Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-17 / 46. szám
Nagykároly, 1912. november 17 Vasárnap. <1 fO Vili. évfolyam 46. szám. SZATIURVtBMEUYE A ^ZATMÁl¥llME6¥EI 48-AS ÉS FÖ6S5ETL1NSÉGI FÁRT HIVATALOS LAPJA. : POLITIKA! ES TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztőség : hová a lap szellem részét érintő közlemények küldendők : Kölcsey-uíca 11. sz. Telefon 114. = Kiaöóhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. =: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : DS: JOSITS MIKLÓS. Közeleg a tiszíité vihar. célja Magyarország teljes és végleges beolvasztása. Nagykároly, 1912. november 16. A Habsburgok uralkodása óta Magyarországnak semmi befolyása sincs a külpolitikában. Külügyi dolgokban a csehek és az osztrák lengyelek nagyobb sulylyal birnak a korona viselője, a legfőbb hadúr előtt, mint mi: ezeréves alkotmányos nemzet. Gróf Andrássy Gyula volt az az egyetlen államférfim, aki külügymi- nisztersége alatt arra törekedett, hogy az európai nagyhatalmak előtt Magyarország tekintélyét emelje és külügyi kérdésekben befolyását biztosítsa. Ennek a zseniális magyar külügyminiszternek befolyása alatt mondta Bismarck azt a nyilatkozatot, hogyha a Habsburg dynastia a monarchia jövőjét biztosítani akarja, úgy Magyarországra kell támaszkodnia, és monarchia súlypontját Bécsből Budapestre kell áttenni. Andrássy álláspontját, Bismarck intelmét a Habsburg dynastia nem respektálta. Ment, haladt tovább is azon az osztrák hagyományos utón, a melynek végcélja Bécs központtal egy egységes császári birodalom, végEzt a célt szolgálta Tisza Kálmán és pártja is, -- ezt a célt szolgálja a Tisza—Lukács munkapárti szövetségis. Ez az erkölcstelen Tisza korszak nemzetellenes politikája idézte fel a nemzetiségi törekvéseket is, amely ma már az újabb Tisza korszak alatt veszedelmes faji és nemzetiségi gyülöl- séggő fajult. Amint a bukott szabadelvű párt, úgy a mai Tisza korszak sem tett egyetlen lépést arra, hogy Magyar- ország külpolitikája érvényesülj ön, hogy a külpolitika országromboló nagy hullámzásaiban nemzetünk jövője biz- tosittassék. Az osztrák hatalom által lenézett apró és kezdetleges kultúrával biró Balkán országok és népek évtizedek óta teljes függetlenséget és állami önállóságot élveznek. Mi, az ezeréves alkotmányos nemzet a világ legostobább, legtehetetlenebb diplomáciája járszallagján tengődünk, anélkül, hogy az európai nemzetek nagy evoluciój ában jövendő sorsunkat és fenmaradásunk feltételeit biztosíthatnánk vagy annak érdekében Európa nemzeteivel szóba állhatnánk. Előfizetési árak: Helyben s EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE 1-50 korona. Vidéken : EGÉSZ ÉVRE . S korona. FÉLÉVRE ... 4- korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona. Egyes szóm óra ZO fillér. — nyilttér sora , 40 fillér. ___________Hirdetések jutányos áron közöltetnek.__________ A k ét millió szerbnek, az öt millió románnak követei vannak Európa összes államaiban, akik hazájuk érdekeit fajuk és nemzetük iránti lelkesedéssel és törhetlen erélylyel képviselik. A húsz millióból álló magyar nemzetet pedig az osztrák hatalom által kinevezett és osztrák lelkű ős szellemű külügyminiszter által irányított, legtöbbször ellenséges érzelmű követek képviselik, akik rendszerint nem a magyar érdekeket, hanem az osztrák imperializmus érdekeit szolgálják a külföldi udvaroknál — kétfejű sas és fekete sárga zászló alatt és kizárólag német nyelven. Hogy lenne befolyása a 20 millióból álló nemzetünknek, midőn a külföld diplomáciája a monarchia követeinek palotáján az osztrák kétfejű sast a fekete sárga zászlót látja és hivatalos nyelvében soha sem hallja a magyar szót. Hogy lehet egy olyan nemzetnek a külügyekre befolyása, a melynek nincs önállósága, nincs nemzeti hadserege, nincs önálló külügye — sőt nincs semmi jele annak, hogy Európa közepén egy ezer éves magyar állam, nagy és dicsősséges múlttal biró magyar nemzet él! ? Az ezredesünk. Abban a kis vidéki városban, ahová száműzték az ezredünket, a legfiatalabb kis hadnagy is panasz nélkül vetette alá magát a szigorú szubordináciőnak. Boldogok voltunk, ha az ezredparancsnokné, vagy kapitányunk felesége néha teára hivott meg bennünket. Ily alkalmakkor nagy buzgóság- gal táncoltattuk meg — egy asztmatikus pianinó hangjai mellett — ezredünknek nem éppen fiatal, de annál súlyosabb hölgyeit. Azonfelül szent meggyőződéssel kijelentettük, hogy egy hadügyi tárcacikk a tudás netovábbja és katonai tankönyveink a világ legszellemesebb olvasmányai. Ily viszonyok közt valósággal merész vállalkozás volt részemről, amikor beleszerettem Lóriba! Igaz ugyan, hogy az ő szivében domináló pozíciót töltöttem be — mert ott még a jó Isten is én utánam következett — mégis meggondolatlanság volt ebbe a száraz, becsületes, de végtelenül unalmas környezetbe hozni Lórit. Semmikép se illet ide ez az édes, önfejű, szeszélyes kis boszorkány. Ez a meggondolatlanság, — amely különben őrülten boldoggá tett — azonban mégis megtörtént. Esküvőnk után rögtön a garnizonba utaztunk vissza és az estét már a legénylakásomban töltöttük, ahol Lóri a kis vaskályhán főzött nekünk illatos teát. Gazdag apósom nagylelkűen fényes lakást rendezett be részünkre, de Lóri határozottan kívánta, hogy az első estét szerény kis legénylakásomban töltsük el. Esetleg titkokat kívánt ott felfedezni. Nyugodt lelkiismerettel tettem eleget szeszélyes parancsának. Pazarul berendezett pompás lakásunk volt. Lóri, aki szenvedélyesen szeretett lovagolni, elhozta magával gyönyörű barna lovát. Egyszeriben Lóri lett az általános érdeklődésnek középpontja, aminek azonban nem nagyon örültem. Egyenlően hízelgő volt a közvélemény Lóriról, rólam és a barna paripáról. Figyelemmel és szívélyességgel halmoztak el bennünket, amiben szegény hadnagyi állapotomban egyáltalában nem volt részem. Mégis kínos volt reám nézve, hogy egyszeribe felénk fordult az általános érdeklődés. Főleg öreg ezredesünktől féltem. Igazságos, gavallér úriember volt ugyan, de amellett voltak apróbb bogarai. Patrialkális figyelmét a családi életre is igyekezett kiterjeszteni és — főleg az ifjabb tiszteknek — házasságuk alkalmából, határozott jellegű apai tanácsokat osztogatott. „Dikszi“-nek neveztük el egymás közt, mert tanácsait, parancsait, mindig ezzel a ellenkezést nem tűrő szóval fejezte be. Első látogatásunk természetesen az ezredes éknek szólt. Az a rövid negyed órás látogatás reám nézve valóságos megpróbáltatás volt. Lóri kacagva olyan dolgokat mondogatott, hogy zúgott a fejem. Oly bizalmasan kezelte a „legfelsőbb hatalmat'“, mintha már évek óta pajtáskodnék velük. Beszélgetéséből valósággal kiérzett a véleménye, amely körülbelül ilyen lehetett: „Kedveseim, ti ugyan fölötte kedves tiszteletreméltó emberkék vagytok, de azért egy csöppet elmaradottak is, ami különben nem is csoda ebben az istenverte fészekben!“ Idősebb tiszttársaim komoly arcot vágtak, amikor a látogatásról meséltem nekik. A fiatalabbak mosolyogtak ugyan, de figyelmeztettek, hogy az „öreg“ nem felejt el semmit, ami ellenkezik a fegyelemmel. És igazuk lett. Legelső alkalommal „Dikszi“ félrevont és igy szólt hozzám: Gratulálok mégegyszer! A felesége nagyon bájos. De, ugye maga ismeri az elEP B liaufcl Sámuel IISäIII villanyerőre berendezett intézetében Nagykároly, Kölcsey-utca 1 — a róm. kath. templom mellett. = Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59. á
