Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-17 / 38. szám

4-ik oldal 8Z.A 1 MARVARMEGYE 38-ik szám. mékenyebb vidékén, a bánátban, Bácskában, Temesben és a Szerémségben. Élénk figyelemmel kell kisérnünk szász polgártársaink nemzetiségi mozgalmát is. A ma­gyar királyoktól nyert vendégjogon él itt közöt­tünk a szász nemzetiség. A betelepítő magyar királyok tele marokkal szórják részökre a ki­váltságokat, oly előnyöket, amelyeket egyetlen nemzetiség sem, sőt a nem nemesek közül Magyarország egyetlen magyar lakosa sem el­vezett. Nyelvüket, hagyományaikat, vallásukat és iskolájukat szabadon fejleszthetik és ápol­hatják — önkormányzati jogukkal, az erdélyi törvényhozó testületben való részvételűkkel már a múltban is az ország legkiváltságosabb osz­tályai közé soroztattak. E kiváltságos jogok közül alig vett el valamit a szabadság és egyenlőség alapjára fek­tetett 1848-iki törvényhozás is. A magyarság e toleráns viselkedésével szemben szász testvére­ink részéről hálával nem találkozunk. Mig a többi kiváltságosak: a bányavárosok, a kunok és a székelyek az elavult és a modern Magyar- ország keretébe be nem illeszthető kiváltságok­nak az 1848-iki törvényekkel történt eltörlésébe belenyugodtak, szász testvéreink vészkiáltással fordultak Európa nemzeteihez, hogy „Lerom­bolták az erdélyi szász nemzetet.“ Agitációban és állambomlasztó hatásában még erősebben jelentkezik a jogosulatlan nem­zetiségi törekvés az ország keleti részében, kü­lönösen Erdélyben ahol Magyarország állami ■egysége, de magyar kultúránk fejlődése és a magyar faj közgazdasági megerősödése ellen is a román nemzetiség nyíltan és burkoltan ál­landó támadást folytat. Énnek a harcnak kiin­dulási pontja egy történetírói tévedés a Siokai- Major-féle theoria, az oláhok római-dák erede­téről. Ennek a theoriának az lett a következ­ménye, hogy a románok magukat Erdélyben őslakóknak ta'tják és e jogon-a Tiszáig terjedő Dákromániáról álmodoznak. — Ezt a theoriát Európa legújabb történet irói már megcáfolták. Románoknak, illetve oláh népnek a 12-ik század előtt Erdélyben nyoma sincs. Szláv ere­detüket pedig kétségtelenül bizonyítja az a tör­téneti tény is, hogy a 17-ik században a ro­mán papok még nem beszélték a román nyel­vet. Tudni sem akartak románul. E nyelven e korból egy sor írásuk sem maradt fenn. I. Rákóczi György fejedelem rendelte el, hogy istentiszteletük ne szláv, de román nyel­ven tartassák. A románoknak a 17-ik századig még román bibliájuk sem volt, hanem úgy a szláv nyelvű bibliát, mint a lithurgiát Rákóczi György fordittatta le román nyelvre, sőt midőn ez ellen a román papok tiltakoztak, szigorú büntetéssel kényszeritette őket a román nyelv használatára. , A románok a magyar állam egysége ellen folytonosan és tervszerűen tüntetnek. így volt ez az 1906-iri bukaresti román ntftnzeti kiállí­táson is, ahol a magyarországi románok kiál­lítását a katalógusban nem találta meg a láto­gató, hanem talált egy pavillont Románia szí­neivel, a melyre ez volt Írva: „Románii de peste hotáre.“ Ezen ösmeretlen népfaj cime alatt a mi románajku honfitársaink rejtőztek. A mi román- ajkú honfitársaink tehát elhullgatják hazájuk nevét, eltüntetik az állam nyelvét, mellőzik a magyar király arcképét, az ország lobogóját A kiállítás belső berendezése is céltudatos tün­tetés volt a magyar állameszme ellen. Erdély összes helyiségeinek nevét elrománositották. Külön térképet készítettek és állítottak ki a Tiszáig terjedő dakó Romániáról. Ezzel azt is is demonstrálták, hogy az ő „Peste hotare“ nevű államuknak külön közreműködési és köz- gazdasági fejlődése van. Kimutatták pénzintéze­teik óriási vagyonát és aránylag rövid idő alatt csodálatosabb rohamos fejlődését. Most, amidőn az ország 82 kultur egyesü­lete az országos közművelődési tanács vezetése alatt kongresszust tart, ez alaptalan vádaskodá­sok és nemzetünk hírnevét egész Európa előtt gyalázó támadások felett tiltakozás nélkül napi­rendre nem térhetünk. Mert vájjon engedné-e, türné-e Európa bármely nemzete, hogy országa területén lakó és állami kötelékébe tartozó nemzetisége 3000 olyan iskolát tartson fenn, amelyben a tanítási nyelv — az állam nyelvének mellőzésével — kizárólag román. Mi nem erőszakkal akarjuk keresztülvinni, hogy a magyar állameszmének érvényt szerez­zünk, hanem az ész és a szív meggyőződésének erejével. Azt akarjuk, hogy a magyar kultúra fénye világítson be a nemzetiségek leikébe, hogy ennek hatása alatt egyetértőén munkálkodjunk e haza minden polgárának közös érdekeiért, hogy senki ne vágyódjék e haza határain kifelé ke­resni boldogulását, hanem a haza minden pol­gára — bármely nyelvet beszéljen is — arra törekedjék, hogy az ország egységes, erős és hatalmas legyen. A történelmi tények fényesen bizonyítják, hogy nemzetiségi honfitársaink a külföldi nem­zetiségek helyzetével szemben Magyarország földjén valóságos eldorádóban élnek. Van-e joga ezek után a mi nemzetiségeinknek panaszkodni és ellenünk Európa nemzetei előtt vádaskodni ? Nincs joguk és nincs okuk! És mégis teszik. És a külföld sajtója, különösen a romániai és a németországi sajtók a rágalmak egész özönét szórja ránk és teszik ezt különösen akkor, mi­dőn az elnyomott pozeni lengyelek és a romá­niai csángók szenvedéseiről akarják Európa nemzeti figyelmét elterelni. Partértekezlet. A szatrnármegyei függetlenségi és 48-as párt f. évi szept. hó 11-én este fél 9 órai kezdettel Nagykárolyban a Polgári Olvasókör külön termében Dr. Falussy Árpád elnöklete alatt népes pártértekezletet tartott, melyen részt- vett Luby Béla, Jármy András és Madarassy Dezső vidékieken kívül a nagykárolyi függet­lenségi és 48-as pártjminden számottevőbb tagja. Dr. Falussy Árpád vármegyei pártelnök szívélyes beszédben üdvözölte a megjelen­teket, a gyűlést megnyitotta s a jegyzőkönyv vezetésére Dr. Josits Miklóst, annak hitelesí­tésére pedig Schuszterits Ferencz és Janitzky Albert urakat kérte fel. Ezekután előterjesztést tett a vármegyei párt szervezetéről, mely magában foglalja egy­öntetű működés végett a vármegyében kerületen­ként működő függetlenségi és 48-as pártokat. Majd jelentést tett a vármegyei függet­lenségi és 48-as párt intéző bizottságának f. évi szept. hó 10-én Szatmáron a „Pannónia“ szálloda külön termében tartott pártértekez- leíéről, melyben határozaíilag ki lett mondva, hogy ezután a vármegyei függetlenségi és 48-as párt évenként 2 nagy gyűlést fog tar­tani, egyet tavasszal'Szatmáron, egyet az őszi közgyűlést megelőzőleg Nagykárolyban s eze­ken kivül minden rendkívüli közgyűlést meg­előzőleg egy gyűlést Nagykárolyban. Ezekután jelentést tett a várm. állandó választmány 1911 szept. 11-én tartott ülésében történtekről, hol llosvay Aladár alispán Versecz város törvényhatósági bizottságának átiratára vonatkozólag azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a vármegye vegye azt tudomásul, helyezze irattárba. N. Szabó Antal és Domahidy István az átirat mellett foglaltak állást, kik közül az utóbbi még azt a javaslatot is előter­jesztette, hogy írjon fel a közgyűlés a képviselő­házhoz a házszabályok sürgős megváltoztatása végett. Ezután pártelnök kifejtette az állandó választmány előtt a vármegyei függetlenségi és 48-as párt álláspontját, minekutána a szava­zás lett megejtve, melynek eredménye az lett, hogy az állandó választmány 3 szótöbbséggel Versecz város átirata mellett foglalt állást. Megemlítette még pártelnök, hogy a nagykárolyi kerület orsz. gyűlési képviselője Gr. Károlyi József a várm. közgyűlésen való részvételét kilátásba helyezte. Végül kérte pártelnök a törvényhatósági bizottsági tagokat, hogy a várm. közgyűlésen megjelenni s ott a nemzeti ügyet diadalra juttatni igyekezzenek. Ezekután a gyűlés lel­kes hangulatban szétoszlott. Vármegyei közigazgatási bizott­sági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága teg­nap délelőtt tartotta rendes havi ülését, melyen a főispán távollétében llosvay Aladár alispán elnökölt. Elnök üdvözölvén a megjelenteket az ülést megnyitotta és felkérte az előadókat, je­lentéseik megtételére. Az alispáni jelentés szerint a közbizton­ságot zavaró fontosabb intézkedéseket igénylő esemény nem adta magát elő. Dr. Képessy László főszolgabíró ellen, ellenőrzés elmulasz­tása miatt fegyelmi vizsgálatot rendelt el. Út­levelet nyert 121, visszavándorolt 46 egyén. A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy szabad­ságáról visszatért és a kir. tanfelügyelők ok­tóberi országos értekezletére az előmunkálatokat végzi. A miniszter a gyöngyi, nagymadarászi, szamoskoródi, batizi és királydaróczi állami iskolák megnyitását engedélyezte. A nagy- károlyi polgári leányiskolához rajztanitónői, a fiúiskolához mennyiség és természettudományi szakos állás engedélyeztetett. A megyei orvos az egészségügyet ked­vezőnek tartja s a járványok meggátlása iránt intézkedett. Adóban befolyt 333,442 K, 36 f., bélye­gekben és illetékben 85,756 K., fogyasztási adóban 16,942 korona. A közgazdasági előadó a kedvező idő­járás miatt a cséplési munkálatok befejezését jelenti. A takarmány hiány miatt a szarvas- marha értéke leszállt, a szőlő jó termést mutat, a kapások gyengék. Az ügyészség jelenti: augusztusban le­tartóztatva volt 101. férfi, 28 nő, akik 13 férfi és 3 nő kivételével szabadultak. Az árvaügyekről llosvay elnök, az ut- ügyekről Kacsó műszaki tanácsos tették meg jelentéseiket. HÍREK. Eljegyzés. Dr. Helmeczy József cs. sé k. tartalékos huszárhadnagy, Helmeczy József orsz. gyűl. képviselő, szatmári ügyvéd és föld- birtokos és nejének Jakó Jolánnak fia, folyó hó 16-án eljegyezte Bertalan Margitot, Bertalan Ti­vadar a „Margit gyógyforrás“ társtulajdonosá­nak és nejének Bertalan Margitnak leányát Margitforráson. Halálozás. Városunk egyik köztisztelet­ben álló polgára, a régóta betegeskedő Győrffy József vaskereskedő f. hó 15-én hajnalban jobb­létre szenderült. Temetése 16-án d. u. 4 órakor lesz megtartva. Vármegyei közgyűlés. Szatmármegye törvényhatósága őszi rendes közgyűlését f. évi október 12-én tartja meg. Szabadságon. Demidor Ignác rendőrka­pitány október 8-áig szabadságot kapván, tá­volléte alatt a rendőrkapitányi teendőket Csorba Gyula alkapitány, a tűzoltói főparancsnoki tisz­tet Szolomájer János gimn. tornatanár, helyet­tes főparancsnok fogja ellátni. Haláleset. Súlyos csapás érte Volsitz Pál csanálosi kántor-tanitót. Neje szül : Brém Francziska rövid szenvedés után csütörtök délután fél 6 órakor meghalt. A felejthetetlen kedves halottat szombaton d. e. helyezték örök nyugalomra, nagy részvét mellett. A meg­boldogultat férje, 4 gyermeke, testvérei és a kiterjedt rokonság siratják. Oltáregyesületi estély. Az ez évi idényt az Oltáregyesület nyitja meg október elsején tartandó estétyével. A műsor összeállításának munkája már megindult s a rendezőség buzgón fáradozik, hogy a mindig magas színvonalon álló, nemes irányú estélyek jó hírnevét ezúttal is növelje. A részletes műsort jövő számunk hozza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom