Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-27 / 35. szám

35. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. Lehetővé teszi e javaslat azt is, hogy a központ szolgálati óráin túl terjedő időre az előfizetők, a helyi és távolsági hálózatokban egyaránt állandó összeköttetést kapjanak, ami nem csekély előnyt jelent azoknak, akiknek gyártelepük, irodájuk s üzletük van, melylyel éjjel a magánlakásból is érintkezésben kíván­nak lenni. Ezek az uj telefonrend nagy vonásai. A Szécheiiyi-társulat ülése. A szatmárvármegyei Széchenyi-tár- sulat f. hó 23-án Falussy Árpád dr. el­nöklete mellett Szatmáron illést tartott. Elnök bejelenti az Emke 25 éves jubiláris ünnepségére, valamint az or­szágos közművelődési kongresszusra kül­dött meghívót. Minthogy pedig a Szatmárvárme­gyei Széchenyi-társulat nyerte az ország 84 kultur egyesülete közziil azt a meg­bízást, — a társulat elnöke, Falussy Árpád dr. személyében, — hogy a nem­zetiségeknek magyarországi és külföldi helyzetéről előadást tartson, igy a Szé- chenyi-társulatnak az országos kong­resszuson aktiv szerepe is lesz. Az ország összes kultur egyesületei az Eriikét jubileuma alkalmából kiildött- ségileg fogják üdvözölni és pedig úgy, hogy az ország összes kultur egyesül­teit egy csoportban, Széli Kálmán a kongresszus elnöke fogja vezetni. Arra kéri tehát Elnök az igazgató­választmányt, hogy a Széchenyi-társulat küldöttségét összeállítsa. Az indítványt az igazgató választ­mány örömmel elfogadta és az azonnal jelentkezőkből, 10 tagból álló küldöttsé­get alakított, amelynek tagjai lesznek Ilosvay Aladár alispán és Szatmár város polgármestere is. Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestületi f. hó 20-án rendkívüli közgyűlést tartott. A gyéren látogatott közgyűlésen Debre- czeni István polgármester elnökölt. A tárgysorozatnak két jelentékeny pontja volt. Egy bentlakó korházi orvosi állás és a szinkázi fütőszerkezet ügye. Városi kórházunknak, melyet nemrégiben kibővített a város, meg van az a szégyenletes hiánya, hogy egy benlakó orvos részére alkal­mas lakással nem bir. E hiány pótlása végett vétetett fel a tárgysorozatba egy benlakó orvos kérdése, de érdemleges elintézést nem nyert, mert a képviselőtestület úgy határozott, hogy ha majd egy fertőtlenítő telep létesül városunk­ban, az igy feleslegessé váló járványkórházat alakíttatja át orvosi lakássá. Hát ez bizony nem az az elintézési mód, melyet egy ilyen nagy horderejű kérdésnél el­várhatnánk. Mi készséggel elismerjük azt, hogy a város anyagi helyzete nem engedi meg, hogy költséges építkezésbe bocsátkozzék, de azért e fontos kérdést elodázni nem szabad. Olyan szűk az a kórházi épület nem lehet, hogy abban egy éjjeli szolgálatot teljesítő orvos részére egy szoba rendelkezésre ne állhasson. Kedvezőbb elintézést nyert a színházi fütőszerkezet ügye. A polgármestert ugyanis fel­hatalmazta a közgyűlés, hogy Waldmann Antal vállalkozóval a színháznak gőzfűtéssel leendő berendezésére vonatkozó szerződést kösse meg, még pedig úgy, hogy a vállalat 10000 korona beiendezési költség felét a munka elvégzése után, másik felét pedig csak akkot kapja kéz­hez, ha a fütőszerkezet tökéletessége minden kétséget kizáró módon be lesz bizonyítva. Ezzel tehát használható állapotba hozat­nék a színház és megszűnne a színház füthe- tetlensége miatt az a nagyon is megokolt pa­nasz, mely eddig állandóan felszínen volt. Fizessünk elő a Szatmárvármegyére! Pogácsik keményen. —Nem dolgozni, jól élni? Könnyű ezt mondani. Az orvos vállat vont. Rég letett már ar­ról, hogy ezeket az embereket kapacitálja. — Hát maguk látják. A dologhoz való ereje úgy jön vissza, ha betartják, amit mon­dok. Ha nem tartják be, hát nem tartják be. Hát nem lesz katona, — fordult a legényhez. Örülsz-e ? — Isten őrizz, nem azért tette, szólt köz­be Pogácsikné. — Nem hát, erősitgette az ura is. — Hát jól van, én nem vagyok törvény­szék, én nem faggatom kendteket. — Hát örülsz-e, János ? — fordult megint a legény­hez. — Nagyon oda vagyok én, — susogta a beteg. — Hát nem szebb dolog katonának lenni? Tán huszár is lehettél volna. — No, mit ér az ? — szólt Pogácsik. — A nadrág, az piros, de lópucolás az minden nap van. Nem azért neveltem a fiamat, hogy lovat pucoljon a császárnak. És a gazdaságba három évig hasznát se vegyem. Amikor a leg­jobb erőbe van. Adót, párbért, tanítót, orvost fizetni, jegyzőt tartani! Pénz kell ehhez. Miből, honnan, ha katonának megy az, akinek dó- gozni kéne? Más bolond megteszi. Hát legyen más bolond Az a két rongyos ujj megéri. Pogácsik elakadt. Elárulta magát. A fele­sége ijedten nézett rá. A ravasz paraszt azon­ban feltalálta magát. — Hát ezt csak úgy gondolom most, hogy vigasztaljam magamat is, meg a Jánost is. A két ujj már oda van. Hárman is látták, hogy véletlenségből vágta beléjük a baltát. Ha ez nem esik meg vele, én tőlem százszor is lehetett volna katona. Az orvos bevégezte a munkáját. Össze­szedte a műszereit. — Mehetünk. Megint kocsira ültek és indultak hazafelé. Pogácsik most már lassabban hajtott. Kímélte a lovakat. — Tekintetes ur, rendben van a fiam ? — kérdezte kis idő múltán. — Rendben. — No, nehogy még egyszer kelljen érte menni. Nem potyognak az égből az öt ko­ronák. Erdőssy Dezső. ☆ Nagykároly utcai világítása. A legoptimistább felfogással sem lehet ál­lítani, hogy Nagykároly utcai világítása kifo­gástalan. Hogy ez tényleg igy van, az alábbi panasz­kérvény is igazolja, a melyet a Kenderes-utca lakói adtak be a városi tanácshoz az utca vi­lágítása érdekében. Midőn a panaszkérvényt a városi tanács jóakaratu figyelmébe ajánljuk sür­gős intézkedés végett, egyúttal közöljük az ot­tani lakók és háztulajdonosok jogos kérelmét. Tekintetes városi Tanács! Alulírott Kenderes-utcai lakosok a követ­kező panasszal fordulunk a tekintetes városi tanácshoz. A Kenderes-utcában fel van állítva hét vil­lanygerenda. Ezek közül kettőn, még pedig Ember László és Bunda Mária háza előtt levő gerendákon ég villamkörte. Tehát az egész utcában kettő. A világítás nem az utca elején hanem a közepén kezdődik, mivel a körték teljesen ki vannak égve úgyszólván sémi hasznát sem vé­szük. Ha összehasonlítjuk a Kenderes-utcát a csizmadia és tímár szin közt elhúzódó si­kátorral, ahol az egy hétfői napot kivéve egy lélek sem jár, mégis minden második geren­dán ég villamkörte, akkor elegendő- alapja van panaszunknak s reméljük, hogy kérel­münk rövidesen teljesedésbe megy, olyformán, hogy nevezett utcában is minden második gerendán lesz égő körte alkalmazva. Erősebb fényerejü villamkörte alkalmazása válik szükségessé, mert a világításra a köz- biztonság szempontjából talán sehol sincs oly nagy szükség, mint nevezett utcában, ahol esőzés alkalmával a koromsötétség miatt az alig 35—40 cm. széles és földszinével víz­szintes rossz kövezett járdán a járó-kelő bo­kán felül besülyed a tócsákba. Ha már járdánk nincsen, legalább világí­tásunk legyen, hogy a sarat kerülhessük. A villamdrót hálózat Bunda Mária házánál vé­get ér, pedig még azontúl is vannak lakóhá­zak és ezek lakóit is megilleti a villamfény. Alázatos kérelmünk megismétlésével kér­jük a tekintetes városi tanácsot szíveskedjék sürgősen intézkedni, mert a világításra e ka­nyargós, sötét utcában nagy szükségünk van. Nagykároly, 1911. aug. 18-án. A Kenderes-utca lakói. Már közbiztonsági szempontból is ajánljuk a kérvény jóakaratu elintézését. HÍREK. Nyári dal. Tele vagyok hővel. Gonddal terhelt fővel Futok árnyék után. Becses nőm Lomnicon. Én forró aszfalton Viszem sovány irhám. A nap agyon éget, Látok zöldet, kéket Mig szivarom szívom. Nem „Imperatores“ Hanem „Stinkadores“ Pénzzel csak ezt bírom. És Becsesem csak nyaral, Nyaral, nyaral, nyaral, S’ ha haza jön, Majd koplalunk A fürdőre, Mint tavaly, Ej, — haj! : Gallérok gözmosása: |Wá ífÁiA** Dá 1 Kézimunkák, glassé keztyük, tüköríénnyel hófehérre mAJ Uljvi JT AI Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom