Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-22 / 43. szám
43-ik szám. 2-ik oldal.-----^----------------------------------------------------------lyért városunk polgársága részéről, a tegnapi ünnepségben, a szeretetnek és hálának csak kis morzsája jutott kifejezésre. Odaadó munkásságának szinte természetes következménye, hogy őt magasabb helyen is méltányolták és királyi tanácsossá kinevezték. Őszinte örömmel fogadtuk e tényt, mint felsőbb elismerését annak a buzgó tevékenységnek, melyet felelősségterhes vezetői állásában kifejtett Reméljük, hogy városunk javára e tisztében még sokáig fog működni. * * * Az ünnepség a városháza nagytermében megtartott díszközgyűléssel vette kéz.étét, mely ezúttal a nagyszámú közönség befogadására kicsinynek bizonyult. A díszközgyűlésen Hetey Ábrahám helyettes polgármester elnökölt, ki a közgyűlést fél hat órakor megnyitván, a jelenvoltak üdvözlése után Debreczeni István polgármesternek a gyűlésre leendő meghívása czéljából, egy küldöttség megalakítását indítványozza. A küldöttség meghívására megjelent ünnepeltet hosszan tartó éljenzés fogadta, kinek Csaba Adorján, érdemeit méltató szép beszéd kíséretében nyújtotta át a királyi tanácsosi kinevezésről szóló okmányt. A képviselőtestület nevében dr. Vetzák Ede képviselőtestületi tag a következő tartalmas, szép beszédet mondotta: Nagyságos Polgái mester ur ! Mélyen tisztelt Ünneplő közönség! A polgári erények dicsőségét ünnepeljük ma. Nagykároly város önzetlen szolgálatában eltöltött 15 esztendő munkásságát és eredményét méltatjuk most. 15 esztendeje múlt annak) hogy Nagykároly várds képviselőtestülete egyhangúlag és nagy lelkesedéssel a mi köztiszteletben álló polgármesterünket a polgármesteri székbe ültette. A polgármesteri szék megüresedésekor nehéz helyzet előtt állott Nagykároly városa: a modern átalakulás szüksége által előidézett nehéz helyzet előtt. A haladó élet követelményei elengedhetetlenül megkívánták! egyrészt, hogy a város falusias külső jellegéből kiemeltessék, másrészt, hogy a város az intenzív belső fejlődés útjára lépjen. Mindez azonban végtelenül nehéz volt, mert az anyagi eszközök jóformán teljesen hiányoztak hozzá. Nagykárolynak, ennek a kevés vagyonnal biró, csaknem tisztán a polgárainak áldozat- készségére utalt városnak nem közönséges tehetségű és igyekezefü emberre volt szüksége, hogy az átalakulás, nagy munkája sikeresen, a város polgárainak tönkretétele nélkül keresztülvihető legyen. Egy egész emberre, egy kiváló emberre volt szükség, aki törhetetlenül, akaraterővel, nagy erélylyel és rátermett hivatottsággal fog hozzá hivatása betöltéséhez, aki egyéb célt nem ismer, egyéb törekvést nem táplált mint a város fejlesztése érdekében való önzetlen munkálkodást. Ezt az egész embert, ezt a kiváló férfiút a képviselőtestület a nagykárolyi járás volt főszolgabírójában Debreczeni Istvánban találta fel, aki főszolgabirósága alatt a nagykárolyi járásból mintajárást csinált és aki a nagykárolyi városi ügyek iránt évek hosszú során át tanúsított lelkes érdeklődésével elérte azt, hogy bár idegen város polgáraként született mégis Nagykároly város első polgái a lett. Megválasztása után ambícióval, nemes lelkesedéssel és példás buzgalommel fogott kötelessége teljesítéséhez és kitűzött céljának a város fejlesztésépek megvalósításához és ha eleinte találkozott is a tervezett intázményektől Való félelem és idegen___________SZATMÁRVÁRmbÜYE. kedés külső jelenségeivel, letudta győzni azokat nagy emberismeretével törhetlen erélyével az ügy iránt való önzetlen lelkesedésével, mert erőt és bizalmat adott neki szándékának becsületessége, eljárásának önzetlensége és a tervezett eszme helyes voltáról való szilárd meggyőződése. És idők folyamán elérte azt, hogy a képviselőtestület, ha uj intézmény létesítésének tervével áll elő, a legnagyobb bizalommal bocsátja a szükséges anyagi eszközöket rendelkezésére. A képviselőtestületben nem tett, nem is szokott nagyhangú program kijelentéseket tenni, csak csendben, zajtalanul tesz, dolgozik és cselekszik a város érdekében. A tett embere ő, a szó igaz, nemes értelmében. Tettei, alkotásai dicsérik őt a legjobban. E teremben nem szükséges, felsorolnom mindazokat az alkotásokat, amelyeknek létesítése a polgármester nevéhez fűződik, tudjuk, ismerjük azt mindnyájan, de tudja, ismeri ezt a város minden polgára és élvezi is polgár- gármesterségének áldását, amikor az aszfalton villanyfény mellett sétál, kövezett utcákon ko- csikázik, az állandó színházban jár, gyermekeit modern színvonalon álló óvodába, elemi és polgári iskolába járatja, mikor Szálkára vasúton megy, mikor betegség nehezedik reá és a kórházba kerül, mikor a kies Kossuth-kertben üde levegőt szív, amikor a merengő Kölcsey- szoborban gyönyörködik, amikor, a lánglelkü Kossuth-szobra előtt hazafias lelkesedést merit. Tudja és érzi a város egész polgársága, hogy mindezek az alkotások Debreceni István polgármesterségéhez fűződnek, de tudja és érd azt is, hogy amig a városi ügyek vezetése az ő kezében van letéve, addig a város fokozatos fejlődése biztosítva van. De nemcsak állásával szorosan járó kötelességeit teljesítette lelkiismeretesen, hanem teljesítette emberbaráíi és társadalmi téren azokat a kötelességeket, amelyeket csak'a nemes szív sugal. Péter olvassa a kereszteket. Aztán eszébe jut, hogy mi mindent kell majd a gabona árából kifizetnie. A dús aratásnak bizony más látja majd a hasznát. A föld az ö verejtékétől termékenyült meg és mégis neki jut a legkevesebb az áldásból. * Péter ott állt a hajó födélzetén. Mellette kis batyun a mely négy nyüstös vászonba volt kötve, ült a felesége, annak ölében pedig kis fia, aki már mászni is tudott. Péter állt, állt és nézett vissza. Lassan veszett előtte ködbe minden. Érezte a nagy tragédiát, érezte, hogy temet. Temeti a földet, amelyen bölcsője ringott, s amely mikor mászni kezdett, puha vánkosa, volt néki. A földet, amely behegesztette véres sebét, amelyre vére, verejtéke, hullott és megtermékenyítette azt. Temeti a földet, a mely mégsem tudott neki annyi magot adni, hogy egész esztendőn át lett volna neki mit őrletni. Pedig a föld nem lett kisebb, mint mikor az apjáé volt. A föld most is a régi, most is jó, most is hűséges. Az elvetett mag még falán szaporább, mint azelőtt volt. Csak a világ lett más. Amiért a nagyapa még krajcárt adott, azért ma az unoka már pengő forintot fizet. Meginog a hajó. Elszorul a Péter szive. Mert el kell mennie idegenbe, az ismeretlenségbe. De érezte Péter, hogy mindennek ellenére, hozzá van nőve, a leikébe átszakadva az a rög, az a merev, az a patak ott a domb oldalában, amiket most elhagyni készül. S hogy fájt neki kimondhatatlanul, hogy itt kellett hagynia őket. Két könnycsepp pergett le az arcán. Két nagy, ragyogó tiszta, könnycsepp, amelyben elbúcsúzott a múlttól, a hazai földtől. Aztán keményen megfogadta Péter, hogy nem tér addig haza, amig az élére vert dollárokból tízszer annyi földet nem hódíthat vissza magának mint amennyi az apai jussa volt. * Penszilvániában beszakadt a tárna. Jó kétszázötven embert temetett maga alá. Nem egy magyar ember akadt, köztük. Az elhagyott hazából utnaK indítottak nekik fekete, ládában fekete földet, puha vánkosul. . tirto Odakint pedig ásnak, egyre ásnak, keresik a kétszázötven embert. Küzködnek a bosz- szuálló szénnel, gázzal, tűzzel, vízzel j küzködnek heteken át. Napvilágra kaparják azokat holtan, akik élő, reménykedő szívvel bújtak a föld alá. Péter felesége haját tépve várja holt urát. Fölhoztak már százat, kétszázat is talán, de azt csak nem hozzák. Százszor is megnézi a • sok csonka testet, de egyikben sem ismer rá. Pedig már csak az ő ura hiányzik. Meghozta a hajó, a száguldó vonat a fekete ládában a fekete földet. A föld alól is kihozták szomorú, sápadt emberek az utolsó halottat. Az asszony sikoltozva borul rá. Mintha Péter csak azért rejtőzött volna a fekete tárna kőszénrétegei közzé, mert nem akart idegen földben pihenni és megvárta, hogy a hazai rö- geken találja meg örök nyugalmát. Koporsóba helyezik a föld megátalkodott szerelmesét, aki a halálba ment miatta. Feje alá teszik a jó hazai földet, az utolsó otthoni üdvözletét. A lenyugvó nap arany sugarai szelíden játszadoznak a halott ajkai körül, amelyele mintha mosolyognának. Péter messze idegenben is a hazai földön pihent meg végre. Szombatos Elemér.
