Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE 53. szám. Uram Isten ennek a szegény magyar népnek az ujesztendőben, vagy azt a nagy embert, vagy pedig azt a nagy eseményt, ami feltudja őt bódult álmából kelteni, aki bele tudja plántálni a szivébe az összetartást, a kitartást és a munkáravaló készséget. Megyegyülés Csekély számú törvényhatósági bizottsági tag jelenlétében tartotta megyénk törvényhatósága december 28-án rendkívüli közgyűlését. Kevés helybeli, még kevesebb vidéki tag vette magának azt a fáradtságot, hogy a vármegye ügyeivel törődjön. Persze választás nem volt s igy érdeklődés sem. nem kellett senkit beválasztani, vagy beválasztatni, ha pedig nem erről van szó, akkor a harmadik szomszéd ügye is jobban érdekli a bizottsági tagokat a megye ügyeinél. Pedig azt hisszük, hogy a tagoknak, legyenek azok akár Isten kegyelméből, akár pedig a választók jóvoltából tagjai a törvényhatósági bizottságuak, egyforma érdeklődést kellene tanúsítani a vármegye bármely ügye tekintetében. A 285 pontból álló tárgysorozat rövid fél óra alatt le volt tárgyalva, amelyek közül megemlitendőnek taxijuk Nagykároly hegybirtokosságának kéjeimét a hegyőröknek serétes avagy golyós fegyverrel való felszerelése iránt. Az állandó választmány javaslatára a kérelem el lett utasítva amennyiben a hegyőröknek serétes fegyverrel való ellátását a törvény nem engedi meg, golyós fegyverrel pedig azért nem szerelhetők fel, miután a hegyőrök a golyós fegyverrel való bánásmód tekintetében nem elég szakképzettek. Egy másik és igen figyelemre méltó pontja volt a tárgysorozatnak a községi és körjegyzők Országos Központi Egyesületének az átirata a községi közigazgatás rendezése tárgyában. Gyökeres orvoslást kérnek s e célból az Egyesület feliratot intézett a képviselőházhoz, melyet s hasonértelemben való felírás, pártolás végett Szatmárvármegye, törvény- hatóságának is megküldöítek. Egyedül a vármegyei és különösen a községi közigazgatás az, amely alkotmányos életünk helyreállítása óta állandóan mostoha gyermeke a törvényhozásnak. A közigazgatás jóformán megmaradt az 1848. előtti állapotában. Az azóta tett törvényalkotások a kor igényeinek nem felelnek meg s igy képtelen a re- ája háruló kormányzati és különösen a nemzeti feladatok teljesítésére. A községek önkormányzati joga a legcsekélyebb mértékre van szabva és a legapróbb dolgokban is alá van vetve a vármegyének. Sőt a központi kormányát beavatkozásának s e miatt lassú s képtelen a falusi közönség közgazdasági érdekeit előmozdítani s e miatt szükséges volna, hogy a községi önkormányzatnak a jelenleginél szabadabb mozgás és bővebb hatáskör biztosíttatnék, melynek korlátái között tevékeny részt vehessen a falusi nép kulturális, mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeinek előmozdításában s hogy ez elérhető legyen, szükséges, hogy a községek, a kisközségi szervezet megszüntetésével, a mainál célszerűbb kategóriákba osztassanak. Nézetük szerint a fenti cél akként is elérhető lenne, ha a körjegyzőség legfeljebb két községre lenne kiterjedhető. Javadalmazás tekintetében csak a tanítók vehetik fel a jegyzőkkel a versenyt, Ezt az állást a törvény az állami és megyei statusban alkalmazott segédszemélyzeti állásoknál is szükebb mérvben javadalmazza. Szinte elképzelhetetlen, hogy a mai viszonyok között 1600— 2000 koronáig terjedhető fizetéssel láttassák el egy falun élő családos ember, | kinek ez a fizetés, ha több gyermeke i van, azok neveltetésére sem elég. A ma- gánmunkálkodási jogot pedig évről-évre szükebb körre szorítja a kormányzat. Miért is törvényhozásilag szabályozandó a községi és körjegyzők fizetése akkép, hogy ezekre a közigazgatási szervekre is kiterjesztesfek az állami tisztviselőkre érvényes fizetési osztályba sorozás. Alkalmaztatásuk idején af£. fizetési osztály I. fokozatába jutnának és automatice bekerülnének á VIII. fizetési osztály 1. fokozatába s e mellett nyugdíjügyük is szabályozást nyerne. A községi törvény a fegyelmi eljárásra vonatkozólag szintén tarthatatlan rendelkezéseket tartalmaz. Az olyan fegyelmi szabályzat, amely a panaszos hatáskörébe utalja a vizsgálati és ítélkezési jogot, nemcsak a vizsgálat alatt álló jogbiztonságát veszélyezteti, de nem elégíti ki a kormányzat érdekeit sem s tág teret nyit a hatalmi érdekeknek és az egyéni bosszuállásnak. A fegyelmi eljárás tehát akként szabályozandó, hogy a fegyelmi jog gyakorlása független fegyelmi bíróságra bizassék. Óriási s talán a legvégzetesebb hibája a mai közigazgatásnak, hogy a felső és a középhatóságaink nem ismerik eléggé a községi életet. Ez a nagy hiba csak olyanmódon szüntethető meg, ha a szolgálat minden közigazgatási ágra nézve a községnél kezdődne s a jogvégzettség kötelező lenne. Ezen bajok orvoslása fontos nemzeti érdek, mert a községi közigazgatás ereje a magyar nemzeti törekvések in- tenzivitását és a nagyközönség megelégedését jelenti. A vármegye a jegyzők ügyét magáévá tette s ily értelemben az országgyűlés képviselőházához felirt. Fizessünk elő a Szatmárvármegyére! Ő azonban és szive választottja sok örömet szereztek egymásnak. Világos értelemmel és nyugodt lelkiismerettel jártak és bizonyára az egész környéken a legboldogabb pár voltak. Éppen ebben az időben egy idegen diva érkezett a városba. Gyönyörű volt és rövid idő alatt meghódította az összes férfi sziveket. A költők himnuszokat zengtek róla hosz- szu poémákban. S a zeneszerzők a költők szavait hangokba ültették át. Mindenki letette áldozatát az istennő tömjénnel teliszórt oltárára. De ez büszke volt és gőgös s mindenkit visszautasított. S egyre több és több kérő jött s pályázott kegyéért. Messziről is jöttek sokan. De egy se nyerte meg áhított tetszését. Ekkor Per jegyese félteni kezdte vőlegényét. Hogy tán ő is bele talál bolondulni a csodaszép asszonyba. Egy napon nyíltan meg is mondta ezt neki. De ő betapasztotta a száját egy csókkal s aggodalmaskodását szinte bántó vállvonoga- tással utasította vissza. Ö, aki aranyos kedvesét oly végtelenül szereti, lehetséges volna, hogy ő egy más még oly szép és csodálatos asszonytól elb jlonditassa magát? Elképzelhetetlen. De akkor' még nem látta ragyogó ruhájának egy csücskét sem. Rövid idővel azután látta őt először. Büszkén és felségesen, hajtatott el mellette az asszony, pompás, négy tajtékzó lótól vont fo- gatján. A tömeg szemei csodálattal fordultak feléje. Per egy villanást fogott fel az ő nagy, sötétkék szemeiből — tekintetének csak egy kicsike részét. De ez elegendő volt neki- Mintha odaszögezték volna arra a helyre, ahol állott. S hátra kellett fordulnia s isteni alakját tekintetével követni. Mintegy megbüvölien bámult a látóhatár felé, miután a felkavart porfelhő már régen leülepedett. Végre el tudott onnan szakadni s megza- varodottan hazakerült. Kedvese fájdalommal látta ábrándos, önkívületi tekintetét és sejtette mi történt. Nem kérdezősködött. Csak gyászoló tekintettel nézett rá. De őszinte volt jegyeséhez s elbeszélte neki a történteket. — Úgy jött, ahogy te meg jósoltad. El- vakittattam magamat — a föld legszebb lényétől. Már másnap hozzá akart menni s kegyéért esengeni ... Növekvő aggodalommal hallgatott a kedvese minden egyes szavára, melyek úgy fúródtak szivébe, mint megannyi tőrdöfés. A leány átkarolta kedvesét. S remegő hangon próbálta vad elhatározásáról lebeszélni. — Ne csábittasd magad annak az asz- szonynak a hálójába. Szerelmemre kérlek, kö- nyörgök hozzád; ne menj hozzá, ha szived békéjét meg akarod őrizni. De ő nem hallgatott már rá. Minden kérése és kedveskedése dacára másnap a diva ele lépett. Pirulva állt előtte — elvakitva szépségétől s egy szó, egy árva szó nem hagyta el ajakát. — Mit akarsz tőlem, te büszke fiú ? — Miért adtak az Istenek neked oly szép szájat, ha a beszéd tehetségét nem adták meg hozzá ? — Sze-ret-lek, szép asszony, — mondta végre, félve, remegő, ajakkal. — Hohó! Nem te vagy az első, aki igy beszél. S nem is te vagy az első, akinek ezt Leghasznosabb karácsonyi ajándék egy elsőrendű SINGER varrógép -10 koronával 10 évi jótállás mellett vásárolhat GUTTMAN varrógépraktárában Nagykároly, Széchenyi-utcza.
