Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

200.000 koronás hozzájárulására vonat­kozó határozatot megsemmisítette. Ezzel a miniszteri határozattál a halmi—bikszádi vasút költségeinek több mint egy millió hiánya van, amely hiányt a magánérdekeitek fizethetik a zsebük­ből — ha tudják, mert Szatmár vármegye egy olyan vasútra, amely kizárólag csak idegen vármegye érdekét szolgálja, egyet­len fillért sem adhat. 2-ik oldal. _____________________________ Sz atmár város és a pénzügyigazga­tóság. Mint értesülünk, Szatmár város legkö­zelebb egy újabb ajánlatot tesz a pénzügymi- . niszternek a pénzügyigazgatóságot illetőleg, a mely szerint, ha a pénzügyigazgatóság Nagy­károlyból, városukba áthelyeztetnék, nemcsak 12 évre, hanem állandóan ingyen bocsájtana rendelkezésére egy tisztán a pénzügyigazgató­ság céljaira építendő két emeletes palotát. Nem kívánunk ez alkalommal Szatmár város ajánlatával a tekintetben foglalkozni, he­lyeseljük e eljárását, vagy nem, mert erre vo­natkozó véleményünket, még az első ízben tett ajánlata idejében, kifejtettük, de megemlíteni szükségesnek tartottuk, már csak azért is, hátha felrázza — Szatmár város eme buzgósága — városunk vezetőségét is, nem épen dicséretes közönyösségéből. Gróf Károlyi lózsei dr. képviselői beszámolója. Ma egy hete tartotta városunkban kerü­letünk országgyűlési képviselője — ki rövid politikai szereplése dacára tevékenységével or- ságos nevet vívott ki magának — beszámo­lóját. A városháza nagytermét 11 órára zsúfolá­sig betöltötte a tisztára választó polgárokból álló díszes közönség. A vidéki választók közül is nagyon sokan — Sebaj. Eféle apróbb ingadozások ki- kerüihetetlenek. Ezt beláttam. Nehezebb dolog volt ezt az ingadozást a családom előtt kimagyarázni. Különféle kellemetlenségeket mondtak nekem és úgy tettek, mintha rosszhiszemüleg én okoz­tam volna a petroleum árának hanyatlását. Richárd bácsi megjegyezte : — Ha már mindenáron ingadozni kell, miért nem inog felfelé ? Amennyire lehetett, megvigasztaltam őket és megígértem nekik, hogy majd újra emelkedik a petroleum ára. De nem emelkedett. Ellenkezőleg. Újabb öt fillérrel lejebb szállt. — Semmi különös — mondta Kalin ur — néhány ellenfelünk manövrirozása. De — folyton fenyegető gesztussal — majd meg mu­tatjuk a fickóknak, tudom Istenem, hogy el­megy ettől a kedvük ! E napon nem pihent a telefon. Elsőbben Frigyes kuzin kérdezte, hogy mi a csoda lelte a petróleumot, hogy igy leszállt az ára? Utána Liza néni sirt bele a telefonba : — Oh Istenem, csak ne vásároltam volna petróleumot! Végül Richárd bácsi dörmögött: — Ilyen ez a megígért áremelkedés ? Védekeztem, erősen védekeztem, meg­mondtam az érdekelt feleknek, hogy ez csak néhány ellenfelünk manövrirozása és hogy majd megmutatjuk a fickóknak, tudom Istenem, hogy elmegy ettől a kedvük. Frigyes kuzin és Liza néni valahogy bele­nyugodtak a szavaimba. De Richárd bácsi nem jöttek be, különösen Érendréd, Fény, Csanálos, Csomaköz és Szaniszló községekbő'. Dr. Adler Adolf, a nagykárolyi független­ségi párt elnöke, üdv, zölte a megjelenteket s a népgyülés megalakulása céljából elnökválasz­tásra hívta fel őket. A jelenlevők egyhangú közfelkiáltással dr. Adler Adolfot választják elnökké. A megválasz­tott elnök javasolja, hogy az immár megalakult népgyülés küldöttség utján hivja meg képvise­lőnket a beszámoló beszédének megtartására. Indítványára a küldöttség tagjai lesznek Reök Gyula vezetése alatt Csipkés András, Jordán Károly dr., Kovács Dezső dr., Marián Ferenc, Stenberg Sándor és Vetzák Ede dr., kiknek meghívására a teremben megjelennek: Dr. gróf Károlyi József, Dés; Zoltán Preszly Elemér’ országgyűlési képviselők, a vármegyei függetlenségi párt képviseletében dr. Falussy Árpád elnök, Jékey Zsigmond volt or­szággyűlési képviselő, Szilágyi Béla és Szarka Andor.. Dr. Adler Adolf elnök a gyűlést újból meg­nyitván, lelkes örömmel üdvözli a képviselőt, akinek kezébe másfél évvel ezelőtt nemcsak a mandátumot, de pártunk zászlóját is —melyre szeretett hazánk közjogi és közgazdasági füg­getlensége, a szabadság, egyenlőség és test­vériség szent eszméi voltak szimbólumként fel­írva — reményteljes bizalommal adtuk. Tudjuk, hogy híven megőrizte e zászlónak szent szim­bólumát, mégis örömmel kívánjuk meghallgatni, hogyan gondolja hazafias működését tovább folytatni. Magyar szívből jövő, őszinte lelkese­déssel üdvözli a képviselőt, valamint a társa­ságában érkezett vendégeket és felkéri beszá­molójának elmondására. Dr. Falussy Árpád a vármegyei független­ségi párt nevében üdvözli a képviselőt s a vele érkezett vendégeket, különösen Désy Zoltánt, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy a külön­böző ellenzéki pártok egyesültek a véderő­_________SZATMÁRVÁRMEGYE.___________ ny ugodott bele. Azt kérdezte, hogy mit muta­tunk meg nekik ? Azt persze én magam sem tudtam. Ezért letettem a kagylót és úgy tettem, mintha a központ szakította volna meg a be­szélgetést. További felszólalásokra nem vála­szoltam, a kagylót pihentettem. Egy ideig egy árban maradt a petroleum. De azután még lejebb szállt az ára. — Marokkó az oka — tanított Kálin ur. Nem értettem meg ugyan, hogy mi dolga lehet Marokkónak a petróleummal, minthogy Afrikában van, mig a petróleumunk Ázsiában bugygyan. De Kalin ur azt állította, hogy a marokkói zavarok nyomasztó hatást gyakorolnak a világ­piacra és ezért természetesen a petróleumra is. Most is el akartam adni. De Kalin ur nevetett: — Mit gondol? Csak nem akar most el­adni, amikor a petroleum ára oly rossz ? — Hát mikor adjam el ? — kérdeztem kissé indulatosan — amikor ára volt, Ön ugyan­ezt mondotta ! — Még várjunjc — nyugtatott meg Kalin ur — lehetetlen, hogy igy maradjon! És nem is maradt igy. Még lejebb szállt. Elsőbben a kolera okozta, utána a pestis, az­után Törökország és végül az uj adók. Frigyes kuzin egy rém goromba levelet küldött. Liza néni sirt, amikor messziről meg­látott. Richárd bácsi meg folyton ironizált. Kinevezett finánciális tanácsadójának és addig izgatott, ipignem kikértem magamnak a folytonos heccelődését. De ő csak erre várt. J Erre gorombáskodhatott és azt mondhatta, hogy javaslat törvényerőre emelkedése elleni küzde­lemben. Mindig elsősorban küzdött ő az el­viselhetetlenül súlyos javaslat ellen, melylyel szemben a függetlenségi párt több mint 5 hó­napon keresztül kitartó harcot folytatott. A jelenlevő képviselőknek nagy érdeme van benne, hogy ha nem is arattunk teljes diadalt, de el­értük legalább azt az erkölcsi győzelmet, hogy érvényre jutott az a jogos elv, hogy ne adjunk mindent a császárnak, hanem, igenis, mindent a nemzetnek. Dr. gróf Károlyi József a alábbi szép és tartalmas beszámolót mondta: Igen Tisztelt Választóim! Szeretett Nagykárolyiak! Alig rnullott el másfél éve, hogy az Önök kitüntető egyhangú bizalma folytán a nagyká­rolyi kerület képviselője vagyok és azóta olyan lényegesen változott az általános politikai helyzet, olyan sok és fontos esemény követte egymást, hogy szükségét éreztem annak, hogy mindezekről az eseményekről — és mind­azon célok, harcok és eszközökről, melyek a politikai küzdőtéren egymással szemben állot­tak és állanak ma is — tájékoztassam Önö­ket — és beszámoljak arról — amit saját magam jó lelkiismeretemből eddig tettem és arról is, hogy a jövőben mik a kilátásaim és mik az én politikai szereplésem súgói és céljai. Minden gondolatom, minden energiám, minden tettem egyedül és kizárólag a nem- seti essme szolgálatában áll. A magyar név, a magyar nyelv, a magyar faj, a magyar nem­zeti becsülete, a magyar nép erkölcsi és anyagi jóléte, minden ami a föld, az éghajlat, a szo­kások, az emlékek, a vágyak és a csalódások, a szenvedések, a remények által össze van forrva és amit egyszóval hasának nevezünk egyedül azt nősem — minden utógondolat, minden mellékérdek, vagy önérdek nélkül. S ha ezáltal az ország sorsát — csak egy tá­poddal is előbbre vihetem — akkor nem éltem hiába. Viam meam persequor — haladok sa­ját lelkiismeretemtől vezetve. A nemzeti essme egyik legcardinálisabb követelménye a. nemzet szabad akarata vagyis 50-ik szám. olyan személyek, akik hamis, hazug ígéretekkel arra bírják embertársaikat, hogy pénzt veszít­senek és akik egy szegény özvegyet megfosz­tanak a féltve őrzött garasaitól, tulajdonképp a börtönbe valók. Erre teljesen visszavonultam tőlük. Egye­dül Rudolf barátom maradt meg velem. Ez annál szebb dolog volt, mert ő már uj búto­rokat vásárolt és egész életmódját a petróleum­ból várható nagy haszonra való tekintettel ren­dezte be. Végül megpump^olt. Mert hát tulaj­donképp én okoztam a nagyobb kiadásait. Ellenvetéseimet Rudolf barátom nem fogadta el. Ha nem is kéri tőlem az elmaradt hasznot, mégis kötelezve érezhetném magam, úgyis mint férfi, úgyis mint gavallér ember, hogy legalább azt a különbözetet térítsem meg neki, amennyi­vel a tőke alább szállt. Ebben nem adhattam neki igazat. Mert elvégre is az én pénzemet veszítette el, nem pedig a sajátját. De Rudolf kérlelhetetlen ma­radt és amikor azt feleltem neki, hogy nem értek egyet a logikájával, ő azt mondotta, hogy mégértésem hiánya csak a jóakaratom hiányában gyökerezik. Minek utána ő is elhagyott . . . A jegyzék, amelyet Kalin ur küldött be nekem, jelentékeny veszteséggel zárult. Amellet szépen hiányos volt, mert két tételt kifelejtett belőle: A barátságot és a rokoni szeretetet! Schüler Paul. Mr* ¥/>*• A okleveles mérnök Szatmá­tjffil 16110 ron» >r°őáját Becsényi-utca __________________33. szám alá helyezte át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom