Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
Nagykároly, 1812. január 28 Vasárnap VIII. évfolyam 4. szám : POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Küicsey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kicőóhi'jatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = mEBlELEniK fniDDED Ufl5FlRnRP. Felelős szerkesztő: D2; lOSITS MIKLÓS. Előfizetési Helyben s EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE 1*50 korona. Egyes szóm óra ZO fillér. árak: Vidéken : EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona. Hyilttér sora , 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. "for|ács@k. Apponyi aranytálcán vitte a többség elé a béke olaj ágát. A munkapárti többség azonban hallgat és vár. Hallgat, mert lelke mélyén érzi, hogy Apponyinak igaza van, — és vár, mert nem kapta meg a bécsi parancsot. Tantalus kinjai ezek. A nemzeti jogok és engedmények üdítő forrása enyhítené a kínlódó munkapárt szóraját, — Apponyi meg is kínálta az üdítő itallal őket, de nem ihatnak mig nem jön a bécsi parancs. De a parancs nem jött. Sem a kilences bizottság javaslata, sem a zászló és jelvény kérdés megoldása nem érkezik a kínokat szenvedő többség asztalára. Rideg elutasítás mindenütt és ők ülnek tovább is csüggedve hallgató ajakkal. * * * Intrika folyt egész héten a parlamentben. A cél a függetlenségi pártok összeveszitése és főleg a Justh párt izolálása. A kormány megfizetett sajtója a hazug hírek őzömével igyekszik az együtt harcoló függetlenségi pártokat egymás ellen uszítani. Apponyi hatalmas beszéde szétverte a hazug ábrándozókat. Béke nincs, csak a nemzeti jogok érvényesülése árán. Mint egy tisztitó vihar zúgott keresztül az egész országon Apponyi szava, hogy két történelmi erő: a nemzeti és királyi hatalom küzd egymással most a véderő vitában és minden eszköz jogos, alkotmányos és törvényes, ha a nemzet jogait feladó véderőreform megakadályozása ellen irányul. Mikor tudja, vagy mikor akarja ezt megérteni az uj bárók pénzén megválasztott munkapárti had? * * * Ad vocem: uj báró! A trágyadombon a gomba nem nő oly szaporán, mint nálunk az uj bárók serege. Eddig vitézségért, hősiességért és a hazáért hozott áldozatokért adta a királyi kegy a bárói méltóságot. Tisza Kálmán uj osztályt létesített a: börze bárók osztályát. Ma már pártkassza bárókat gyárt r> Kimen kormány Minden napra jut egy báró, egy udvari tanácsos — vagy főrendiházi tag. A magyar társadalom maholnap csupa méltóságos urakból lesz. Vajon a történelmi aristokrátiát akarj a-é ezzel ütni Khuen, vagy ki- gunyolni akarja a fejlődő demokráciát? Egyiket sem, csak ezekkel akarja megfizettetni a 30 milliós választási költséget. Vaj j on a Sz atm ármegyei p ár tk assz a báró jelöltekre mikor kerül a sor. * * * Legutóbbi vezércikkünkben a tria- lizmus rérne'ről irtunk és ime a Nagy Horvátország ábrándozó vezérei Bécs- ben már életjelt adnak magukról. Egyelőre csak a bálteremben sorakoznak ábrándjuk megvalósulásáért. De jellemző, hogy a báljuk a „Nagy Horvátország bálja“ lesz. A „Budapesti Hírlap“ vezércikkben foglalkozik a trialisták báljával és jelzi, hogy a bálnak politikai célja és jellege lesz. Hogy az udvar és annak legagilisabb feje a trónörökös örömmel nézi a mozgolódást, az is bizonyítja, hogy a bálnak egy osztrák tábornok, volt boszniai helytartó főnök a védnöke. E bálon úgy látszik, előre akarnak inni a medve bőrére. * 4 4 A vármegye múlt évi őszi közgyűlésének a közigazgatási bizottsági tagválasztását a belügyminiszter megsemmisítette. Véleményünk szerint a megsemmisitő határozat törvényellenes. Fájdalom, az alispán nem élt joQrashima. (Japán mese.) Urashima Taro, egy fiatal halász, ezernégyszáz évvel ezelőtt bárkájával elhagyta Suminoge partjait. Halványkék, álmodozó nyári nap volt, tündöklő világosságát hófehér csipkés felhők tompították. A hegyek is puha kék ködökbe vesztek a távoli levegőégen és fáradtak voltak a levegőhullámok is. Urashima is fáradt volt és szabadjára engedte halászbárkáját. Furcsa bárka volt. Színtelen, kormányevező nélküli, különös alakú bárka, amelyet még soh’se láthattál. Csakis a régi halászfakvakban, ott a japáni tenger partjain láthatsz még ma is, tizen- négyszáz évvel ezután, ilyen különös, furcsa bárkákat. Soká ült Urashima és csöndesen horgászott. Végre megmozdult a horog vége. De, amikor felhúzta, csak egy teknősbéka lógott rajta. A teknősbékák Istennek szentelt állatok. Hosszú életnek örvendenek, ezer évig némelyik tízezer évig is elél. Nagy bűn volna agyonütni közülök egyet is. A halász szelíden kiszabadította a teknőst és az Istenek- hez küldve imáját, visszaadta szabadságát. Ámde ezentúl nem fogott semmit. A nap forró volt és csöndes a levegő és a tenger. Körülötte mi sem mozdult. Nagy fáradság fogta el Urashimát és elaludt a bárkájában. Az álmodozó tengerből ekkor csodaszép leány szállt fel. A ruhája biborból ős azúrból volt szőve, selymes fekete haja a sarkát verte, úgy mint ezernégyszáz évvel ezelőtt a hercegkisasszonyok viselték. Oly puhán, mint a szellő, siklott végig a vizen, lehajolt az alvó halász főié és halk érintéssel keltette föl. — Ne félj — mondta — atyám, a tengerek istene küldött ide hozzád, mert olyan jóságos a szived. Visszaadtad szabadságát ma egy teknősbékának. Jer el velem atyám palotájába, arra a szigetre, ahol soh’se hal meg a nyár. Ott a feleséged leszek és boldogan élünk a virágok között. Urashima csodálattal ős bámulattal nézte. Mert csodaszép leány volt. Nem tehetett ellene, nagyon megszerette. Erre a kezébe vett egy evezőt, Urashima a másikat és együtt mentek, mint még ma is, a nyugati partok halászai, férj és feleség együtt eveznek, ha aranyos esti fényben ragyognak a bárkák. Szelíden és csöndesen siklottak végig a nyugodt kék vizeken dél felé, amig odaértek a szigethez, ahol sohasem hal meg a nyár. A sziget alacsony partja, lassan emelkedett ki a kék hullámokból. Örökzöld bokrok fölött hegyes tetők tűntek elő. Ez volta tengerek királyának palotája, oly csodaszép, mint Juriaku mikádő kastélya, ezernégyszáz évvel ezelőtt. Ünnepi ruhába öltöztetett, különös szolgák fogadták ott őket — tengeri szülöttek voltak — akik Urashimát, fejedelmüknek vejét, alázatosan köszöntötték. így lett Urashima menyasszonya a tenger királyának leánya. Csodaszerii pompával ültők meg a nászt és örömmel, jókedvvel teltek meg a palota termei. Urashima naponta uj csodákat látott a tenger mélységéből, ahonnan a király szolgái felhozták őket. Annak a meseországnak csodáit, ahol soh’se hal meg a nyár. Három év múlt el igy. Ez idő alatt folyton nehéz szívvel gondolt haza Urashima atyjára, anyjára, akik bizonyára várakoztak reá. Végre megkérte szerelmes asszonyát, engedje őt haza, csak kis időre engedje el magától. Egy szót akar csak mondani a szüleinek és menten visszatér hozzá. _____Erre sírva fakadt az asszony és soká 1? R uhát fest Maiykírol/, Kölese,-utca 1. 1 1 O IJS 1 46 1 \3 €M * a rom. kath. templom mellett, wvillanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep; Petőfi-ut 59.
