Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-02 / 14. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 14-ik szám. Hová építsük a törvényszéket, pénzügy- igazatóságot, ezzel a kérdéssel sokat foglalkoz­tak helyi laptársaink közül egyesek és oly színben tüntették fel a dolgot, mintha a tör­vényszék felállítása és a pénzügyigazgatóság felépítése, már befejezett tény . lenne. Amint azonban értesülünk, a kormány körében ez irányban még semmi positiv intézkedés nem történt. Pedig ez a döntő dolog, nem pedig, hogy e nagy szabású paloták hol legyenek építve, mert ezzel csak azt érjük el, hogy az egyes telektulajdonosok, akiknek megfelelő telkük van, azok árait 'hallatlan magasan álla­pítják meg, úgy, hogy, ha netalán megvalósításra kerülne a dolog, a telkek magas ára miatt válna az építkezés lehetetlenné. Sokkal jobban használnának az ügynek, igen tisztelt laptár­saink, ha állandóan ébren tartanák figyelmét — e megoldásra váró kérdéseket illetőleg — azon illetékes tényezőknek, akik kötelessegszerüen városunk érdekeiben munkálkodnak, serkentve őket, hogy az illetékes minisztereknél szorgal­mazzák a dolgokat, biztosítsák úgy a törvény­szék létesítését, mint a pénzügyigazgatóságnak felépítését, melynek tarthatatlan helyzete — a rozoga és szűk épület miatt — állandóan han­goztatott panasz. Mert az ilyen ügyeknél a de- putáció nem ér annyit, mint a személyes köz­benjárás. Szomorú bizonyíték erre a mi ese­tünk, mert bár a törvényszék létesítése érde­kében járt az igazságügyminiszteriumban de- putáció, de fájdalom — bár ígéretet kaptunk — é kérdésben is ott állunk, mint a deputációba menés előtt. Ä gazdasági és ipari kiállításról. A szatmármegyei gazdasági kiállításnak előkészítő munkálata nagy lépéssel halad előre. A végrehajtó bizottság sem időt sem fáradságot nem kiméivé arra törekszik, hogy a kiállítás sikere méltó legyen vármegyénk gaz­dasági és 'pari kultúrájához. ügy a földbirtokos osztály, mint a vár­megyében lakó iparosok részéről nagy érdek­lődés mutatkozik és tömegesen jönnek a kiállí­táson való részvételre a bejelentések. A f. hó 19-én megtartott gazdasági egye­sületi közgyűlésen Böszörményi Emil dr. egye­sületi alelnök előterjesztésére elhatároztatott, hogy a zsidó ünnepekre tekintettel nem szep­tember 24-én, hanem már szeptember 21-én tartatik meg a kiállítás ünnepélyes megnyi­tása. — Továbbá a kiállításon részt vevő ipa­rosok kívánságára a kiállítás tartama 3 nap­nál meghoszabbitatott és igy a kiállítás szept. hó 21-tői október 2-ig tart. Ságtól nem menekülhet, de bizonyára szabadon bocsátják. A titkár nyugodt, biztos hangja megnyug­tatta Danilist. Az üzletébe visszamenve újra összetalálkozott ismerősökkel, együtt ivott velük, kaviárt evett és mulatozott. Ugyanaznap estéjén még egy csapást mért rá a sors. A törvényhatóság rendkívüli ülésé­ben a szavazóbizottságból kizárták a bank va­lamennyi alkalmazottját, köztük Danilist is, mert fegyelmi vizsgálat volt ellenük folyamatban. Néhány nappal később idézést kapott a vizsgálóbírótól. Látható feldühödésben, erősen kipirult arczczal került vissza a bíróságról. — Mellemnek szegzik a szuronyt. Folyton azt kérdik: — Miért irta alá? — Hát aztán ? Csak nem tettem rozsz hiszemben ? Az üzletembe hozták és én alá­írtam. Irományokat nem is tudok rendesen el­olvasni. Néhány nappal ezután eljött a végrehajtó, lepecsételte az üzletet és felirta a bútorokat. Minthogy ármánykodást látott ebben Danilis és egyáltalán nem érezte magát bűnösnek, mind­járt hatósághoz fordult. Órákig várakozott az előszobában és hosszú panaszokat és petíciókat fogalmazott meg. Örömmel vette tudomásul a közgyűlés, hogy az orsz. gazda szövetség 11-ik kong- reszusát gazdasági kiállításunk alkalmából Szatmáron fogja megtartani. Kiállításunk tartama alatt a „Pénzin­tézetek orsz. szövetsége“ is kongreszust fog tartani a midőn 400 pénzintézet küldöttségei fogják vármegyei kiállításunkat megtekinteni. E két kongreszus megtartása is fényesen biztosítja a kiállítás sikerét úgy erkölcsi mint anyagi tekintetben is. A közgyűlés megállapodott a kiállítási védnökök személyében is a kik a következők : Gróf Serényi Béla fóldmivelésügyi miniszter, Hieronymi Károly keresk. miniszter. Darányi Jgnácz az orsz. gazdaszövetség elnöke, dr Bo- romissza Tibor püspök, Gróf Károlyi Mihály az Omge elnöke, Gróf Dégenfeld Sándor, Báró Vécsey László és Mándy Lajos a pénzinté­zetek orsz. szövetségének elnöke. A szatmármegyei lovaregyesület a kiállí­tással kapcsolatban rendezi ez idei lóver­senyét, ügető versennyel együtt és ez évben a lóverseny-bál helyett „kiállítási bált“ fog ren- rendezni Szatmárvármegye ifjúsága. Úgy a gazdaközönség, mint vármegyénk iparosai abban a tudatban is igyekeznek a kiállításon részt venni, mert évtizedek fognak elmúlni, amig vármegyénk területén hasonló nagyszabású kiállítás tartható lesz. Ököritón kiosztották a segély- pénzeket. Most a segélypénznek kiosztása alkalmá­val tűnik ki kétségtelen módon, hogy a szeren­csétlen áldozatok hátramaradt családtagjai nin­csenek abban a nyomorúságos helyzetben, mint azt a pesti lapok állították. A segélyezettek na­gyobb része ugyanis a legjobb módon földmű­velő osztályhoz tartozik. Hogy milyen kevesen voltak a segélyre szorultak, azt legjobban bizonyítják a kiosztás adatai. Alig egynéhány embernél fordult elő a segély kifizetésnél elöleglevonás Az előleg 10—20—30 koronát tesz ki,; egyetlenegy tétel­nél 60 koronát. A porcsalmai károsultaknak például 10.000 koronán felüli összeget adtak segélyként s erre mindössze 60 korona előleg esik. Amikor nőtt a szükség, elhatározta, hogy kimegy az atyja malmára és lisztüzleteket fog csinálni. Nem engedték azonban, hogy elhagyja a várost. Erre a családja elutazó t az atyjához és ő magára maradt. A napok múltak család nélkül, munka és pénz nélkül, az eddig tekintélyes Danilis a ro­konok üzleteibe ment el, megreggelizel és el­fogadta a tanácsaikat. Hogy eltöltse az időt, reggelenként és este eljárt a templomba. A szentképekre meredt és folyton az előzményekre gondolt. Végre hosszú idő után, elkövetkezett a terminus. A tárgyalás tiz napig tartott. A tár­gyalások alatt nyugodtan és méltóságteljesen ült boldogtalan társai között Danilis, mint ahogyan egy ártatlanul szenvedőhöz illik. Bo- szankodott, hogy oly soká tartóztatják, hogy a védő nem értette meg helyesen és amint ő hitte, nem azt beszélte, ami szükséges és a bírák nem úgy Ítélkeztek. Nem törődtek Dani- lissal, három napban egyszer intéztek hérdést hozzá és amikor Danilis ráfelelt, a hallgató­ság körében általános kaczagás hallatszott. Ha elkezdett beszélni a balsorsáról, a vesztesége­iről és arról, hogy beperli a bíróságot, a vé­dője a vállait vonogatta, a közönség nevetett Több jellemző eset fordult elő a segély kiosztásnál, amely a jómódú népnek kapzsisá­gát bizonyítja. Sokan a segélyezett kiskorúak hozzálartozói közül tiltakoztak az ellen, hogy a kiskorúak pénze nem nekik, hanem az árva­széknek adatott át kezelés végett. Mi nem látjuk helyén valónak a belügy­miniszter által elrendelt segélyezés e módját, mert úgy halljuk, hogy a kiosztott segélypén- pénzek nagy része nem annyira a segélyre jo­gosult, hasznára fog válni, hanem az ottani kocsmák vagyonát fogja szaporítani. Az lett volna helyén való, ha az igazi munka és kereset képtelen egyének részesültek volna, csak segély, vagy életjáradékban. Sőt még helyesebb lett volna, ha a segély összeg egy részéből a munka és keresetképtelenek részére egy állandó menházat építeni azon a helyen, ahol a szerencsétlenség történt. Ez a menheiy nemcsak a katasztrófa által sújtott sze­rencsétleneknek adott volna örökös hajlékot, de egy maradandó humánus intézménye lett volna az egész vidéknek. így a kiosztott pénz, mint könnyen jutott vagyon legnagyobb részben elkallódik és nem marad egyéb hátra csak a nép körében most is jelentkező elégedetlenség és a katasztrófának szomorú emlékezete. A bizottság, ahol Csaba Adorján főispán elnökölt, 107.000 koronát osztott ki. A kiosztást Képessy László csengeri fő­szolgabíró végezte. Jelen volt a kiosztásnál Szuhányi Ferenc, a kerület képviselője, azonkívül Németh Jenő ököritói, Pcchy Manó porcsalmai, Madarassy Dezső tyukodi földbirtokosok, dr. Kápolnay Kál­mán csengeri orvos, Farkas Ernő körjegyző, Kovács Gusztáv ref. lelkész, Tardy Bálint s. jegyző, Ki ; Mayer gacsályi, Erdélyi István por­csalmai, Schwartz Gyula sályii, Hadady József tyukodi, Glucksmann Péter komlódtótfalusi jegy­zők, Szita József szamosbecsi ref. lelkész. A segélyösszeg öt osztályra van felosztva. Az első osztályba sorozottak kapnak 929 korona 20 fillért, a második osztályúak 696 korona 80 fillért, harmadosztályuak 464 korona 60 fillért, negyedosztályuak 200 és az ötödosz- tályuak 100 K-t. A kiosztás előtt Péchy Manó szóvá teszi azt a szerinte igazságtalan megállapítását a tér­és az elnök arra figyelmeztette, hogy ez nem tartozik ide. Abban a rémes órákban, amikor az es­küdtek tárgyaltak egymással, Danilis dühösen ült a vendéglőben és nem is gondolt a bírákra. Nem értette, hogy miért tárgyalnak oly soká, hiszen minden oly egyszerű és könnyen érthető, nem is értette, mit akarhatnak tőle. Amikor később az elnök felolvasta az ítéletet, Danilis eszméletlenül bukott le. Hirtelenül ki­vont kardokkal zsandárok vették körül. Magá­hoz téritették Danilist és a börtönbe vitték. Danilis értelmetlen maradt mindezzel szem­ben is. Úgy gondolta, hogy még nincsen vége a pörnek és hogy a „valódi“ ítéletet még nem mondták ki. A börtönben napról-napra várta a végleges ítéletet. Csak, amikor félév múlva eljött hozzá látogatóba a felesége és a fia és ő a kisirt szemű, szegényesen öltözött öreg nőben, alig ismert rá a valaha oly szép feleségére és amikor a fiát gimnázista ruha helyett egy kis kopott kabátban latta, csak akkor értette meg végre, hogy a sors ellene döntött és hogy semmiféle ítélet sem hozza vissza neki a múltat. Irta: Csehov.

Next

/
Oldalképek
Tartalom