Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-14 / 2. szám
A SZATMÁR VÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. = POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Kölcsey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaőóhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = á kiéheztetés politikája. Nagykároly, 1912. jan. 14. Becsből kivezényelt Khuen gróf 1910. évben »a megvesztegetés politikájával« indult harcba, hogy Magyarországot ismét visszahódítsa az osztrák dynasztia hagyományos érdekeinek és ismét megszelídült tributáriusává tegye Ausztriának. A boszut lihegő Tisza István elkeseredett szenvedélylyel csatlakozott e bűnös tervhez, — szövetségesévé vált Kimennek és elnézte, tűrte, hogy miként gázolnak keresztül a nemzet összes reményein, aspirátion Khuen csendőrei, Elek Pál bankói és az udvari tanácsosok, uj bárók és uj főrendek milliói. Orgiát ült a hatalom az ő szeny- nyes eszközeivel — de győztek. A megvesztegetés politikája sikerült. A nemzet elbukott. Khuent és táborát a győzelem elbizakodottá tette. Elvakult gőggel ígérték be Bécsnek az uj véderő: reformot, ujonclétszám felemelést és a felemelt hadi költség elviselhetlen millióit. A »szállítást« határidő biztosítással 1911. julius végére ígérték. De a nemzet ébredni kezdett. A vérkeringés megindult a megtizedelt mE6]ELEHlK mmüEn Ufl5RRnnP. Felelős szerkesztő: D= 30SITS MIKLÓS. ellenzékben. Az elbukottak felkeltek a harcosból — hős lett: és a munkapárt győzelemtől mámoros lomha tömegével szemben, teljes erővel felvette a harcot a két függetlenségi párt. A Tisza gárda bámulva látta megmozdulni a birnámi erdőt. Ekkor pattant ki a gárda fejéből az »erőszak politikája« . . . De a véderő javaslat ma sem törvény, — az ujonclétszám felemelésnek hire sincs ős a milliós uj terhek még ma sem nyomják a nemzet adózó polgárainak a vállait. Az erőszak politikája elbukott és a dynasztia a Khuen—Tisza szövetségtől becsapva érzi magát. Khuen a koronától moratóriumot kért, és harcba vitte utolsó fegyverét: a »kiéheztetés politikáját«. A munkapárti korszaknak ez az utolsó felvonása. A kétségbeesett játékos minden eszközével hirdeti, hogy ő várhat. Az ujonctörvény szállítása elvárhat őszig is. Sorozni szeptemberben is lehet. Képzelődése hitté vált és nem hallja a vészharangot amely a bécsi Burgban már megkondult felette. Bécsben már látják, hogy az újabb fegyver: a kiéheztetés politikája sem mentheti meg a kormányt és nem emeli törvényé a véderő javaslatokat. Előfizetési órák: Helyben: Jj Vidéken s EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. JJ EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. í FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE 1'50 korona. Jj NEGYEDÉVRE . 2 korona. Egyes szóm óra ZO fillér. — Dyilttér sora , 40 fillér. ___________Hirdetések jutányos áron közöltéinek.__________ Mert ha a kormány »várhat« a nemzet is várhat. A mint a múlt évben, úgy ez uj évben is sikerrel fogja elhárítani az ellenzék a véderő reform súlyos veszedelmét. A kiéheztetés politikája csak a kormányt és pártját sorvasztja el, mig az ellenzék a nemzet lelkesedéséből táplálkozik és tavasz- kezdén a »kibontakozás politikájával« fogja megteremteni a nemzeti jogok érvényesülését. Forgácsok. A kormány kutyaszorítóba került. Milliókkal összevásárolt nagy többségével nem tudja előre vinni a véderőjavaslat roncsolt hajóját, Dühében a függetlenségi pártok becsületes parlamenti harcát és jogos ellenállását obstrukciőnak nevezte el — és irtó hadjáratot indított az obstrukció ellen, a — vármegyéknél. Az ellenzék mosolyogva nézte az erőlködést. Jött az ősz és beköszöntött a költség- vetés ideje. Az ellenzék felajánlotta a kormánynak a becsületes nemzeti munkát, a — költségvetés tárgyalását. A kormány kelletlenül bár, elfogadta az ajánlatot és a véderőreform — részben bár — lekerült a napirendről. Obstrukcióről ma már a kormány sem beszél. A munka folyik, vígan folyik, íme, igy teremtette meg az „obstrukció“ a munka-pártnak a munkás parlamentet. Igen ám, de a kormány nem a nemzeti MA. Didereg a lelkem, Nagyon, nagyon fázom, Pedig barátságos Szobában tanyázom. Kényes kandallómban A láng vígan lobog, Lelkem mégis zokog. Szivemben egy nagy tiiz Kis parazsa hamvad, Ha előre nézek, A lelkem megborzad. Kóbor gondolatim A rég múltban járnak. Vigaszra vadásznak. Vak Bottyán meggyese. A városka szimpatikus álmoskás lakói megmagyarázhatatlan okokból Vak Bottyánban tisztelték a legnagyobb nemzeti hőst. Tiszteletére minden évben, nem éppen megállapított napon és apropóból, nemzeti ünnepeket rendeztek, róla nevezték el a városka főutcáját, az ő nevét viselte a városka egyetlen gyáripari terméke, a hires vágvári megy- gyes pálinka. Vak Bottyán meggyese címen volt kapható ez a nemes ital minden felé, amerre a vágvári kereskedelmi zsenialitás el tudta terjeszteni. Akkoriban azonban kissé vitás is volt, hogy vájjon nem tiszteletlenség-e a hős iránt, ha az emberi indulatok vad és veszedelmes gerjesztőjét, az alkoholt keresztelik el róla. Később azonban mégis a likőrgyáros került ki győztesen a küzdelemből. A helyi orgánum ugyanis előbb vezércikket irt az alkoholizmus és a hazafiság szent nevében a profán keresztelő ellen. Egyben azonban nem mulasztott el egy nyilván fiktív személynek szerkesztői üzenetet küldeni, amelyben a bizonytalanság kétségtelen jeleivel találkozunk. Szólt pedig a nevezett üzenet igy: Alkohol. Hogy Vak Bottyán meggyese egészséges ital-e nem tudjuk. Egyenlőre Ízetlennek és ártalmasnak találtuk. De még változhat. Ez egyszersmind annak is élénk bizonysága volt, hogy a helyi sajtó nem vesztette el minden reményét a vágvári gyáripar első fecskéjével szemben. A jövő hétre kiderült az is, hogy hazafias aggodalmai is megszűntek. A lap éléről elmaradt a fulminans vezércikk és ünnepi csendességü irásmü hirdette, hogy a magyar textil ipar fejlődőben van. Hátul a hirdetések között egész oldal dicsérte a Vak Bottyán meggyesét, végül pedig egy határozottan pártoló jellegű szerkesztői üzenet nyugtatta meg a városka lakóit, hogy a vágvári likőr neves, nemes, egészséges, fiatal, amelyhez ezután is jó ape- titust kíván a szerkesztő. A végső szót azonban a jóizlésről (ez a jőizlés főként a szeszes italok körül nyilvánult meg) ismert városi tanácsos mondotta ki. A szó nem is volt szó. A tanácsos ur mindössze a nyelvével csettintett egyet ős jólesőn egy indulatszót bocsátott az ital után: — Ehh! Ez volt az egész. A tanácsos után mindenki Vak Bottyán meggyesére esküdött Végváron, Az élelmes gyáros pedig nem mulasztotta el rövid, de a velős indulatszó elhangzása után való nap a tanácsos ur udvarára beguritani egy akó meggyest. Annál is inkább, mert Végvár étkes és jobban italos lakói között ebben a pillanatban elsimult fest vegyileg tisztit , B p Nagykároly Kölcsey-utca 1. I ÍJ tpH ||r ÉTy 1 fFlTII ff i i = a róm. kath. templom mellett. — Q Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59. ■ű
