Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-26 / 48. szám

2-ik oldal. SZATMÁÜVÁRMEGYE. 48-ik szám. nak, az államkorinányzásában közvetve leendő részesedés jogát az állam nyel­vének ismeretéhez a magyarul Írni, ol- asni tudáshoz kötni kívánja. Hiszen ha a választói reform csak ezzel a feltétel­lel alkottatnék meg : ez volna a magyar kultúra legnagyobb győzelme! Természetesen ennek megértéséhez és felfogásához önzetlen magyar szív kell, nem pedig munkapárti elvakult szenvedély. De mi ebben a kérdésben a mun­kapártot sem azonosítjuk a felebbező úrral, mert hiszen a Széchényi-Társulat közgyűlésén jelen lévő munkapártiak is megnyugvással elfogadták a határozati javaslatot, mert ők is, mint a Kossuth és Justh pártról, nem mint pártemberek, hanem mint a Széchényi-Társulat tagjai jelentek meg. Azt mondják, hogy a felebbező ur jogász ember. Alig hisszük. A jogász ember egyúttal gondolkodó ember is. Már pedig a felebbező ur nem gondolta meg, hogy a Széchényi-Társulat nem a saját kezdeményezéséből nyilatkozott, ha­nem Magyarország miniszterelnöke és bel- ügyministere Khuen-Héderváry Károly gróf (a ki a felebbező urnák egyúttal orszá­gos pártvezére is) kérte fel az ország összes Egyesületeit arra, hogy a válasz­tói reform tárgyában terjesszék fel hozzá véleményüket. Ha ezt meggondolta volna a felebbező ur, úgy aligha blamirozta volna magát a felebbezéssel. És ha csakugyan jogász, azt is tudhatná, hogy kultur egyesületek közgyűlési határozata ellen beadott felebbezés felett a Belügy- minister dönt, vagyis az a minister, a ki a kulturegyesületeket a választójogi re­form tárgyában véleményadásra hívta fel. Minő pártfegyelem alatt áll ön fe­lebbező ur, ha azt hiszi, hogy párt ve­zére Kimen Károly gróf a Széchényi- Társulat határozatának megsemmisítésé­vel önmagát desavuálja.: Az egykoron valódi kis varróleány már a grand kokottok veleszületett grandezzájával ült a helyén és a vágyó, égő, elismerő tekintetek­ből tudta, hogy szerelmének sokkal súlyosabb értéke van, mint amennyit kapott érte. A var­róban hallott már lányokról, akik nagy urak szeretői lettek, kocsit tartottak, palotában lak­tak és Mici éber és okos álmaiban egyre élénkebben jelentkezett az a bizonyos szép palota. Szegény, boldog Sebestyén pedig szaladt, dolgozott a leányért. Egy budapesti nagyke­reskedő cégnek volt a helyi ügynöke és napról- napról uj és uj klienseket hozott gazdáiknak és ékesszólásával egész sereg céget hódított el a konkurrens nagykereskedőtől. Ami pénzt ka­pott, azt vitte haza a Mici számára. — Azt akarom, — mondta neki boldo­gan és büszkén, ami éppenséggel nem illet e szürke emberhez, — hogy úgy járj, mint egy grófnő! Mici pedig ezt gondolta közben : — A grófnők népi járnak konflison. * Az egyik napon valaki lelkendezve újsá­golta a törzskávéházban: — Gyerekek, láttam a Micit a kabaré­ban. A gróf Mogyoróssy páholyában ült! Egy pillanatra valamennyien úgy érezték, mintha ez a hir, ez a gyászos, súlyos hir az egész szerelem-éhes társaságot sújtaná, de az­Ezért a felebbezésért nem ön fog pirulni, hanem az a párt a melybe ön tartozik és az a szerkesztőség, a melynek ön potyavasuti jegyes munkatársa. Forgácsok. A belügyi tárca költségvetésének tárgya­lása után gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök két heti szabadságra szándékozik menni. A miniszterelnök ezen, mái; e hét végére várható utazásának van némir politikai ize is. Azon két hét alatt ugyanis, melyet Khuen-Héderváry tá­vol fog tölteni a fővárostól, előreláthatóan nem­csak magát a költségvetést fogja elintézni a képviselőim, hanem a bizalmi kérdést involváló appropriációt is. Fiz az appropriációs vita a fegyerszünetnek már utolsó stádiumába érvén, előtérbe fognak akkorra nyomulni a tartósabb békekötés alapjául szolgáló kérdések, legalább is annyiban, hogy >az egyes ellenzéki pártok szónokai szóvá fogják tenni a választóreform s a véderőreform módosításának kérdéseit és mindazt, ami ezekkel a kérdésekkel összefügg. Hí * • i|| -* : Kabos Ferenc'tehát lemondott a képviselő­ház alelnöki állásáról és helyébe megválasz­tották a munkapárt'áltál'jelölt Jankovics Bélát. A képviselőház elnöksége tehát komplet. Hiva­talosan mindenki .^kijelenti, hogy a házszabá­lyok kezelése ugyábaz marad, ami Berzeviczy alatt volt. De arra~a kérdésre, hogy tehát ak­kor miért nem máradt Berzeviczy a helyén ? senki választ nem adhat. De mivel a fegyver- szünet még tart, nőm is kérdezi senki. Ami a Jankovtas Béla közéleti működését, vagyis nyilvános szereplősét illeti, nem az a munkapárti aerára vonatkozik. Jankoviqs.Béía mint „bank szakértő“ buk­kant' elő'áZ ismérétfeiség ködéből, mint egyiké azoknak, akik Í9ÍT. január elsejére nemcsak lehetőnek tartották az önálló bank fölállítását, hanem a legnagyobb fölénnyel és a legnagyobb pozitivitással cáfoltát meg mindazokat, -a kik ennek útjában többféle pénzügyi és banktech­nikai nehézséget láttak. tán teljes erővel szabadult föl a sok rejtve raktározott, sokszor1 kikivánkozó káröröm. Már nem Micit sajnálták', aki kiröppent szenzációk­hoz nem szokott életükből, hanem pőrére vet- kőztetett, nagy örömmel örültek Sebestyén szo­morúságán. — Ejnye — mondták — vájjon milyen arccal állít be közénk a nagy Don Juan? Hogy szokja meg majd újra ezt az egyszerű legényéletet. Egész este nem fogytak ki a gúnyos meg­jegyzésekből és titqjrban apró gonoszságokra készültek, hogyha majd ismét beállít közéjük Sebestyén. Sebestyén pedig csakugyan csúnyán ösz- szetört a csapás alatt. Az utolsó hetekben szinte megnőtt a boldogságtól és úgy érezte, hogy életének sok súlya és tartalma van, másra született, mint amit ez a Dob-utcából kiindult élet kijelölt neki és néha már képze­letben összehasonlította magát igazi urakkal, akik az élet szépségeit csodás nők oldalán élik le. És most Mici elment és az üres lakás­ban, amely még buján illatos a Mici emléke­zetétől, nincs más, csak egy nagy, nagy, finom képekkel teli föstött illuzió-váza sok szertehul­lott cserepe. Sebestyén a maga átlagos kép­zelőtehetségével úgy érzete, hogy ő egy szép virágos fa, amelynek egyik oldalát lehasitotta és felpörzsölte egy gyilkos villám. E napok alatt Sebestyén megtört, kicsiny lett, nem A koalíció, épen a bankkérdés miatt,, fölT bőmlott és jött helyébe a nemzeti munkapárt, programmjában az önálló bank helyett a kö­zös bankkal. Ezzel a programmal ment bele a választásokba és azok közt, akik ezzel a pro­grammal pályáztak mandátumra, feltűnt a Jan­kovics Béla neve. * * * * A vármegye autonómiája, a közigazgatás államosításának kérdése jelent meg az elmúlt héten a porondon s vele együtt emléke egy elkeseredett történelmi küzdelemnek, melyet a a vármegye vívott meg az abszolutizmus kí­sérletével. Ez a két emlék súlyos teherként ne­hezedik a közigazgatás reformjának kérdésére. Azelőtt elvi alapon lehetett pregvivni a csatát, ma az elvi alapokról eltolódott a kérdés. — Többé nem elég az állami közigazgatás elmé­leti hívének, vagy ellenségének lenni,. — más szóval ma már vége y^n azoknak az időknek, mikor ezt a problémát a teóriák magaslatáról, lehetett elbírálni. Az elmélet összeütközésbe került a gyakorlattal s a közigazgatás állam,0- sitásának problémájában minden teóriánál fon­tosabb lett a nemzeti élet szükségleteinek,gya­korlati szempontja. Régi jó eleink kényelmesen vitatkozhattak arról, hogy az állami közigazga­tást szeretik-e avagy a megyei önkormányzatot. Koncessziókat is tehettek egyik vagy a másik javára s kitalálhatták a fábó valói vaska­rikát, az állami közigazgatást a megyei ön- kormányzat biztositásával. Nekik kényelmes és jó dolguk volt. Hihették ezt vagy azt jobbnak s teljes jóhiszeműséggel vitathatták a legradi­kálisabb reform nemzetboldogitó előnyeit is. Ám azóta sötét példák állnak előttünk s épen nem vagyunk megütközve, ha komoly és meg­fontolt államférfiak jelentik ki, hogy inkább a rossz közigazgatás a mai formájában, semmint az állami •'centralizáció' imodenmemzeti.-»vesse* dehne, a legpéldásabb közigazgatással karöltve. Fizessünk elő a Szaimárvármegyére! mert az emberek szeme közé nézni és szentül meg volt róla győződve, hogy barátai és is­merősei mind és minden pillanatban az ő bu­kásán kacagnak. És ezért nem is ment többé a törzskávéházba. Valójában azonban nagy és javithatlan optimista volt Sebestyén és amikor megbizo­nyosodott róla, hogy Mici már soha többé az övé nem lesz, vad bizakodással dobbantott. — Ejh, — mondta sok reménykedéssel — nem Mici az egyetlen lány a világon 1 És elindult uj nőt keresni. * Sebestyén egy idő óta egészen megvál­tozott. — Napközben, ha üzlet után szaladt, szemügyre vett minden csinos nőt, az utcán megfordult utánuk, egyiket-másikat hazáig kö­vette, erőszakos ismeretségeket kötött, de már amikor néha célhoz is ért, szomorúan és le- verten kellett konstatálnia: — Ez sem az igazi! Csakugyan, a kikkel megismerkedett, egy sem ért föl a Mici szépségével, egyik sem fe­ledtette el a Mici karcsú, finom termetét, ringó, buja járását. Sebestyén nem tudott boszut állni, nem tudott uj nőt vinni az özvegyül hagyott lakásba, leginkább pedig a törzskávéházba, a honnét a régi, jó pajtások gúnyos tekintete egyre sebzőbben égette a lelkét. Este 7 óra tájban megállt előkelő belvá­rosi varrómühelyek kapuja előtt és leste a Iá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom