Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-14 / 2. szám

A SZATMÁR VÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. = POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Kölcsey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaőóhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = á kiéheztetés politikája. Nagykároly, 1912. jan. 14. Becsből kivezényelt Khuen gróf 1910. évben »a megvesztegetés politiká­jával« indult harcba, hogy Magyaror­szágot ismét visszahódítsa az osztrák dynasztia hagyományos érdekeinek és ismét megszelídült tributáriusává tegye Ausztriának. A boszut lihegő Tisza István el­keseredett szenvedélylyel csatlakozott e bűnös tervhez, — szövetségesévé vált Kimennek és elnézte, tűrte, hogy mi­ként gázolnak keresztül a nemzet összes reményein, aspirátion Khuen csendő­rei, Elek Pál bankói és az udvari ta­nácsosok, uj bárók és uj főrendek milliói. Orgiát ült a hatalom az ő szeny- nyes eszközeivel — de győztek. A meg­vesztegetés politikája sikerült. A nem­zet elbukott. Khuent és táborát a győzelem elbizakodottá tette. Elvakult gőggel ígérték be Bécsnek az uj véd­erő: reformot, ujonclétszám felemelést és a felemelt hadi költség elviselhetlen millióit. A »szállítást« határidő biztosítással 1911. julius végére ígérték. De a nemzet ébredni kezdett. A vérkeringés megindult a megtizedelt mE6]ELEHlK mmüEn Ufl5RRnnP. Felelős szerkesztő: D= 30SITS MIKLÓS. ellenzékben. Az elbukottak felkeltek a harcosból — hős lett: és a munkapárt győzelemtől mámoros lomha tömegé­vel szemben, teljes erővel felvette a harcot a két függetlenségi párt. A Tisza gárda bámulva látta meg­mozdulni a birnámi erdőt. Ekkor pat­tant ki a gárda fejéből az »erőszak po­litikája« . . . De a véderő javaslat ma sem tör­vény, — az ujonclétszám felemelésnek hire sincs ős a milliós uj terhek még ma sem nyomják a nemzet adózó pol­gárainak a vállait. Az erőszak politikája elbukott és a dynasztia a Khuen—Tisza szövet­ségtől becsapva érzi magát. Khuen a koronától moratóriumot kért, és harcba vitte utolsó fegyverét: a »kiéheztetés politikáját«. A munkapárti korszaknak ez az utolsó felvonása. A kétségbeesett já­tékos minden eszközével hirdeti, hogy ő várhat. Az ujonctörvény szállítása elvárhat őszig is. Sorozni szeptember­ben is lehet. Képzelődése hitté vált és nem hallja a vészharangot amely a bécsi Burgban már megkondult felette. Bécsben már látják, hogy az újabb fegyver: a kiéheztetés politikája sem mentheti meg a kormányt és nem emeli törvényé a véderő javaslatokat. Előfizetési órák: Helyben: Jj Vidéken s EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. JJ EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. í FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE 1'50 korona. Jj NEGYEDÉVRE . 2 korona. Egyes szóm óra ZO fillér. — Dyilttér sora , 40 fillér. ___________Hirdetések jutányos áron közöltéinek.__________ Mert ha a kormány »várhat« a nem­zet is várhat. A mint a múlt évben, úgy ez uj évben is sikerrel fogja el­hárítani az ellenzék a véderő reform súlyos veszedelmét. A kiéheztetés po­litikája csak a kormányt és pártját sorvasztja el, mig az ellenzék a nem­zet lelkesedéséből táplálkozik és tavasz- kezdén a »kibontakozás politikájával« fogja megteremteni a nemzeti jogok érvé­nyesülését. Forgácsok. A kormány kutyaszorítóba került. Mil­liókkal összevásárolt nagy többségével nem tudja előre vinni a véderőjavaslat roncsolt hajóját, Dühében a függetlenségi pártok be­csületes parlamenti harcát és jogos ellen­állását obstrukciőnak nevezte el — és irtó hadjáratot indított az obstrukció ellen, a — vármegyéknél. Az ellenzék mosolyogva nézte az eről­ködést. Jött az ősz és beköszöntött a költség- vetés ideje. Az ellenzék felajánlotta a kor­mánynak a becsületes nemzeti munkát, a — költségvetés tárgyalását. A kormány kellet­lenül bár, elfogadta az ajánlatot és a véd­erőreform — részben bár — lekerült a napi­rendről. Obstrukcióről ma már a kormány sem beszél. A munka folyik, vígan folyik, íme, igy teremtette meg az „obstrukció“ a munka-pártnak a munkás parlamentet. Igen ám, de a kormány nem a nemzeti MA. Didereg a lelkem, Nagyon, nagyon fázom, Pedig barátságos Szobában tanyázom. Kényes kandallómban A láng vígan lobog, Lelkem mégis zokog. Szivemben egy nagy tiiz Kis parazsa hamvad, Ha előre nézek, A lelkem megborzad. Kóbor gondolatim A rég múltban járnak. Vigaszra vadásznak. Vak Bottyán meggyese. A városka szimpatikus álmoskás lakói megmagyarázhatatlan okokból Vak Bottyán­ban tisztelték a legnagyobb nemzeti hőst. Tiszteletére minden évben, nem éppen meg­állapított napon és apropóból, nemzeti ünne­peket rendeztek, róla nevezték el a városka főutcáját, az ő nevét viselte a városka egyet­len gyáripari terméke, a hires vágvári megy- gyes pálinka. Vak Bottyán meggyese címen volt kapható ez a nemes ital minden felé, amerre a vágvári kereskedelmi zsenialitás el tudta terjeszteni. Akkoriban azonban kissé vitás is volt, hogy vájjon nem tiszteletlenség-e a hős iránt, ha az emberi indulatok vad és veszedelmes gerjesztőjét, az alkoholt keresz­telik el róla. Később azonban mégis a likőr­gyáros került ki győztesen a küzdelemből. A helyi orgánum ugyanis előbb vezércikket irt az alkoholizmus és a hazafiság szent nevében a profán keresztelő ellen. Egyben azonban nem mulasztott el egy nyilván fik­tív személynek szerkesztői üzenetet küldeni, amelyben a bizonytalanság kétségtelen jelei­vel találkozunk. Szólt pedig a nevezett üze­net igy: Alkohol. Hogy Vak Bottyán meggyese egészséges ital-e nem tudjuk. Egyenlőre Ízet­lennek és ártalmasnak találtuk. De még vál­tozhat. Ez egyszersmind annak is élénk bizony­sága volt, hogy a helyi sajtó nem vesztette el minden reményét a vágvári gyáripar első fecskéjével szemben. A jövő hétre kiderült az is, hogy hazafias aggodalmai is megszűn­tek. A lap éléről elmaradt a fulminans ve­zércikk és ünnepi csendességü irásmü hir­dette, hogy a magyar textil ipar fejlődőben van. Hátul a hirdetések között egész oldal dicsérte a Vak Bottyán meggyesét, végül pedig egy határozottan pártoló jellegű szer­kesztői üzenet nyugtatta meg a városka la­kóit, hogy a vágvári likőr neves, nemes, egészséges, fiatal, amelyhez ezután is jó ape- titust kíván a szerkesztő. A végső szót azon­ban a jóizlésről (ez a jőizlés főként a szeszes italok körül nyilvánult meg) ismert városi tanácsos mondotta ki. A szó nem is volt szó. A tanácsos ur mindössze a nyelvével csettintett egyet ős jólesőn egy indulatszót bocsátott az ital után: — Ehh! Ez volt az egész. A tanácsos után min­denki Vak Bottyán meggyesére esküdött Végváron, Az élelmes gyáros pedig nem mu­lasztotta el rövid, de a velős indulatszó el­hangzása után való nap a tanácsos ur udva­rára beguritani egy akó meggyest. Annál is inkább, mert Végvár étkes és jobban italos lakói között ebben a pillanatban elsimult fest vegyileg tisztit , B p Nagykároly Kölcsey-utca 1. I ÍJ tpH ||r ÉTy 1 fFlTII ff i i = a róm. kath. templom mellett. — Q Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59. ■ű

Next

/
Oldalképek
Tartalom