Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-24 / 52. szám
6-ik oldal. SZATMÁRVÁRMLGYE. 52-ik szám. dező a jól megfizetett tagokkal. De végtére is nem érdemelnénk, meg az életet, ha közönyösségben elmerülve tovább is hagynánk igy folyni a dolgokat. A választói jogosultságról szóló 1848. VII. 1874. XXXIII., 1899. XV. törvényeink idejüket múlták. Ma egy általános nézet alakult ki, az, hogy lehetőleg általánosítani kell a választói jogosultságot's megszüntetni a nyilvánosságot. „A mai hírhedt magyar választási- korrupcióknak az oka a nyilvánosság," Írja az említett folyóirat. A nyilvánosság minden esetre a hatalomnak van hasznára, mert igy büntetni, de jutalmazni is tud. S ezt nem akarja a kezéből kiengedni. A titkosság egv eszményi politikának főfeltétele, „mert ezzel megmenthetjük a magyar választásokat az itatástól, a zsandár és katonai segédleitől“. S annak a kormánynak, amelyik az uj választási törvény megalkotásához fog, nem szabad szem elől téveszteni a magyar nemzeti egységet. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzeti kérdést, mert a nemzetiségek kezében az általánosítás s a titkosság erős fegyver lenne s a jövőben a képviselők az országgyűlésen nem pártokat, hanem nemzetiségeket alkotnának, épen úgy, mint a bosznia-hercego- vinai tartomány gyűlésén, egyszer magyar, másszor szerb, oláh, német, tót képviselők elnökölnének. Ezért minden olyan mozgalmat, ami a megalkotandó uj választói törvényünk létrehozásánál az egységes magyar nemzeti állam eszméjét veszi pártfogásába, örömmel kell üdvözölnünk. Ez az eszme- hatotta át a szatmári „Szé- chenyi-társulatot“ is, amikor traditiójához híven egyhangú határozattal a választói jogosultságot a magyar írás, olvasás és beszédében kötni tanácsolja. Ez az az alap, amin felépíthetjük azt a törvényt, amivel biztosítva lesz a jövendő független Magyarország, és egy uj választói törvény —- amint az említett német cikk írója mondja — „ami egy sötét fél Ázsiából egy műveltebb európai kultúrához vezet.“ Rápolti Nagy József. Gazdagyülések Szatmáron. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. Tió 20-án látogatott választmányi s ezt követő- leg rendes közgyűlést tartott. A gyűlésekre igerr sokakat vonzott a tárgysorozatnak az a pontja, mely az egyesület szeptemberi jubiláns kiállításra vonatkozott. A gyűléseket Böszörményi Emil dr. álelnök vezette. A megjelent gazdák élénk érdeklődése mellett lett letárgyalva az 1912. évi költségvetés, mely tisztán az adminisztracionális költségek keretében mozogva, az elmúlt évitől csak any- nyiban külömbözik, hogy Világossy Gáspárnak, az egyesület agilis titkárának, a jubileumi kiállítás rendezésénél kifejtett elismerésre méltó fáradozásait oly mérvben jutalmazta, hogy személyhez kötve évi 600 koroiíá lakbért állapított meg. A költségvetés elfogadása után Világossy Gáspár egyl. titkár jelentést tett a jubileumi kiállítás anyagi eredményéről. Annyit azonban már most is jelezhetünk, hogy a szokásos deficit — amennyiben kiállítás jövedelemmel még sohasem záródott — mélyen alul marad a hasonló kiállítások veszteségeinél dacára, hogy költségvetésé — szintén a hasonló kiállításokéhoz hasonlítva — túl megszorítódnak -volt tekinthető. A kiállításra vonatkozó jelentés' örvendetes tudomásul vétele után Daróczy Endre indítványozta, hogy az egyesület írjon fel az 0. M. G. E.-hez s üdvözölje a közgazdasági egyetem létesítése érdekében megtett eredményes kezdeményező lépéseiért s egyszersmint az egyesület már most indítson : kciót, egy gazdasági középiskolának Szatmár-Németiben leendő felállítása iránt. Az indítványt a jelenlevők örömmel fogadták el. ~ A közgyűlés a választmányi ülés fenti határozatait piagáévá téve, Riszdorfer Imrének egy i tenyéSz áflatvásárnak Szatmáron leendő berendezése tárgyában benyújtott indítványát egy szükebbkörii bizottságnak adta ki véleményezés és a részletkérdések megállapítása céljából. > - /> század végén, sőt meg a tizennyolcadik században is máglyára hurcolták a „gonosz boszorkányokat“; kik megigézték az embereket és vérszövetségre lépve a sátánnal, a legagyafur- tabb módon elpusztították őket. Szinte csodálatos, hogy csaknem minden ráncos; fognélküli vénasszony az ördöggel cimboráit, dacára annak, hogy ezért biztos, gyalázatos halál ;Vár| reá. - ... _.. ’ 5 ‘Aáánuyiré haladtunk azóta ! Mennyire büszkék vagyunk'arra, hogy az-ilyen iszonyatos* dőreségek már hitelre sem „találnak. De hát csakugyan- teljéién- teküzdöttük-e a babonát ? A mindvégig élénk hangulatban lefolyt gyűlés ezzel véget ért. A bibliai tudás dija. Gidán János érendrédi szegény földművesnek egy budapesti gyárban szerencsétlenül járt egyetlen fia. Gidán hallott valamit arról; hogy ilyen esetben a családfeotartáshoz hozzájáruló fiúért kárté: ités jár az elaggott apának és elment a papjához, Gratian Máté gör. kath. lelkészhez, akit megkéri: igazítsa útba, mit szokás ilyenkor tenni. A pópa a .bölcs írásokból jól tudta, hogy ingyért még Krisztus koporsóját sem őrizték és ezért írást vett a tudatlan, földhözragadt embertől s ebben kikötötte, hogy annak az ösz- szegnek a fele, a melyet bibliai tudásával és nagy befolyásával kieszközöl Gidán János részére, öt illeti meg, a papot-. Az országos Munkásbiztositó Pénztár a pópa leveleire ki is utalt 600 koronát Gidán Jánosnak. Gidán megtagadta a 300 korona kifizetését, mire a pópa nem restelte és a szegény, öreg embert beperelte a 300 koronáért. A nagykárolyi járásbíróság mindössze 61 koronát Ítélt meg Gratian pópának Gidán Jánostól levelezési költség cimén. A pópa keveselte a megítélt summát, a szegény ember pedig ezt is sokalta s ezért mindketten megfellebbezték az ítéletet. A peres ügy ilyenformán a szatmárnémetii törvényszék polgári felebbezési tanácsa elé került, a mely a múlt szombaton Ítélkezett az ügyben. A törvényszék megváltoztatta a nagykárolyi járásbíróság ítéletét, Gratián pópát teljesen elutasította keresetével és kötelezte az ösz- szes perköltségek megfizetésére A törvényszék azzal indokolta meg az ítéletet, hogy a 300 korona nem illeti meg a pópát, mert az 1907. évi XIX. t.-c. 97. §--a értelmében a Munkásbiztositó pénztár ál at kártérítésként fizetett összeg át nem ruházható. A 61 koronát pedig nem ítélte meg a törvényszék azért, mert Gratián pópa levelezési költség cimén keresetében nem számított fel semmit. HÍREK. Nem hiszem. Sőt épp ehenkejőleg, uton-utfélen látom, hogy kiserteté még mindig lappang az emberek lelkében. Csak a napokban '-mondta r~- > V -r* -C" 1 nekem ■* egy -‘művelt úriember, hogy elvesztette, egy i pőrét, „pe-rsoe, mert pénteken tárgyalták“. Azt„ hog-y ellenfele ugyanazon a pénteki napod megnyerte-a port, . bölcsen elhallgatta. Miért- venném hát zokon a szakácsáétól, ha nagy. öröinmej újságolja a feleségemnek, hogy talált egy Szerencse krajcárt“., tudta, mindjárt reggel, hogy" valami szerencse fogja érni, mert mikor kilépett a kapuból, kéményseprővel találkozott. Az ilyen ártatlan babonák olyan gyakoriak, hogv nem is jut eszünkbe azokat a sokat magasztalt haladásunkkal. összehasonlítani. Ámde éppenséggel nem ritkábbak a vaskosabb, kártékonyabb, sőt-halált okozó baböoaságok sem. { Csak nemrégiben olvashattuk az újságokban^ hogy-valahol felakasztotta magát egy öreg ember. A háziúr , semmi áron sem akarta engedni, hogy a kapun át vigyék ki holttestét, mert az; szerencsétlenséget hoz a. házba. Kötélen fogva az ablakon át bocsátották le a hullát az emeletről, de még mielőtt a holttest földet ért volna, közbelépett a hatóság s igy a háziúr nagy jajgatása Közben mégis csak a kapun vitték ki. A halálthozó hurok egyes darabjaiért valóságos harc folyt, mert ki ne akarna egy ilyen „hollbizonyosan“ szerencsével kínálkozó kincshez jutni ? Lehet, hogy a boldogtalan ház- tulajdonos veszett szerencséjét kárpótolta egy jókora kötéldarabbal. Jellemző, hogy az újságok uj ég csak nem is említik, volt-e azon a vidékéti- akkor éjjel- szél ? Az talán magától értetődik, hogy akasztás nyomában szél kereke-dik. Kegyeletet sértő dolog biz ez ! De legalább bajt nem okoz.. Ám olvassuk tovább az újságot. ■Egy huszonegy éves .hivatalitok, tehát intelligens ember, . hirtelen meghalt. Megvizsgálják holttestét, látják,; hogy mérget vett be. Miért? Hogyan jutott hözzá ? Idegessége ellen „orvosságot“ hozatott egy párisi kuruzslótól. Ez az „orvosság“ vitte a halálba. Egy felvilágosult fiatal ember tehát nem fordul az orvoshoz, hanem többet bizík az előtte teljesen ismeretien, messze földön levő kuruzslóban. Láthatja mindenki, mennyire haladunk. Ha továbbra is ilyen szépen haladunk, jó lesz törvénybe iktatni: „A babonáról peniglen, melyik nincsen, Haladunk! Szó né essék“! í „Boszorkányokról peniglen, melyek nincsenek, szó ne essék 1“ monda Könyves KäfÄräh-; a tizenkettedik század elején. Rég letűnt idők hátborzongató babonáját juttatjaeszünbe - a korai felvilágosultság lángelméjének e kinyilatkozása. Boldogan kicsinyeljük le a rémes-sötét kort, melyben Könyves Kálmán csak egy röpke hamar ejszunnyadó fénysugárral világítóit.; A boszorkánypöröket*az ő királyi szava nömptfez- titotta ki a világból és még a tizenhetedik \ Vallomás. 1 Óh, én nem vagyok dacos pógány! Károsuló ajkkal nem rontok az égnek Én előttem is biztatóan égnek í Sejtelmes tüzek a nagy éjszakán. Én nekem is agy a szivemig ér - f A betlehemi édes, szép rege — f Keserű könnyel a szemem tele A gyermekkori drága, szent hitért. : : Modern és tartós : : plissézés és gouvlérozás. t : : Nagykároly, : : Széchenyi-ntca 34. sz. a róm. kath. fiúiskola mellet.