Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-15 / 42. szám
A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Kölcsey utca 11.sz. Kiadóhivatal : Atilla-utcza 15. szám - Kéziratokat nem adunk vissza. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : ' DR. JOSITS MIKLÓS. Előfizetési árak: Egész évre ...........................................8 korona. Félé vre . ............................ 4 korona. Ne gyedévre...................................... . 2 korona. Eg yes szám 20 fillér. | Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. A munkapárt veresége. A munkapárt vezérkarát a lefolyt őszi közgyűlésen két czél vezette. Az üresedésben levő közigazgatási állásoknak beczézett embereikkel való betöitése és a közigazgatási bizottságból a függet- tenségi párti embereknek kibuktatása. — Mindkét czéljuk csúfos kudarczot vallott. A verseczi szégyenátiratnak erőszakos és eddig vármegyénkben soha nem tapasztalt presszióval és korteskedéssel történt megszavaztatása a munkapártot őrjöngésbe vitte. Kiadatott a jelszó, hogy a tüggetlenségi pártot ki kell végezni, meg kell semmisíteni, le kell fejezni. A fajdkakast [a szerelmi mámor siketté teszi, a munkapártot a szégyenátirat győzelmi mámora nemcsak siketté, de vakká is tette. Vakká, mert nem látja meg, siketté, mert nem hallja meg a vármegye jóizlésii közönségének a feletti megbotránkozását, hogy a munkapárti hatalom a közigazgatás egész vonalán esc. ládi politikát folytat. Az önző pártpolitika megfélemlítéssel, erőszakkal, nagy Ígérettel ideig-óráig arathat sikert. De az ilyen siker tartós és állandó nem lehet, mert magában hordja a politikai erkölcstelenség pusztító csiráit, amely a hatalmi tultengésben levő érdekcsoportot előbb-utóbb a megsemmisülés posványába viszi. A függetlenségi párt fényes győzelmének lelkünk mélyéből őrölünk, de sajnáljuk a józanul gondolkodó és a ki- egyenlítés politikája felé hajló főispánt, akit az elbizakodott és hihetetlenül rövidlátó munkapárti vezérkar félrevezetett, befolyásolt és megakadályozott abban, hogy a vármegyei függetlenségi párt kon- cziliáns ajánlatát elfogadja. És ez volt a veszte. A gö r és fen- héjázás nem talált viSzhangra ; irmegye törvényhatósági bizottsági tagjainál. A legnépszerütlenebb vezérkar fenyegetése; lótása-futása nem használt és a III.oszt jegyzői állás betöltésénél a függetlenségi párt jelöltje nagy többséggel győzött. A munkapárt ez a veresége halomra döntötte a vezérkar összes kombinátióit, mert csak egy s7olgabirai. ál'ás ’merülhetett vá',asz7 tás alá. Itt még jobban kitűnt a hatalmon levő munkapárt nagy népszerűtlensége, mert a családi politika és a hivatalos hatalom beczézett jelöltje megbukott, még pedig oly csúfosan, a melyhez hasonlóra a legöregebb mungók sem emlékeznek. Itt is a függetlenségi párt jelöltje győzött — az összes jelöltek felett absolut többséggel. De e bukással elbukott egy messze kiható családi terv is, amely most már csak a hiú ábrándok világába került . . . De jelentőségére nézve legnagyobb győzelme volt a függetlenségi pártnak a közigazgatási bizottsági tagok választásánál. E győzelem úgy a függetlenségi párt, mint az általa jelölt férfiak iránti bizalom nyilvánítás volt és a vármegye bizalma a függetlenségi párt négy alel- nökét válaszlotta be a közigazgatás Ítélkező bizottságának sorai közé. Ez a győzelem nemcsak teljes, de jelentőségteljes is volt. A hatalom a maga jelöltjeivel elbukott. A vármegye közönségének bizalma elfordult tőlük. A providentiális nagy férfiakból álló vezérkar, a főispáni titkos tanácsosok hosszú orral hallgatták a agyontanácsolt főispán kifakadását, hogy „Ments meg Uram Isten a jó barátaimtól“. Nagy Frigyes szemlét tartott a porosz hadseregen és meglátott a sorban egy nagyfejü néger katonát: „Mi a foglalkozása?“ — kérdé a király. „Néger vagyok, felség“ — felelt a fekete harA napernyő. Milbrauch grófné zsúpjain, szívesen látott vendég volt a londoni titkosrendőrség főnöke Mr. Hosford, a család meghitt barátja. Kedve szerint, hol mulattatta, hol megborzongatta a társaságot, átélt „eseteinek“ elmondása által. Egy alkalommal a hölgyek újból kérlelték, mondjon el egyet érdekes élményei közül. — Nem lévén primadonna, hogy sokáig kéressem magamat, elmondom tehát, egy szép és okos asszonynak, annak barátjának és egy csomó brilliáns meltünek meséjét. Tisztelt hölgyeim, szíveskedjenek engem gondolatban egy Oxfordstreeti ékszerüzletbe — az Önök előtt is ismerős Sylvester üzletébe követni. Az eset délután fél négy órakor történt. Az idő épp oly szép és tiszta volt mint ma. Elegáns magánfogat állott meg az üzleti előtt. Kifogástalan elegánciával öltözött fiatal hölgy szállt ki belőle és belépett az üzletbe. Ezüstszürke Crépe de Chine ruhát viselt, fején ugyanoly szinü óriás Rembrandt kalap. Kezében finom, lenge, selyembojtokkal díszített napernyőt viselt, amelyet letett maga elé az üzlet asztalára. Az elárusító legelőzékenyeb- ben köszöntötte a szép, elegáns vevőt és megkérdezte, hogy mit parancsol. A hölgy brillánsmelltüket és fülbevalókat kért. Magaviseleté kifogástalan volt és teljesen ladvlike, olyannyira, hogy szakértő ékszerész, aki erősen megfigyelte, egy percig sem táplált gyanút a kifogástalanul előkelő hölgygyei szemben. Végre kiválasztott egy nagyértékü melltüt. Az ár hétszáz font volt. A. hölgy bebizonyította jártasságát az efféle vételek dolgában, amennyiben megkérte, hogy vonják le a vételárból a készpénzfizetésért járó százalékot, amit az ékszerész készségesen meg is tett. A hölgy erre kézitáskájából kivett egy telt pénztárcát és kifogástalan papírpénzzel fizette ki a melltü árát. Eddig minden pompásan bonyolódott le. A hölgy kivette ékkövekkel díszes zsebóráját és az üzleti óra idejével hasonlította össze. Látszólag ijedten kérte a segédet, hogy csomagolja be gyorsan a megvett ékszert, mert neki — mint mondá — sürgősen el kell sietnie. A segéd igyekezett eleget tenni a szép asszony kívánságának és el se rakta a tálcát, amelyen a kiválasztás céljából kikészített többi ékszerek voltak elhelyezve. Néhány foglalat nélküli brilliáns is volt az ékszerek között. Kedves mosolylyal vette át a hölgy a kis csomagot. Felállt és a másik kezével el vette a pulton levő napernyőt. De a hosszú selyembojtok beleakadtak az egyik melltübe és az értékes ékszerekkel telt tálca leeset a földre. Az ékszerek végig gurultak az egész üzleten, néhány darab a bejáróig gurult * el. Ugyan-e pillanatban felnyílt az ajtó és egy elegáns, ápolt külsejű ur megállóit a küszöbön, amikor meglátta a kellemetlen szituációt. Azután nagyon óvatosan, nehogy a szerteszét heverő ékszerekre rálépjen, befelé ment az üzletpultig. ■A hölgy borzasztóan izgatott volt. Elsőbben lehajolt, hogy segítségére legyen az ékszerész segédnek, de hirtelenül meggondolta Csak rövid ideig Nagykárolyban a Nagypiac-téren ma, szombaton október 14-én nyilik meg
