Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. «fö» POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. || Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Kölcsey utca 11.sz. Kiadóhivatal : Atilla-utcza 15. szám . Kéziratokat nem adunk vissza.------------'-jk MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő DR. JOSITS. MIKLÓS. Előfizetési árak: Egész évre ....................... 8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Újévi fohászkodás. Nagykároly, 1911. december 31. Ezer és ezer ajakról röppen el holnap ez a jó kívánság: Boldog újévet! Az emberi természetnek sajátságos isteni vonása az, hogy amikor nagy esemény küszöbéhez ér, vagy nagy eseménynek ajtaja zárult be mögötte, elfelejti a haragot, szivéből kitépi az ellenséges érzést és mindenkit szeretettel öle1 keblére, — mindenkinek jót kíván. Ez a magyarázata annak, hogy ujesztendő ■ pján mindenkinek boldogságot kívánunk. Az évforduló t. i. igen nagy esemény nemcsak az emberek életében, de az egész emberiségre nézve is. Uj reménységnek születését jelenti az uj év, uj vágyaknak és munkának a kezdetét. A múltnak minden siralmait elfelejtjük, szivünk bizalommal telik meg, várjuk, reméljük a boldogságot, és ebben részesiteni akarunk mindenkit. Mi azonban a toll hivatásos munkásai ezúttal is kivételt akarunk képezni, s nem egyszerű boldogság kívánattal fordulunk az olvasóhoz, hanem megpróbáljuk lerajzolni a boldogság, a boldogulás útját. Vegyük mindenek előtt számba, mije hiányzik a magyar népnek, mi állja az útját annak, hogy boldog legyen a magyar? Hiányzik mindenekelőtt az összetartás, hiányzik a kitartás, hiányzik a munkára való készség. Évszázadok óta valahány nagy embere volt e nemzetnek, kivétel nélkül vallotta, hogy a magyar nép boldogulásának egyetlen akadálya az, hogy nem tud összetartani. Ez az úgynevezett magyar átok. A nemzet nem bírja kivetni testéből a békebontókat, azokat, akik a jó barát álarcában hintik szerte-széjjel unos-untalan a békét enség magvait, akik tépdesik az önbiza om gyümölcsét a magyar nemzet fájáról, azokat, a kik unos-untalan el akarják felejtetni velünk, hogy a magyar nemzet egy „a népek óceánján hullámtól vert sziget“. Azokat, akik nyugati ábrándképeket festenek elénk csak azért, hogy amig ennek szemléletébe el vagyunk merülve, észrevétlenül belopják az országba a nyugati mételyt, a minden fát megemészt^ korhadást. Ez az Oka annak aztán, nogy kivesz bennünk lassankét a munkára való kézség is. A fülünkbe unos-untalan azt a nótát dúdolják, hogy ez az ország egy földi paradicsom. Igazuk is van, de a modern paradicsomként művelni is kell. E-nélkiil nem terem az gyümölcsöket. Nyissuk ki tehát végre-valahára a szemünket és lássuk meg a vlalóságnak ezt a sivár képét. Nyissuk ki a szemünket és lássuk meg végre-valahára, hogy összetartás, kitartás munkára való készség nélkül nincs boldogulás, nincs bob dog ujesztendő. A mi ujesztendei fohászkodásunk ime mennyire elüt a többiekétől. Pedig hát mi is emberek vagyunk, hanem mi nyitott szemmel élünk s látjuk a bajokat. Mi látjuk azt, hogy ebben az országban a mezőgazdaság csak iassu vánszorgó léptekkel cammog, látjuk azt, hogy az ipar koldusgyerek módjára tengődik, látjuk azt, hogy a kereskedelem testén rut fekélyek vannak. Látjuk azt végül, hogy a nemzetek boldogulásának három fő tényezőjét: a virágzó ipart, a fejlődő mezőgazdaságot és az egészséges kereskedelmet csakis azért nem tudjuk elérni, mert nagyon sokan vannak olyanok, akik ezt a szegény országot hamis illúziókkal táplálják s ringatják dermesztő álomba. Az ujesztendő küszöbén azért mi nem békés szunnyadozást kívánunk ennek a nemzetnek, hanem valami nagy megrázkódtatást, ami -felébreszti álmaiból s. ami elébe tárja a valót. Nem vagyunk pesszimisták, de ismerjük a múltat. Tudjuk azt is nagyon jól, hogy a gyógyulást mindig operációnak kel! megelőznie. Amikor egy nemzetről van szó, akkor mindég a Koránnak a mondása igaz: hogy, „aki alszik, az nem él.“ Nekünk tehát valami nagy eseményre van szükségünk ez ujesztendőben, hogy ez a nemzet felébredjen. Ujesztendő napján azért mink igy fohászkodunk: Add meg Tavaszi nap. Valami finom, láthatatlan kezek Fésülgetik kócos fejét a földnek, Minden kis rögre zöld csodát kötöznek, S rá termékenyítő fénykéve rezeg. A Nap, az Isten, tüzcsókot szór széjjel. Duzzad az erő. Csupa szin, meg illat. Tavasz, a szép szűz reménységgel biztat, Mulat a földdel szilaj szenvedéllyel. Csókjuk nyomában ezer hang szin terem, Ölelkezésük áldott föltámadás . . . Bübáj az élet, szépség és semmi más — Ujjongok, égek e csodaünnepen! Lelkem tisztul a tavasz mámorában, Mintha ott égnék a szikrázó fényben ; Illattá, dallá foszlik agyam, vérem S a mindenséget öleli a vágyam! Enyém, enyém! Az egész világ enyém! Nekem az ősi jussom, örökségem, Kezdet vagyok. A végtelent beérem — Fölkacagok én minden halál-mesén ! y • r 0 Éva ... Ó Éva nem látod az arcomon,, Milyen fakó, nincs már rajt’ semmi élet. Viruló pírját kicsókoltad mind) Mely egykor oly szentlázba ejtett téged. És lelkem büszke, dacos szárnyai, Mig felragadnak, fel a napvilágba, Hol vannak. Éva ? Nézd, a porba lent A szirti sas: a madarak királya! Az volna ős, szent hivatásod mond: Teremtő sziveket kergetni a halálba És uralkodni leikeink felett, Mig bűnös véred szom ja megkívánja ? Minden ábrándot, mit rólad szövünk, Rongygyá tép hízelgő, hazug beszéded S vad szomjúságod minden tüzet kiöl, Mi lelkűnkben fenség, erő és élet. Elpusztulunk, ha meg nem változol, Beteg már, satnya minden férfilélek. Egyedül maradsz, Éva, egyedül, Ha minden csókos testvéred kivégzed. Ó Éva, Éva, tiszta gyönyörök Termékenyítsék lázas, forró véred, És üdv lesz majd a szerelem, a csók, És nem lesz szenny a vágy és bűn az élet ? Petronius. Királyné. Per a legpajkosabb, legéletrevalóbb fickók egyike volt a városban. Ördöngős egy fickó. S élte útját mindig vigyázva óvta mindattól, ami rossz és kárhoztatni való volt Mig a vele egyivásuak Bacchusnak és Vénusznak hódoltak, ő Diánának szentelte magát s ragyogó példája lett az erénynek és a jó erkölcsnek . . . tükör a város összes ifjai számára. De azok nem jó szemmel nézték és bolondnak tartották. S ez az állapot akkor sem javult, mikor ő egy csinos, virágzó hajadont szerzett, aki az erényes ifjúnak jegyese lett.. Társai mind irigykedtek most a derék emberre. Tuba Károly. Fáskosarak, utazó- és virágtartó kosarak, veranda bútorok fiíSjuffyS Swff! NAGYKÁROLYI GAZDASÁGI NÉPISKOLÁBAN
