Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-19 / 8. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. —Kéziratokat nem adunk vissza.: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: DR. TÓTH ZOLTÁN. VII. évfolyam. 8. szám. Előfizetési árak: Egész évre...........................................8 korona. Félévre................................................ 4 korona. Negyedévre ...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. |jj Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Belflgyministeri „döntvény“ Irta : Falussy Árpád dr. Nagykároly, 1911. február 18. Eddig az igazságszolgáltatás terén a m. kir. Curia, a közigazgatás terén a m. kir. közigazgatási bíróság hozott „döntvényeket“. E két legfelsőbb bíróság az ellentétes vélemények és jogszokások és az ebből származó jogbizonytalanság megszüntetése végett teljes ülés-ben hozott határozattal dönt a felmerült jogkérdés felett. Az ily teljes ülésü határozat döntvény erejével bir, a mely a m. kir. bíróságok, vagy a közigazgatási hatóságok előtt irányadóul szolgál. A belügyministeriumban nincs teljes ülésü határozat, ott a törvény által hozzáutalt vagy fellebezeít kérdésekben maga a minister dönt. És én a belügy- ministernek Bars vármegye székhely kérdésében hozott határozatát „döntvény“ erejűnek tartom. Miről van szó? Bars vármegye törvényhatóságának többsége 1907-ben úgy határozott, hogy a vármegye székhelye Aranyos Maróiról Lévára vitessék át. A vármegye törvényhatóságának e határozata feiebbe- zés folytán á belügyminiszter elé került. A beállott és hosszantartó politikai válság miatt a coalitiós minisztérium a kérdéssel nem foglalkozhatott, annál is inkább, mert Andrássy Gyula gróf nézete az volt, hogy külömböző vármegyéknek székhely kérdését, vármegyék területének kikerekitését és rendezését az uj választói törvény és azzal kapcsolatos választó kerületek beosztásával egyidejűleg törvényhozási utón fogja rendezni. Ebből nyilvánvaló, hogy azon esetben is, ha a barsmegyei székhely áthelyezést helyeselte is Andrássy gróf, ennek szanctiónálását törvényhozási utón akarta eszközölni. A coalitió megbukott a nemzet összes reményeivel együtt. A barsmegyei székhely kérdés a Khuen-kormány döntése alá került. A döntést most hozta meg a munkapárti belügyminister. Ezt a döntést pedig úgy az önkormányzat, mint az alkotmányosság szempontjából csak helyeselni lehet. Nem ösmerem a miniszteri határozat indokolásának részleteit, csak két fontosabb részéről -értesülök a napilapokból, mely igy szól: „a vármegye túllépte hatáskörét“. Ha az indokolás ezen része a vármegye közönségének a székhely átvitele tárgyában hozott határozatára vonatkozik, úgy az indokolás eme része helytelen és törvényellenes, mert a vármegye törvényhatósága minden, az Önkormányzat keretébe tartozó ügyekben határozatokat hozhat és azt miniszteri jóváhagyás alá terjesztheti, de ezen kívül joga van határozni minden felett a melyben kérelemmel fordul a törvény- hozáshoz illetve az országgyűlés képviselő házához. Ámde a belügyminiszteri határozat indokolásának másik, és a döntés alapját képező főrésze igy szól: hogy „a székhely megállapítása nem a vármegye önkormányzatának hatáskörébe, hanem törvényhozási útra tartozik“ mindnyájunk által leszögezendő és mindnyájunkat megnyugtató helyes felfogás. Nem bocsátkozom most a minket érintő vármegyei székhely kérdésünk fejtegetésébe. Erre nézve én megadtam indokolt véleményemet és felterjesztésemet a múlt kormány belügyministerének, de mindenesetre kifejezést kell adnom annak, hogy e vármegye minden — alkotmányosan gondolkozó — lakosa, megnyugvással fogadhatja a miniszteri határozatban foglalt azon elvi szempontot, mely szerint egy megállapított vármegyei székhelynek az áthelyezése nem a mindenkori belügyminiszter szeszélyeitől és folytán változó pártpolitika befolyásától, hanem az országgyűlés határozatától tétetik függővé. E határozatban az önkormányzat sérelmét nemcsak nem látom, de az által, hogy egy vármegyei székhely kérdésre vonatkozó és városokat, vidékeket és egyeseket súlyosan érintő kérdés nem egy embernek, a mindenkori belügyminiszternek és az ő titkos pártczéljainak dobatik áldozatul, hanem az egész ország szine előtt, az országgyűlés termében a szerzett jogok, a nemzeti és vármegyei érdekek, a méltányosság teljes figyelembe vétele mellett döntetik el: az alkotmányos felfogás olyan megnyilatkozását látom, amelyet ezzel a — különben sok hibát elkövetett kormánnyal szemben — ellenzéki oldalról is elismerni kell. Reánk — szatmárvármegyeiekre — közömbös, hogy a belügyminiszter párt politikai szempontból hozta-é meg a barsmegyei székhely kérdésben döntő határozatát. Mi ezen határozatban foglalt azon elvet szegezzük le, hogy a vármegyei székhely áthelyezésének a kérdése, nem a belügyminiszterek ingadozó felfogásától és jóváhagyásától, hanem az országgyűlés alkotmányos tárgyalásaitól és határozatától tétetett függővé. Egy helyi lap sérelmet lát abban, hogy a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület jubiláns kiállítását nem városunkban, — mint a megye székhelyén, — hanem Szatmáron rendezi. Ebben azonban a legnagyobb rossz akarattal sem lehet sérelmet találni, mert a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület alapszabályaiban Szatmár város jelöltetett ki az egyesület székhelyéül és igy az csak természetes, hogy 50 éves jubiláns kiállítását is ott rendezi. Hogy pedig Szatmár város jelöltetett ki az egyesület székhelyének ez ellen a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület akkon elnökének, a nagyemlékű Károlyi György grófnak sem volt kifogása, akit pedig azzal vádolni nem igen lehet, hogy ellensége volt Nagykárolynak. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület kiáliitására már nagyban folynak a jelentkezések úgy megyénk gazdaközönsége, mint iparossága részéröl. Már eddig is tömeges jelentkezések történtek, ami kétségtelen bizonyítéka annak, hogy megyénk közönsége nagyon helyesen, nem Szatmár város, hanem az egész megye érdékét képező fontos eseménynek tekinti e kiállítást, amelynek keretében megyénknek gazdasági egyesülete, megyénk gazdasági és ipari fejlettségét mutatja be. A kereskedelmi miniszter nagyobb versenydijat bocsájtott a kiállítási bizottság rendelkezésére amellyel az ipari termékek lesznek kitüntetve, de ezenkívül arany, ezüst, bronz érmek és oklevelek is osztatnak ki. A vármegyei függetlenségi és 48-as párt 32 tagú szervező bizottsága f. hó 15-én Szatmáron ülést lartott, melyen Falussy Árpád dr. megható, szép beszédben parentálta el az elhalt Luby Gézát, a párt volt elnökét. E hó 23-én d. e. 10 órai kezdettel a vármegyei függetlenségi párt Szatmáron az Iparos Olvasókörben nagygyűlést tart, a melyen a szervező bizottság jelentése alapján újból alakul. Jékey Zsigmond és Madarassy Dezső indítványa folytán a szervező bizottság elnökül dr. Falussy Árpádot hozza javaslatba. Néhány szó a pénzügyi palota építéséhez. Nagykároly városa középületekben szegény. Az állam által épitett középülete úgyszólván nincs. Halmiban, Szinyérváralján és más kisebb helyeken épitett az állam járásbíróságok elhelyezésére palotát, nálunk eddig állami hozzájárulással alig létesült valami. Legnagyobb középületünk, a megyeháza telket a gróf károlyi család jóvoltából, épületét a megye közönségének áldozatkészségéből nyert. Renováláshoz járult hozzá csak az állam. Kir. járásbíróságunk is a megye épülétében van elhelyezve. Középületekben való szegénységünknek oka az is, hogy kevés közintézményünk van. Most arról van szó, hogy legnagyobb állami
