Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-11 / 6. szám
2-ik oldal. SZ ATMÁRY ÁRMEGYE. 6. szám. Csaba Adorján főispán fél 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést és üdvözölte a jelenlevőket. A tárgysorozat első pontja a belügyminiszter leirata volt, a múlt évi őszi közgyűlésen megejtett közigazgatási bizottsági tagválasztás megsemmisítéséről. E pontnál Falussy Árpád emelkedett szólásra, aki sajnálattal vette tudomásul a vármegye önkormányzati ügyeibe ütköző és semmi törvénnyel nem indokolható belügyminiszteri határozatot, amely alkalmas arra, hogy a vármegye közönségében a pártok között eddig fennálló békés viszonyt kiéle- sitse, sőt a pártviszályt állandóvá tegye és a vármegye bizottságának békés együttműködését és a közigazgatás fejlesztése körüli egyetértő munkálkodását megakadályozza. Szóló mindig hangoztatta és ma is kijelenti, hogy a vármegye közéletét veszélyeztetik azok, akik a vármegyei közigazgatásba a pártpolitikát beleviszik. A függetlenségi pártot a múlt évi őszi közgyűlésen a köz. biz. tagok választásánál a pártpolitika egyáltalán nem vezette. Hiszen a párt a békés együttműködés érdekében csak azt kivánta, hogy az öt tag közül csak kettővel vehessen részt a közigazgatási bizottságban. A munkapárt azonban ezt a méltányos kívánságot fenhéjázó módon visszautasította. A kocka eldőlt és a vármegye közgyűlésének többsége a függetlenségi párt jelöltjeit emelte a közigazgatási bizottsági székbe. A vármegye közgyűlése többségének ily megnyilatkozása után nem volt helyes a munkapárt vezetőségének a belügyminisztert a törvényes alapot nélkülöző megsemmisítő határozatra reábirni. Mi vármegyénk önkormányzati jogát féltve őrizzük és elvártuk volna a hatalom jelenlegi birtokosaitól, hogy vármegyei közgyűlésünk döntő határozatát tiszteletbe tartva, ne igyekezzék a választás megsemmisítésével önkormányzati jogunkat megsérteni. Indítványára Péchy István főjegyző a belügyminiszter indokolását fölolvassa, amelyet a közgyűlés tagjai gúnyos közbekiáltásokkal hallgattak meg. Szabó Albert tagadja, hogy a 70—80 bizottsági tag szavazata a közgyűlés többségét képezte volna. Ezután szokott személyeskedő modorával támadja a függetlenségi pártot és azt állítja, hogy a koalícióban a függetlenségi párt uralma alatt épen a közigazgatási bizottsági tagválasztásoknál a legridegebb pártpolitika érvényesült. És egy közbekiáltásra megjegyzi, hogy ő igenis támogatja a munkapártot. Dr. Jármy Béla orsz. képviselő folytonos helyeslésekkel kisért talpraesett beszédben tanította ki Szabó Albertet arra, hogy az ő általa támogatott munkapárt a parlamentben mindig a többség akaratának érvényesüléséről beszél és igy csodálkozik azon, hogy Szabó Albert a vármegyei közgyűlésen megjelent bizottsági tagok szavazat-többségének döntő erejét nem respektálja, holott a megye- gyűlésen megjelent bizottsági tagok többsége képezi a közgyűlés többségi akaratát. Dr. Falussy Árpád személyes kérdésben Szabó Albertnek válaszolva — közgyűlés zugó helyeslése mellett — megjegyzi, hogy a koalíció alatt őt és a függetlenségi pártot a pártérdek nem vezette, fényesen bizonyítja az a közismert tény, hogy Szabó Antal bizottsági tagot, kit a szabadelvű párt uralma alatt Nagy László buktatott ki a bizottsági tagságból épen szóló és a vezetése alatt álló függetlenségi párt választotta be a közigazgatási bizottságba és midőn a koalíció hatalma megszűnt, az apa és fia által támogatott munkapárti uralom alatt Szabó Antal bizottsági tag ismét kibukott a köz- igazgatási bizottságból. Ezekután a főispán a szavazatszedő bizottságot megalakította és a választást elrendelte. A szavazás eredményét elnöklő főispán 112 1 órakor hirdette ki amely szerint közigazgatási bizottsági tagnak megválasz- tattak: Jékey Zsigmond, Szuhányi Ferenc, Domahidy Viktor, N. Szabó Antal és Tóth Mór. Az eredményt a munkapárt vegyes érzelemmel fogadta, mert nem sikerült a függetlenségi pártot kiirtani, sőt a beválasztott két taggal az őszi közgyűlés előtt célbavett pozícióját tartotta meg. Annak megemlítésével, hogy a Nagybánya —láposvölgyi vasútra kért 100.000 koronát a vármegye megszavazta a bizottsági tagok — ősi szokás szerint — a közgyűlési termet elhagyták úgy, hogy a még hátralévő 250 pontból álló tárgysorozatot az előadók az ürességtől kongó teremben tárgyalták le. forgácsok. A kormány kudarca. Az elkeseredett parlamenti harc és az ellenzék féléves küzdelme fordulőponta jutott. Apponyi pontokba foglalta a véderőjavaslattal szemben a nemzet jogos követeléseit, a Justh-párt a választói reform demokratikus alapon megalkotandó törvényét követeli a parlamenti béke fejében. Khuen látja, hogy „gondolkodás nélkül“ és „nemzeti engedmények nélkül“ a Bécsnek beígért véderőreformot keresztül vinni nem tudja. Leszállt tehát a magas lóról és végigházalta a pártok vezéreit, meghallgatta az ellenzék követeléseit és Becsbe ment azoknak érvényt szerezni. Mint mindig, úgy most is a Kamarilla működésbe jött. Az uj hadügyminiszter ős az osztrák miniszterelnök elébe vágtak Khuen- nak és az ősz uralkodót reábirták a magyar követelések visszautasítására. Khuen ezután süket fülekre talált. Négy napi kínos vergődés után a legteljesebb kudarcot vallott. A bécsi jelszó: „Nem adni a magyaroknak semmit.“ Khuen tehát rideg elutasításban részesült. A napi parancsot megkapta, hogy marad a nőmet szolgálati nyelv, marad a fekete-sárga zászló a kétfejű sassal, a póttartalékosokat akkor hívják be, amikor a hadügyminiszternek tetszik és soroznak tovább az osztrák katonatisztek. Be a véderő- reformot változatlanul követelik, mert az osztrákok azt mondják Khnennak, hogy aki bőrbeadta a — hátát, hát tartsa. Ily megalázás még kormányt és pártját nem ért. Ha önérzet volna bennük, azonnal ott hagynák helyüket. * * * Mozognak a patkányok. Régi nóta: „... mindenféle szerelemnek vége szokott lenni.“ A munkapártiak megfizetett szerelme is vége felé közeledik. Csúszik a hatalom birtoka a kormány lábai alól. A mindenkori kormányt végig szolgált patkányok mozogni kezdenek, keresik az utat kifelé a sülyedő hajóból. De érzik már a hulla szagot is és keresik az uj embert, akire reá fog sütni a bécsi kegy melegítő napja. Versenyfutással rohantak a feloszlott alkotmánypárttól a munkapártba, most oly lázasan lesik, hogy kinek a kezébe kerül újra a kiapadhatatlan „liusosfazék.“ * * * A ki; ravaszok. A vármegyei munkapárt végső küzdelmében a korteskedés minden eszközét igénybe vette, hogy múlt őszi csúfos vereségét kiköszörülje. Még a titkos választást is igyekezett meghamisítani. Különböző nyomdában különböző szinü szavazólapokat nyomatott, A kellékek a következők ; A haj legyen egyformaszinüleg fekete vagy szőke (1), de mindenesetre sűrű (2), hosszú (3), fényes (4), puha (5) és hullámos (6). Sem túl zsíros, sem túl száraz (7). Homlok fehér (8), sima (9) és kissé domborodó (10), a halánték az arcba egy hajlás- sal kell hogy átmenjen (11). Szem lehet fekete vagy kék (12), de feltétlenül nagy (13). A szem golyója belül hófehér és nem apró vérerecskékkel átvont (14). Egyúttal tündöklő (15) (csillogó szemek) és mélységes (16). A szemgödrök sötétek (17) — az úgynevezett gyűrűs szemek, melyek természettől fogva mindig sötét árnyékolással vannak körülvéve, a legszebb, legellenállhatatlanabb szőpségkellők. — Annyira hatásos főtényező a szép nőnél, hogy ha ilyen ábrándos, merengő szemekkel bir valamely nő; egyéb hiányokat feledtet ez egygyel is. Mert a nő legnagyobb hatalma a férfi-szivek fölött, szemeiben rejlik. Ha ez szép, akkor félig győz már a bírálóval szemben. A szemhéjak vékonyak (18), szempillák hosszúak (19), süniek (20) és sötétebb színűek (21). A szemöldök nagy (22) (azaz hosszú ivü) ős gyengén iveit (23), keskeny (24), egyformán sűrű (25) és odatapadó (26). Színe fekete (27) vagy sötétebb a fejhajnál. A tekintet legyen nyílt (28), tulaj don- képpen beszédes, kifejezésteljes. ____________ Or r épp oly hosszú legyen, mint a homlok magassága (29), azonkívül vékony (30), metszése kissé görögös hajlással (31). Orrcimpák kanyarulata nem hirtelen hajló (32) és hossza egynek-egynek a száj hosszának fele legyen (33). Száj kicsiny (34) és korállpiros (35), szépsége iveltségőben van (36). Kissé duzzadt ajkak (37), a száj körül a bőr hófehér (38) és hamvas legyen (39). Fül kicsiny (40), rózsaszínű (41), kagylója a fejhez simuló (42), szelei behajlők (43). A fülporcnak a nyílást fednie kell (44). Az egész fül ovális alakú legyen (45). Az áll kicsiny (46), gömbölyű (47) és rajta középen egy mélyedés vagy gödröcske (48) okvetlenül kell hogy legyen. Arc toj ásdad alakú (ovális) (49), színe egyöntetűen fehér (vagy kreolbarna) (50) ős üde (51). Tiszta (52), azaz mindéi folt- és j elnélküli. Nyak gcmböjü (53) cőnus forma, a fej felé keskenyedő (54) és hófehér (55). Vállak gömbölyűek (56) és hófehérek (57). Kebel (mellek) széles (58), magasan álló (59) ős nem aláereszkedők. Domború (60) ős telt (61). (A szem után a női szépség második főkellőke a szép kebel.) Karok gömbölyűek (62), telt idomuak (63), rövidek (64) és fehérek, hamvasak (65). Kéz kicsiny (66), fehér (67), párnás (68), puha és finom (69) és az ujjak törzse fölött a kézfejen gödröcskék (70). Körmök szabályosan egyöntetűek ős rózsaszínűek (71) a körömágy félhold alakú fehérsége látható legyen (72). A körmök metéltek legyenek egész az ujjhegyekig (73). Termet karcsú (74) és arányosan nyúlánk (75). Hajlékony (76) ős közepes legyen a kövérség és soványság között (77). A hát egyenes (78). A has alig észrevehető (79). Lábak épek és kicsinyek (80), keskenyek (81), rózsaszipüek (82), a lábikrák vastagsága a karokkal egyenlő (83). A csípő széles ős egyformán magas (84). Bőr általában mindenütt egyöntetűen fehér (85), sima felületű (86), puha (87), feszült (88), hamvas (89), áttetsző halvány pírral az arcon a halánték alatt (90). Végül az arc jobb vagy balfelőn egy kis fekete pont (91) közhit szerint elmaradhatatlan. Ne rémüljenek el hölgyeim e nagy szám miatt. A férfiak sokkal kevesebb feltétel alá vannak vetve s ebből a kevésből is igen sok hiányzik náluk; mindig több, mint a nőknél! S mégis . . . Suchdn Elemér. a® Modern és tartós plissézés és gouvlérozás. HÁ JTÁJER PÁL Ma|/I|ár@ly, Széchenyi-iiíc&~34. szám. a rom. kafh. fiúiskola mellett.
