Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-05 / 6. szám
6. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. Forgácsok. A kitüntetésekről. Igazat mondott Csaba főispán Medvey Lajoshoz-intézett beszédében, hogy . . . „nekem jutott a szerencse — feltiizni“ ... — de akkor is igazat mondott volna, ha azzal kezdi beszédét, hogy „a hivatali elődöm által kiváló érdemei, hosszas és becsületes munkálkodásának legfelsőbb elismerése czéljából a volt kormányhoz felterjesztett és a volt miniszter- tanács által elfogadott és Andrássy Gyula volt belügyminiszter által a király ő felsége elé terjesztett kitüntetés stb. — leérkezvén“ — De igy jó. Bárki részéről történt is a kezdeményezés és bármikor érkezett is le az ordó, a fődolog, hogy ez- alkalommal, érdemes embert- ért a kitüntetés és jól esik a magyar közönségnek látni, hogy nemcsak az okirat hamisítók és csalással vádoltak lesznek „udvari tanácsosok“ hanem igazi érdemet is kitüntetett a király. * * * De úgy látszik ezzel befagyott a vármegyei kitüntetések tervbe vett sorozata. — A nuinka párti! politikai matadorok hiába sürgölődnek a hatalom körül, hiába alapítanak újságot — a kitüntetések elmaradnak. — Pedig mily vágyakozó szívvel várta a „Grachusok apja“ a főrendiházi tagságot vagy legalább az. udvari tanácsosságot 1 Ezért sir aztán a megye, mert, hogy nincs a világon vesztes csak — én-— „mert nekem dinyye föld nem jutott.“ Úgy látszik e várva-várt kitüntetés a halmi-bikszádi vasút sorsára jutott ! * * * Válasz egy levélre. Levelet kaptunk. Azt kérdezik tőlünk, hogy mikor lesz a Luby Géza féle sorsjáték húzása? E játék eljátszotta már kis játékát. Sorshúzás nem lesz, de pénzét mindenki vissza kapja, a ki a sorsjegyeket a sorsjegyirodánál benyújtja. Reméljük a pénzüket visszakövetelő sorsjegyvásárlókat nem fogják az — önálló magyar jegybankhoz utasítani ? Obholczer Gyula jubileuma. Egy érdemekben gazdag tisztviselő, Obholczer Gyula p. ü. tanácsosnak, a nagykárolyi p. ü. igazgatóság mellé rendelt számvevőség főnökének ünnepelte 40 éves tisztviselői szolgálatát megyénk pénzügyi tisztviselői kara e hó 1-én.' Az ünnepeltet, — ki úgy hivatali érintkezésben, szerény, előzékeny modorával, nagy szaktudásával, mint azon kívül, általános sze- retetet és tiszteletet vívott ki magának — d. e. fél 11 órakor Plachy Gyula kir. tanácsos, p. ü. igazgató üdvözölte a tisztviselői kar nevében, a következő szép beszéddel : „Nagyságos pénzügyi tanácsos, számvevőségi főnök ur! A magam és tisztviselő társaim nevében kartársi érzésünk teljes melegével köszöntőm életének és hivatalos pályájának a mai nevezetes évfordulóján. Isten kegyelméből 40 évet töltött el" immár magyar állam szolgálatában. E hosszú, négy évtizedre büszke önérzettel tekinthet vissza, mert kötelességeit mindig hiven teljesítette és egyéniségének és állásának nemcsak tisztviselőtársai körében, hanem a társadalom többi rétegeiben is tiszteletet és elismerést tudott szerezni. Kívánom, hogy az Isten fizikai és szellemi erejének teljes birtokában még sokáig éltesse és tőlünk, tisztviselőtársaitól a mai nap emlékére nagyrabecsülésünk és szeretetünk jeléül fogadja szívesen e szerény emléktárgyat.“ Ezzel átnyújtotta a tisztikar ajándékát: egy értékes briliáns gyűrűt. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után a jubiláns p. ü. tanácsos köszönte meg az impozáns ünneplést. Megszégyenülve állok — úgymond — e díszes gyülekezet előtt és megszégyenülve fogadom szerény működésemnek oly sok jóakarattal való méltatását. Mert hiszem, érzem, hogy ha még egyszer 40 évet dolgoztam volna, az én munkálkodásom a mai nappal akkor is fe- jedelmileg volna méltatva. Mert fejedelmi kitüntetés ért engem a méltatlant e pillanatban. Fejedelmi kitüntetés az én kartársaim szeretetének és ragaszkodásának oly fényes megnyilvánulásában, amelyre valóban nem számitottam, amelyre érdemeket nem szereztem. Hiszen a kartársi egyetértést, a kölcsönös megbecsülést, a testületi szellemet nemcsak én igyekeztem fentartani. Ott állottak mellettem az ő tudásukkal az én kedves kollegáim. Övék az érdem első sorban, ha érdemről egyáltalán szólni lehet ott, ahol a kötelesség teljesítés nemes ambitiója lelkesít. Az elismerés tehát, amely ma személyemet érte, át száll az én kollegáimra, akiknek támogatása nélkül alig volna ok az ünneplésre, Ebben az alakban hálás szívvel mondok Önöknek köszönetét, és amikor ez igen szép ajándékot átveszem, ígérem, hogy tisztviselőtársaim e kitüntetését soha elfelejteni nem fogom. Most pedig engedjék meg, hogy imával fejezzem be szavaimat: engedje megérnünk a Mindenható, hogy e boldog magyar hazában mielőbb boldog legyen annak tisztviselői kara. (Éljenzés.) Az ünnepelt hivatalos kelyiségében lefolyt ünnepség után a számvevőség egy küldöttsége a jubiláns házába ment, ahol Mező Károly p. ü. számtanácsos az ünnepelt nejének tolmácsolta a tisztviselők üdvözletét és átnyújtotta azoknak díszes virágcsokrát. Este a „Magyar Király “-ban fényes, 150 teritékü bankett volt, amelyen vidékről is számos résztvettek. A menu — melyért őszinte dicséretet érdemel Vessel Manó, ki a példás kiszolgálást személyesen ellenőrizte — a következő volt; Bouillon Tok tártárral Angol Bélszín és Pár Roastbeef finom főzelékkel Vegyes sültek Com pót Almás és túrós rétes Gyümölcs Sajt Asztali bor Ásványvíz. Az első pohárköszöntőt Plachy Gyula kir. tanácsos, p. ii. igazgató mondta az ünnepeibe, szép beszédben méltatva annak tisztviselői érdemeit. Utána Mező Károly p.- ü. számtanácsos mondotta a következő beszédet : Ngs. p. ü. tanácsos ur szeretett főnökinek ! Nekem jutott a kedves kötelesség, hogy ma állami szolgálatodnak 40-ik év fordulója alkalmával a vezetésed alatti számvevőség tiszti karának nevében üdvözletemet és szerencse- ki.vánataimat kifejezzem. Negyven esztendő már magába véve is oly életkor, melynek eléréséért hálával és köszönettel tartozik az ember az Isteni gondviselés iránt, hátha még ama 40 évet valaki tisztviselői minőségben állami szolgálatban tölti el, a mely tele van küzdelemmel, felelősséggel. Te kedves barátom és szeretett főnökünk ezen nehéz és gpndteljes évekre felemelt fővel, büszkén, örömmel és boldogsággal tekinthetsz vissza, mert teljes jó egészségben jutottál az állami szolgálatodnak határkövéhez, a melynél még a törvényhozás is pihenést kíván. Mi tisztviselő társaid, a kik legőszintébb szeretettel és tisztelettel viseltetünk irántad, hálával és köszönettel tartozunk neked, hogy egész tudásoddal minket oktatni'és hivatalos teendőinkben utat és irányt mutatni szives voltál. ezen alkalmat felhasználva leghálásabb kö- szönettinkeí fejezzük ki és azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy bárha a köteles szolgálati időt kitöltötted, még; éveken át. maradj a mi főnökünk és szeretett vezetőnk. Hálánk és tiszteletünk külső jeléül a délelőtti ünnepségen a kir. tanácsos, p. ü. igazgató ur őnagysága által átadott emlék tárgyat, pedig tekintsd a nehéz tisztviselői pálya fel-fel csillanó öröm fénysugarának. Az Isten igen sjoká éltessen. (Hosszasan tartó éljenzés.) Ezután az ünnepelt emelkedett szólásra. Az emberi életben — úgymond — 40 évi szolgálati idő jelentékeny, még jelentékenyebb, ha az, fárasztó szellemi munkában telt el. Hivatali életem egész ideje alatt arra törekedtem, hogy tiszttársaim szeretetét és becsületét kiérdemeljem, azzal a magatartással, hogy köztük különbséget nem tettem, s mindegyiket rang és állás különbség nélkül egyformán becsültem szerettem. Ez a szeretet tette, a száraz rideg hivatali foglalkozást kellemessé, élvezetessé, ez a szeretet a hosszú szolgálatomnak a legnagyobb legigazibb, legméltóbb jutalma. Abban, hogy itt saját akaratokból oly szép számban, nemcsak a város területéről, de a megye távolabb eső helyeiről ide fáradni és. egybegyülni méltóztat- tak és engem szolgálatomnak 40 éves állomásánál oly spontán módon üdvözölnek, elismerést látok. Az elismerés, mely ma személyemet érte, átszáll, átkeli, hogy szálljon collegáimra', kiknek támogatása, kiknek segedelme nélkül alig lenne okunk ezen ünneplésre. Midőn kegyes megjelenésükért, mellyel engem megtisztelni és az est fényét emelni méltóztattak, hálás köszöne- temet nyilvánítom, egyszersmind kívánom, hogy e díszes vendégkoszoru sohasem oldódjék fel és elhalaszthatatlanul, örökké díszelegjen, a magyarok Istene sokáig éltessen. (Éljen az ünnepelt, felkiáltások.) Obholczer Gyula p. ü. tanácsos beszéde ‘ után pohár köszöntőt mondottak reá még: llosvay Aladár alispán, ki — úgymond — mint tisztviselőt, de mint barátot és társadalmi férfiút csak kiválóságáról ismeri az ünnepeltet és kívánja, hogy nemes tulajdonait a köz javára még sokáig értékesítse. Majd Demidor Ignácz r. kapitány, ki mint a zeneegyesületi tag az egyesület megalapítóját, buzgó, fáradhatatlan, agilis Rubát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Nagykároly, Kölcsey-utca 1. sz. 7 Á rom. kath. templom mellett. 7 Alapittatott 1902. 5
