Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-28 / 30. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 30-ík szám. hatalommal is. Hogy uralkodói hatalmának külső fénye és formái is legyenek, állandó testőrséget tart magának — budapesti detektivekből! Ezt a sikert érte el Tisza István, mert neki csak — családi hagyományai vannak. Midőn az egész ország kiváltságos nemessége a szabad eszmék varázsa alatt állt, a „szabadság, testvériség és egyenlőség“ lélekemelő jelszavával küzdött a szabad és független magyar- ország megalkotásáért — addig a mi mai diktátorunk nagy atyja, mint bihari adminisztrátor, szolgálta a császári ház érdekeit és a szabad eszmékért lángoló nemességet osztrák katonasággal verette ki biharvármegye közgyűlési terméből. Tisza Kálmán már óvatosabb volt a hatalom elérésénél. Előbb megalkotta a hires bihari 12 pontot, Deák Ferencnek és a kiegyezésnek ellenzéket szervezett és annak élére állt. Mint rendületlen hazafi mutatkozott be az ország előtt és 1875-ig csak úgy szikrázott a 48-as tüztől. Már-már második Kossuth Lajost képzelt a nemzet benne, amikor a „haza bölcse“ tanácsára a bécsi hatalom „kielégítette“ a nagy férfiút a belügyminiszteri tárcával Tisza Kálmán elérvén célját, cserben hagyta elveit és pártját, — szegre akasztotta a hires bihari pontokat és — bele ült a hatalomba, ahol megteremtője lett annak az erkölcstelen politikai rendszernek és korrupciónak, a melynek előnyeit most a fia és gárdája élvezik. Tisza István már nem kezdte ily óvatosan. Az az érdekszövetség, amelyet atyja „szabadelvű párt“ cimen alapitott, neki már biztos talajul szolgált. Atyja bukása után állandóan intrikált minden miniszterelnök ellen, — vány volt szegény. Borzalmas, de egyben kacagtató is. A hajából fekete patakocskák folydo- gáltak végig az arcán és a ruháin, kivágta az óvatosan kinyitott ajtót végig és megkergetett, mígnem egy széket kaptam fel és azt fogtam védelmid magam elé. Bertram táporzékolt dühében. Fekete hab tódult ki a szájából, amikor fejemhez vágta a legborzalmasabb szitkozódásokat. — Ezt a gazságot drágán fizeti meg! — fejezte be lélegzetvétel után. Erre a pimaszságra még soká fog gondolni, ezt nem heveri ki egyhamar! Égnek meredt a hajam. Dadogni kezdtem : — Talán volna olyan kegyes, megmagyarázni, hogy milyen okból . . . — Micsoda, hogy „volna olyan kegyes“? Miféle magyarázat, vagy megokolás kell ide? Csak nem akarja letagadni ezt a gaztettét? Öt perccel ezelőtt újságot olvastam a kandallóm mellett, amikor váratlanul egy piszkos áradat hempelygett a lángok közé, lefolyt a lábaimra, a perzsa szőnyegemen végig és bemocskolta az egész szobát. Lehajoltam és belekiabáltam a kéménybe, hogy miféle gazságot csinálnak odafenn ! Válaszul egy újabb piszkos hullám érkezett le, amely igy bánt el velem. A csöpögő, piszkos ruhájára és arcára mutatott. Rémületesen nézett ki. — Az ég szerelmére, hát mondja meg már — folytatta dühösen — miért követte el ezt a gyalázatos merényletet és mit jelentsen ez? — Azt jelenti — feleltem hidegvérrel — hogy bizonyára eltévesztettem a kéményeket ! mig sikerült neki Khuen Héderváry 1904-ik évi bukása után a miniszter- elnökséget elnyerni. Rossz szelleme és ösmeretes „balkeze“ gyűlöletessé tették rövid idő alatt az ellenzék előtt. Hiszen emlékezetes, hogy Ő alatta született meg a hires „Chlopi parancs“ amety a magyar nemzetet a néptörzsek nívójára szállította le. Emlékezetes az ellenzék elleni kifa- kadása, midőn a nemzetet azzal fenyegette meg, hogy jön a „golyó és akasztófa“. Emlékezetes, hogy hírhedt ugrai levelében a parlamenti Clotürrel akarta — már akkor is — az ellenzék szólás- szabadságát korlátozni és azzal a nemzetnek egyedüli alkotmányos fegyverét kicsavarni. Tisza István politikája tehát nem nemzeti politika, nem történelmi politika — csak családi politika, amelynek egyedüli célja magának és kitartott barátainak hatalomra jutása, hatalmon maradása és annak — az ország érdekei árán is — minden eszközzel való biztosítása. Ez a politika 1905-ben csődöt mondott, csúfos kudarcot vallott. A nemzet életösztöne vehemens erővel tört ki és Ítélt Tisza és érdek társai felett. Hiába való volt akkor a milliók mozgósítása, a közhatalom erőszakossága, csendőrszuronyok alkalmazása, — a korrupció [megbukott és maga alá temette Tiszát és társait. Az ország népe azokat emelte vál- laira, azokat juttatta hatalomra és azok kezébe adta a kormány gyeplőjét, akik a korhadt rendszer ellen és Tisza István politikája ellen küzdöttek és győzedelmeskedtek. Most ismét feléledt ez a gyászos korszak. De ez a korszak nem a nép lelkesedéséből, nem a nemzet akaratából született. Ezt a korszakot Tiszáék részben bécsi pénzen részben az uj bárók pénzén, részben pedig az országnak jogtalanul felhasznált pénzén tehát bűnös utón vásárolták meg. A hatalomra jutó Tiszáék folytatták ott ahol 1904 november 18-án elhagyták. Most már Percei Dezső szerepét Tisza István vette át és a bécsi hatalom támogatása mellett az eddig páratlanul álló törvénytelenségek egész sorozatával arra a lejtőre vitte a nem- í zetet, amely egyenesen a bécsi rajx- rathba visz. Parlamentünket az egész világ előtt meggy alázta. Alkotmányos törekvéseinket megsemmisítette és az osztrák érdekeket győzelemhez juttatta. És ez mind a Tiszák családi hagyományai érdekében történt. Hiába álltak ellent a nemzet legönzetlenebb államférfiai, a hatalomban őrjöngő erőszak letört minden ellenállást és a dictátor gőgjével gázolt át minden jogon, szabadságon, alkotmányon, amelyeket a nemzet legféltettebb kincseinek tartottunk. Tisza „müvére“ megdöbbentően ad viszhangot Ausztria. Sustersics tartomány főnök, az összbirodalmi eszme szószólója már leplezetlenül azt hirdeti, hogy: „A magyar országgyűlés júniusi eseményeinek sikere Ausztria sikere ...“ „A korona abszolút úrrá lett Magyarországon“ . . . Ezt az uralmat még teljesebbé kell tennünk és nem engedjük többé kiesikartatni kezünkből az eredményt Ki kételkedik ezek után abba, hogy Tisza az osztrák érdekeknek szolgál és az országot osztrák gyarmattá sülyeszteni törekszik. Hiszen alkotmányosságunk, parlamentáris jogaink szétrombolása után most már esak egy lépés választ el attól, hogy Ausztria gyarmata legyünk és az összmonar- chiába bekebeíeztessünk!! És Tisza védekezik. Védekezik azzal, hogy ő csak az obstrukciót akarta letörni és ehhez az eszközt az. angol parlamenti életből merítette. E védekezéssel azt hitte Tisza,hogy megnyugtatja azokat, akik az.obstrukciót nem helyeselték és megtéveszti azokat, akik az angol alkotmányosságot nem ismerik. Mániákus agya azt hitte, hogy csak a függetlenségi táborok harcolnak az ő törvénytelenségei ellen. Azonban „megmozdult a birndmi erdő“. Deák Ferenc hagyományainak igaz letéteményese, a 67-es kiegyezés becsületes és önzetlen védelmezője : Andrássy Gyula gróf tiszta hazafias érzésből fakadó meggyőződéssel és megdönthetetlen érvekkel leplezte le Tisza István hamis tanait, — letörölhetlenül bélyegezte meg alkotmányrombolőmunkáj át és mezítelenül, leálcázva állította őt a nemzet elé. Az a hatalmas tanulmány, melyet Andrássy a parlamenti erőszakról és az angol mintáról a „Magyar Hírlap“ hasábjain közre adott hatalmas sőt végzetes csapás Tisza István egész politikai egyéniségére és házelnöki szereplésére. É tanulmány a jelen politikai élet legnagyobb eseménye, — nemcsak azért, mert a tudós és kiváló közjogán minden szava megdönthetetlen igazságot tartalmaz, hanem azért is, mert annak Íróját nem a Tisza féle családi politika, hanem a nemzet igazi érdeke vezeti még akkor is, ha ezzel a bécsi kegy örökre elfordul is tőle. A magyar nemzet történelmében az Andrássyaknak nem voltak családi érdekei. Egyenes őse Rákóczi oldalon a magyar szabadságért küzdött. Atyja a „nagy külügyminiszter“ a szabadság harc egyik hős ezredese és a Kossuth kormány konstantinápolyi követe volt, aki később egyik önzetlen megalkotója volt Deákkal együtt a nemzet és a király közötti kiegyezésnek. Annak az Andrássynak a fia, aki 1889-ben a nagy véderő vita alatt a főrendiházban Tisza Kálmánnal szemben védelmébe vette a hadseregnél a magyar nyelv jogát és akinek férfias helytállása döntötte meg a hírhedt 14. és 15. paragrafusokat, amelylyel Tisza Kálmán a hadsereget az osztrák szellemnek és a német nyelvnek akarta kiszolgáltatni Ha eddig a nemzetben volt némi kétkedés Tisza romboló munkájának megítélése felett, úgy annak a férfiúnak, Andrássy grófnak, aki az obs- trukció nyílt ellensége volt és aki meggyőződéses hive a 67-es kiegyezésnek, közzétett nagy tanulmánya pártkülönbség nélkül kell, hogy meggyőzzön mindenkit arról, hogy Tisza István egyikét követte el azoknak a nemzet és alkotmányellenes büncselek-
