú múltjának első felvonása, mily szürke semmiség forrása néha az élet végtelen tradédiáinak. Az elké­sett báli ruha volt kezdete boldogtalanságá­nak s most ismét egy szürke semmiség, egy csillogó báli ruha hiánya okoz bálványozott unokájának szomorúságot. Hirtelen szemébe ötlött minden bána­tának alapja s e bus emlék eléje varázsolta rég elfeledett vágyai szemfedőjét, az elkésett báli ruhát, mely egy levendula szagu régi szekrény mélyén aludta évtizedes álmait s ha figyelembe vesszük, hogy az alispánnak 14-én délben a budapesti IV. hadtestparancs­noksághoz segélyt kérő táviratára csak 15-őn történt intézkedés. A megérkezett katonaság azonban halál- megvetéssel, fáradságot nem kiméivé fogott hozzá a házak tetejére szorult lakóság meg­mentéséhez ős ennek köszönhető, hogy em­beréletben nem esett kár. A Szamosmenti községekben érthető aggodalom uralkodik, annál is inkább, mert az ár eszeveszetten rombolva törtet előre. A nagyváradi postaigazgatóság a nagy veszedelemre való tekintettel Szatmár, Nagy­károly, Fehérgyarmat és Tiszaujlakon éjjeli telefon és távirda kezelést rendelt el. * * * Legújabban érkezett hírek szerint a Tisza apad. Ilosvay Aladár kormánybiztos Mátészalkán és Vitkán elrendeltette a távír­dái éjjeli szolgálatot. A mátészalkai főszolga­bíró a Tiszakőródra kirendelt katonai segélyt visszarendelte. Eddig 80,000 holdnyi terület van viz alatt. De amig Panyola a papi lakot, a templomot ős a komp területet kivéve, tel­jesen viz alatt van, addig Nábrád, Keérsemjén és Fehérgyarmat községekben csak a kertek alját fedi viz. A község lakói Panyolán a papi lakban találtak menedéket, ahova Ilosvay Aladár és Jékey Sándor főszolgabíró, kik a segélynyúj­tásban a legnagyobb önfeláldozást tanúsít­ják szükséges mennyiségű élelmiszert szállí­tottak. Az árvíznek Szuhányi László majdnem áldozata lett. Panyoláről az elöntött területen csolnakon Fehérgyarmatra igyekezett, midőn a csolnak felfordult s Szuhányi a vízbe esett, már majdnem elmerült, midőn a kirendelt utászok észrevették s a könnyen veszedel­messé válható helyzetből kimentették. MEGHÍVÓ. F\ vármegyei függetlenségi- és 48-as párt intéző bizottsága f. évi február hó 21-én, szerdán délelőtt 10 órakor Szatmáron, a Pannónia különtermében ülést tart, melyre a párt intézőj bizottságának tagjait :: tisztelettel meghívom. :: Érendréd, 1912. évi február hó 18-án FfíLUSSY ÁRPÁD DR. vármegyei pártelnök melynek szallagos fodrai s virágos selyme a felelevenített Biedermayer-kort lopták vissza a jelenbe, hogy az elhullatott könnyek kár- pótlásakép mosoly és derűvel árassza el egy csöndes ház jóságos lakóit. Szeretettel vezette az öregasszony uno­káját az ódon szekrény bezárt fiókjához, melynek ajtaját feltárva, érintetlen üdesőgé- ben ott pompázott az egykor régen, legdiva­tosabb szabás szerint készült báliruha. — Mi ez, nagyanyő? — kiáltott fel az örömtől túláradt szivü leányka. — A báliruha. — Dehogy! Hisz ez egy Biedermayer- jelmez — kacagta boldogan s csókjaival halmozta el a levendulaszagu, csipkés, fod­ros jószágot a kisleány s a jóságos nagy- anyó könyes szemmel, felejtve látta mindazt a bánatot, amit neki egykor ez a báli ruha okozott. Repült a boldog válasz a Jőzsef-utcai palotába s a nehezen várt farsangi estén ragyogó arccal indult a leányka a szombati bálba, melynek díszes emelvényén a fehér mousselin-függönyök mögött ott várt már reá a Boldogság, hogy visszaadja neki azt, mit egykor régen a nagyanyától ugyanaz a csipkés, fodros, illatos báliruha elrabolt. Dobay István. Gallérok &6zmosása UftilQIAl* VÁ| Kézimunkák $lassé keztyük tükörfénnyel hófehérre M 91 Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom