Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-28 / 17. szám

2-ik oldal. SZ ATMÁRV ÁRMEGYE. 17. szám. reime felé hajlik. És akinek csak szava és befolyása van a pénzügyminisztéri­umban, azok mind a szatmári szék­helyt tartják jogosultnak. Városunk hajója még nem menekült ki véglege­sen Scylla és Öarybdis közül, sőt mi azon szerencsétlen ideában, hogy uj épület helyett csak a rozoga épületet javítsuk ki, csak egy újabb örvényt látunk, amelyben bizonytalanul evező városunk hajója nagyon könnyen el­merülhet. Minket személyes, egyéni érdekek a kérdésben nem vezetnek. Amint eddig is úgy ezután is önzetlenül szol­gáljuk városunk ügyeit és érdek nél­kül támogatunk minden nemes akciót, amely városunk jövőjét biztosítja és annak fejlődését előmozdítja. E tánto­ríthatatlan meggyőződésünk indít bennünket most is arra, hogy a város vezető elemeinek figyelmét felhívjuk és saját érdekükben éberségre és ki­tartásra buzdítsuk. Mert ha az a sze­rencsétlen idea fog győzelemre jutni, hogy az uj palota terve elejtetik, ebben mi a szatmáriaknak és a Szatmár barát pénzügyminiszteri ügyosztály­nak győzelmét látjuk. Megengedjük, hogy a városunk érdekében mozgósított hatalmas be­folyás nyomása alatt a pénzügymi­nisztérium egyelőre a rozoga épület kijavításával is megelégszik és ez épü­letre 10—12 éves szerződést is kőt, de mert a kincstári szerződősek a pénz­ügyminisztérium részéről főlévenkint bármikor főlmondhatók, ki biztosit bennünket arról, hogy nehány év múlva bekövetkezhető országos politi­kai válság alkalmával, a szatmári érde­keltség nem fog-e kierőszakolni egy bérleti szerződésfelmondást, talán azon a címen is, hogy a kibővített és ki­javított rozoga épület az időközben fejlődött pénzügyi közigazgatás el­helyezésére ismét nem alkalmas. Vajon a pénzügyminisztérium ügy­osztálya, amelynek rokonszenvét vá­rosunk vezetőség — fájdalom — máig sem tudta megnyerni — sőt annak megnyerését a múltban meg sem kí­sérelte — nem azért fogja-e a kita­tarozott rozoga épületet elfogadni, hogy ebből később könnyebben ki­emelheti a pénzügyigazgatóságunkat? Hiszen ez esetben még arra sem hi­vatkozhatunk, hogy a város nagy ál­dozatot hozott és állandó pénzügyi palotát emelt. Mi reméljük, hogy ezen indokok figyelembevétele mellett a város kö­zönsége az uj pénzügyi palota felépí­téséből nem. enged és le fog fújni minden olyan szerencsétlen ideát és tervezgetést, amely az eddig is óriás erővel kiharcolt eredményt veszélyez­tetné. De miután mi távol állunk minden egyéni érdek istápolásától, jogunk van teljes nyiltsággal rámutatni arra is, hogy az uj palota helyének kiválasz­tásában is veszedelmes, tülekedést és konkurenciát látunk. Városunk e fon­tos közérdekénél ki kell irtani minden egyéni érdeket, a telekspekulációt és személyes konkurenciákat. Az épület elhelyezésénél csak két szempont lehet irányadó. A város fejlődésének utca­rendészeti és szépészeti szempontja egyfelől, másfelől a pénzügyminiszteri kiküldöttek óhajtása, mely szerint meg­felelő nagyságú telken, minden irány- 'ban szellőztethető, egészséges és vilá­gos épület emeltessék. Ezért szükséges, hogy az épület lehetőleg a központban, hogy úgy mondjuk, a belvárosban építtessék fői, hogy a városnak és annak az utcának díszére váljék, a többi közhatóságok közelében és idegenek által is könnyen feltalálható legyen. Minden érdek nél­kül, nyíltan kimondjuk álláspontunkat, hogy e célra két megfelelő telket lá­tunk, a nagytemplommal szemben lévő Wagner-íéle hatalmas nagy saroktelket és a vármegyeház közvetlen közelében három utcára nyíló Kovács Dezső-féle — Én feleséget vettem . . . Erre felemelkedett Abu Baldar ben Sabu és átnyujtá neki a szőnyeget, amelynek színei a hajnalhoz hasonlítottak és amelynek szavai halhatatlan tudományokat hirdettek. A barátok pedig fejet hajtottak a dervis bölcsessége előtt . . . És hónapok múltán újból együtt ültek a barátok a dervis sátrában. Dohányoztak és hallgattak. Erre a dervis ajkai szétnyíl­tak és ő elkezdett beszélni: — Nézzétek ezt a gyűrűt! Egy vándor­tól kaptam a sivatagban, akinek vizet adtam. Minek nekem, az isten szolgájának ez a gyűrű ? Közületek ki a legboldogabb ? A leg- boldogabbé legyen a gyűrű! És nargiléh étektartójára helyezte el a gyűrűt. Úgy vil­logtak a gyűrű gyémántjai, mint meleg éj­szakában a zivatar, gyöngyei úgy fénylet­tek, mint vágyó.dó hurik pillantásai és az arany, amely körülfoglalta, olyan volt, mint a paradicsom fényessége. Vágyódó kapzsi­ságot mutattak a barátok arcvonásai. És megszólalt a legidősebb : . — Én vagyok a legboldogabb. Enyéim a legdrágább lovak, van egy fehér tevém és egy sereg rabszolgám. Testemnek egészsége olyan, mint a kovácsolt vas. Enyém az erő és a hatalom ! _____________________ Mo ndá a másik: — Enyém a város legnagyobb bazára. Az arany úgy folyik ujjaimon keresztül, mint a halak kopoltyuin a viz. Enyém az igyeke­zet ős munka; én vagyok a legboldogabb! Mondá a harmadik: — Én nyugodtan utazom vig bárká­mon. A hárfák és citerák zenéje édesen fül­bemászó. Nyelvem a legkiválóbb ételek finom izét élvezi. Nem ismerem a küzdelmet, nem ismerem a munkát. Lelkemnek békéje olyan, mint a nyári nap. Szellő sem zavarja ős a nap sugárzik. A legboldogabb én vagyok! Mohamed el Maszru ellenben behunyta szemeit és halkan mondá: — Tizennégy éjszaka óta özvegy va­gyok ! Erre Abu Baldar ben Sabu, a dervis átnyújtotta neki a gyűrűt, amely oly csodás volt, mintha arkangyal készítette volna . . . A barátok meghajoltak a dervis böl­csessége előtt . . . És amikor eljött a reggel, Mohamed el Maszru, a negyedik barát, elment Ali Nas- nannhoz és a három dijat, a tőrt, a szőnyeget és a gyűrűt odaadta neki Saidahért, annak egyetlen leányáért. És feleségül vitte házába Saidaht. ___________Norbert Lynkke. telket. Bármelyikre essék is a válasz­tás, úgy városrendészeti és szépészeti, mint a pénzügyigazgatóság szempont­jából elfogadhatónak tartjuk. Ha le tudtuk küzdeni egyetértő munkával és bölcs megfontolással a pénzügyigazgatóság áthelyezése kér­désében ellenünk indított hatalmas akciót, reméljük, hogy az építkezés és az épület elhelyezésének kérdésében sem fogja vezetni városunk vezető elemeit más cél, mint Nagykároly város jól felfogott érdeke. Az uj kormány. Lukács programmja. Lukács László kormánya megalakult. A lemondott Khuen-kormány tagjai, természe­tesen Khuen kivételével, mind megmaradtak az uj kormányban is. Az egyes miniszteri tárcák betöltésére vonatkozó kivályi elhatározás a következőleg hangzik: Magyar miniszterelnököm előterjeszté­sére, kereskedelemügyi miniszteremmé dr. Beöthy Lászlót, földmivelésügyi miniszte­remmé, gróf Serényi Bélát, vallás- és köz- oktatásügyi miniszteremmé gróf Zichy Já­nost, igazságügyminiszteremmé dr. Székely Ferencet, honvédelmi miniszteremmé Hazai Samu altábornagyot újból kinevezem, illető­leg ezen eddig is viselt állásukban megerő­sítem, továbbá pénzügyminiszteremmé dr. Teleszky János pénzügyminiszteri állam­titkárt, horvát-szlavon-dalmátországi tái'ca nélküli miniszteremmé pedig Josipovich Géza belső titkos tanácsosomat ezennel ki­nevezem ős a belügyminisztérium vezetésével, valamint a személyem körüli minisztérium ideiglenes vezetésével magyar miniszterelnö­kömet bízom meg. Lukács kinevezése- után érintkezésbe lépett a Kossuth és a Justh párttal, de prog­rammja sarkalatos pontjainak egyike sem kielégítő a függetlenségi pártokra. A Khuen—Apponyi—Andrássy féle bé- kepontozatokat Lukács csak részben tartja teljesithetőknek. Pedig a Kossuth párt teljes egészében ragaszkodik mindama kérdések megoldásához, amelyek a helyzet fölfordulá­sát előidézték. A hires 43. szakasz, a rezolu- ciós, Lukács szerint egyáltalán nem bolygat­ható. És ez a Kossuth párttal szemben feltét­len ütköző pont. Ami a választójog kérdését illeti, a Lukács-féle tervezet szerint csak száz kerü­letben fog életbelépni az általános, egyenlő, titkos és községenkónti szavazati jog. Az adócenzusos választói jog megmarad emellett az összes kerületekben, úgy hogy a kivált­ságos száz kerületben kétféle szavazás lesz. Először leszavaznak a cenzusos választók s aztán ugyancsak leszavaznak ők még egy­szer az általános választójog kúriájában. Ez tehát plurális választójog is. Ez a terv át­meneti intézkedés lenne. Az átmenet pedig nem kevesebb, mint tiz esztendő, két válasz­tási ciklus. Érthető, hogy a figyelem nem arra fordul, hogy mi lesz egy évtized múlva, hanem arra, hogy mi lesz legközelebb ? Az a rideg magatartás, melyet a füg­getlenségi pártok Lukács programmjával szemben tanúsítottak, már eddig is Lukács közeledését eredményezték. Lukács újabb tárgyalásokat kíván folytatni.Ez jelentős lépés a helyzetből való kibontakozásra. Csak nem kell visszariadni a további lépésektől sem, melyeket a nyílt, becsületes megálla­podások utján kell megteni. A taktiká­zások, titkos megegyezések, kétszínű Ígére­tek ideje lejárt. Annál hamarabb őrünk célt, — ha mindjárt újabb politikai halottak testén is — ha félretéve minden párt és ha­talmi érdeket, mentül becsületesebb és komo­lyabb szándékkal és mentül erélyesebb ki- tartással fogunk a kérdés megoldásához. .’. Modern és tartós plissézés és gouvlérozás. HÁJTÁJER PÁL Mai^feároly, Széchenyi-ttica 34. szám. a rom. teafh. fiúiskola mailéit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom