Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-10 / 37. szám
Nagykároly, 1911. szeptember ÍO. Vasárnap. A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. 45Í:- POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. 4:-?* Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Atilla-utcza 15. szám : Kéziratokat nem adunk vissza. —.~.rr: MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Felelős szerkesztő : DR. JqSITS MIKLÓS. Előfizetési árak: Egész évre ...........................................8 korona. Fé lévre............................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. j|| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Forgácsok. A munkapártiak erélyes hangon fenyegetőznek. Ma már szinte leplezetlenül emlegetik az erőszakot, mellyel a nekik nagyon is kellemetlen obstrukciót megakadályozni vélik. Soha azonban jobb időben nem hirdethettek erőszakot, mint most, mikor ez önmagától teszi lehetetlenné, hogy élhessenek is vele. Ha nincs más megoldás, mint a kényszereszközök, úgy ebből logikusan, becsületesen csak egy eredményre lehet jutni. Arra, amit kitalálni nem oly nehéz: el kell takarítani az útból az erőszakra vezető javaslatokat s meg kell adni a módot, hogy a politikai csődbe jutott vállalkozás romjain találkozhassanak a korona és a nemzet. * * * Más oldalról úgy hírlik, hogy Khuen- Héderváry látva, hogy másként meg nem menekülhet a bajból, hajlandó a helyzet békés megoldására oly formán, hogy a véderőjavaslat módosítása, a választási reform és a házszabályrevizió tárgyában kompromisszum-tárgyalásokat kezd az ellenzékkel, ha a minisztertanács és a korona ehhez hozzájárulnak, feltéve, hogy a korona őt erre alkalmasnak találja. Ami ma már teljességgel bizonytalan. Annál különösebb színben tűnik fel az a fékezhetetlen indulatosság, amely pár nap óta erőt vett a munkapárt ó- szabadelvü csoportján s amely a flegmatikus Székely Ferencet is hepciásko- dásra ragadta. Gróf Tisza Kálmán azt mondta Nagyszalontán, hogy a munkapárt egységesen és tömören áll Khuen-Héderváry mögött — és ma ezzel ellenkezően olyan hirek keringenek, hogy a szolidaritás a kabinetben és az egység a munkapártban teljesen felbomlott és mindkét helyen két homlokegyenest — ellentétes irányzat áll szemben egymással: Khuen- Hédervárynak békés megoldást kereső irányzata és a házszabályrevizióí követelők irányzata, akikhez immár Székely Ferenc igazságügyminiszter csatlakozott. Hogy melyik fog felülkerekedni, az Khuen-Héderváry taktikai ügyességén múlik, de ez már nem változtat azon, hogy a munkapárton s a kó/Ynány kebelében feltartóztatlanul megindult a felbomlási processzus. Ezen már a törvényhatóságok kierőszakolt állásfoglalása sem változtat. * * * Az ellenzék taktikáján azonban e hirek mit sem változtatnak. Az ellenzék harcol erősen, kitartóan. Dabason a kurucvérü gróf Károlyi József feltűnően éles támadásokat intéz Ausztria ellen, Kolozsváron pedig Justh Gyula a késhegyig menő harcot hirdetett Khuen- Héderváry és a véderőreform ellen és az általános egyenlő titkos szavazati jogért. A képviselőházban pedig a névszerinti szavazások mellé egyre sűrűbb beszédek kezdenek sorakozni, jeléül annak, hogy az ellenzéknek még sok mondani valója van a véderőreform ellen. A házszabályrevizió kérdése Székely Ferenc igazságügyminiszter pattogásai óta igen veszedelmes, eszmecserékre ad okot a munkapárti körben. A legagya- furtabb jogászok és talmudisták éjjelnappal keresik a házszabályban azt a szót, azt az egyszerű bővített mondatot, amelynek erejével rövidesen agyonüthető lenne az obstrukció s meg is találták abban, hogy az 1848: IV. te. 10 szakasza azt mondja a képviselőház házszabályairól, ("amelyek szerintök nem bírnak törvényerővel), hogy azoknak hivatásuk biztosítani a tanácskozáshoz szükséges csendet és rendet.“ Minthogy pedig a technikai obstrukció zavarja ezt a csendet és rendet, ergo . . . De tovább már döcög az okoskodás, mert a munkapárt gyakorlati emberei úgy érvelnek, hogy itt a teória nem ér semmit, a házszabályoknak jogszokássá vált eddigi kezelése nem változtatható meg egykönnyen és minden azt célzó kísérlet a legerősebb ellentál- lásra hivná ki az ellenzéket. De még a Emlékezés. Bolyongok néptelen utczákon Sötét, borongás téli esíén. Az utczai lámpák halavány fénye Átsziirődik az éjszaka ködén. Mikor utoljára erre jártam . . . Nyár volt. Virágoztak a fák S hallgattam hosszan, elmerengve A pacsirták Isteni dalát. A langyos légben kergetőzött A fehér pillangók színes raja, Elkábitott a viruló rózsák Észvesztőn bóditó illata. Rég volt . . . Még emlékszem rája S e szomorú táj most fáj nekem. Úgy tetszik, álmodom — s ha ébren vagyok, A madárdalos tavaszt lesem. Csalódás. Ha egy napsugár erre téved, Felvidulok, úgy örül a lelkem, Ha tovaszáll, — csodálkozom, Hogy a napsugárban örömem leltem. Ilyen az élet is, reménnyel kecsegtet, Tündér álomként tündöklik elém. S bár küzdők érte reménnyel, vággyal, Mindég messzebbről mosolyog felém. Számosújvári 'jfakabffy Dezső. Mária Terézia egyik leányáról. A tizennyolcadik századnak talán legérdekesebb asszonyáról jelent meg utóbb egy francia könyv. Karolina Mária, néhai nápolyi királynő de Gallo márkihoz intézett eddig kiadatlan leveleit teszik közé benne a szerzők: Weil, francia őrnagy és di Somma Circello olasz marquis. Két hatalmas kötetre terjed a levelezése annak a királynénak, akit Nelson annak idején „imádásra méltó királynédnak nevezett, a franciák azonban a velük szemben tanúsított s általuk is viszonozott gyűlölet folytán „furiá“-nak egy „második Fredegudá“-nak sőt magának a „megszemélyesített bün“-nek tartottak. Mindenesetre bizonyos, hogy rendkívüli asszony volt, amit most közétett levelezései is igazol, amelynek tartalma — sokszor lebillincselőbb, mint akárhány úgynevezett „érdekfeszitő“ regényé. Karolina Mária osztrák főhercegnőt, Mária Terézia királynőnek 1752-ben született leányát 1768-ban vette nőül az alig egy évvel idősebb IV. Ferdinánd nápolyi király, akiről egy angol történész azt állítja, hogy szellemi fejlettsége nem volt több egy 10 éves iskolás- fiúénál, akit mások egyenesen butának mondottak. A fiatal királyban, aki 1767-ig gyám- nokság alatt állott, a legnagyobb kényelemsze- retet egyesült a zsarnoki hajlamokkal, a Ruhát fest és H A IT F F I Q vegyileg tisztit H 7\ U r E L o. Nagykároly, Kölcsey-utca 1. sz. Á rom. kath. templom mellett. Alapittatott 1902. O) rr
