Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-23 / 30. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE 30. szám erő javaslatok keresztül erőszakolására, azt egy újabb balkezes politikával összerombolták. A véderő javaslatokból nem lesz törvény és igy Andrássy Gyula gróf politikája fényes igazolást nyer. Aki a békének és a kibontakozásnak azt az útját mutatta meg a koalíció idejében a király előtt, hogy újabb pénz és véráldozatot ettől a n emzettői nyerni csak úgy lehet, ha a hadsereg kérdésében a nemzet kívánságai kielégítést nyernek. Ennek a politikának a hajnal hasadását várjuk, amely ha feljön az ország egére a Tiszák hagyományos nemzetrontó politikája végleg megsemmisül és akkor jön egy önzetlen kor, a melyben Apponyi és. Andrássyé a jövő. Apponyi ünneplése. A két függetlenségi párt csütörtökön este lakomát rendezett Apponyi Albert gróf tiszteletére a képviselöházban mondott beszéde alkalmából. A lakomán, a mely a margitszigeti felső vendéglőben ment végbe, az összes ellenzéki pártok képviselve voltak. Justh Gyula kezdte meg a felköszöntők sorát és utána valamennyi ellenzéki párt nevében üdvözölték Apponyi Albertet. Justh Gyula végtelenül dicsőitette Apponyit. A legélesebben ócsárolta mindazokat, akik Apponyit sokszor gáncsolják és igazságtalan kritikával illetik. Megemlíti Apponyi külföldi érdemeit s azt mondja, hogy Kossuth Lajos óta senki annyi dicsőséget nem szerzett az országnak, mint Apponyi. Most nagy politikai küzdelem indult meg, a melynek sorsát Apponyi szombati beszéde döntötte el. A Ház föloszlatásától nem ijednek meg. Félretéve a nézeteltéréseket egyesülni kell arra, hogy a véderő javaslat ha törik, ha szakad, törvényerőre ne emelkedhessél Károlyi József gr. a nkárolyi kerület képviselője a maga és pártonkivüli társai nevében Apponyi iránt való ragaszkodásának és tiszteletének ad kifejezést. Szerinte Apponyi szombati beszéde politikai sikereinek Csimborasszója, mert a nemzet leveretése után fölrázta a nemzetet. A lakomán mintegy 80-an voltak jelen részint képviselők, részint a vidéki függetlenségi pártok küldöttei. A szatmármegyei függetlenségi párt képviseletében Falussy Árpád dr. volt jelen. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete az elmúlt vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlésen Hetey Áb'.ahám főjegyző, h. potgármester elnökölt, ki a napirend előtt bejelentette, hogy a múlt közgyűlés óta a képviselőtestületnek két érdemes tagja hunyt el, névszerint Spitz Mór és Mándy Ödön. Indítványozza, hogy a képiselőtestület ezek elhunyta felett érzett részvétét jegyzőkönyvébe foglalja. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s elnök ily értelemben mondotta ki a határozatot. Elnök bejelentette továbbá, hogy a fenti két haláleset folytán a legtöbb adót fizetők közül a két következő póttag Felföldi István és Fógel Kálmán behivattak. Ez tudomásul vétetett. Ezután Huszár József jegyző előadó jelezte, hogy a mai közgyűlés tárgyát a város részére Szabó Károlytól megvásárolt 5 hold 723 D-öl területű szántóföldnek megvétele s az a tekintetben kiállított adás-vevési szerződés jóváhagyása képezné. Minthogy azonban ezen kérdés tárgyalásához a képviselőteslület tagjai általános többségének jelenléte kívántatik meg s a képviselőtestület tagjai ily számban jelen nincsenek, javasolja, hogy ezen ügy tárgyalása a jövő hó 20-iki közgyűlésre tűzessék ki. A Szatmárvárinegye előfizéfési ára: Egy évre .... 8 kor. — fill. Félévre .... 4 kor. — fill. Negyedévre ... 2 kor. — fill. Egy hóra . . . . — kor. 70 fill. Hozzászólás a Demidor fegyelmi ügyéhez. A ki a Gulácsy udvarában kiütött tűznél jelen volt és nem elfogult, hanem pártatlanul nézte végig a rendőrség, de még inkább a tűzoltóság működését, bizonyára megdöbbent és meglepődött, mikor arról értesült, hogy a főispán Demidor főkapitány ellen ez esetből kifolyólag fegyelmi eljárást indított. Az embernek nagyon nehéz elfojtani bosszankodását a méltatlan eljárás fölött, mert az, a ki a főispán urat ez irányban befolyásolta, vagy nem volt jelen- a tűznél, vagy ha jelen volt, csak egy udvarból figyelte a tűzoltóság és a rendőrség működését — vagy bosszúból cselekszik. — Más helyi lapokban már elég pontosan le van írva mikor ütött ki a tűz és §nteunyi időre volt ott a tűzoltóság. Kiegészítés kép azt teszem hozzá, hogy elsősorban a tüzet a tofonyBap levő tüz- őrség nem vette mindjárt észre, csajé miután már a Seriy-féle udvarból kirohant a házvezetőnő és az udvaros és felkiáltották torony felé : tűz van. Az első kongástól a tűzoltóságnak kivonulásáig 2 és fél perc telt el. Hivatkozom arra az úri emberre, a ki a városháza előtt zsebórával kezében ezt megfigyelte és gratulált Csorba alkapitánynak. Mikor a tűzhöz megérkezett a tűzoltóság, az első kocsi egyenesen behajtott a Gulácsy-féle udvarban és ott szerelt. Alulírott szemtanú nem láttam, mennyi idő alatt szerelt fel, de azt tudom, hogy már működésben volt mikor a második kocsi megérkezett. A második kocsi behajtott a Serly-féle udvarba, de mikor olt nem tudott alkalmas kútra találni, a Borostyán-féle udvarba hajtott át, a hol a kerítéssel elválasztott hátsó udvarban felszerelte a fecskendőt és erre várt a legnagyobb feladat, mert az égő épülettel majdnem teljesen összeépített Borostyán-féle melléképület is kigyuladt, de ügyesen és, sikeresen eloltották. (Itt nagy dicsérettel kell megemlékeznem az önkéntes tűzoltók működéséről.) Ha a tűzoltóság működése olyan hanyag lett volna, bizonyára nem tudták volna eloltani a vele szorosan egybeépített tűzfal nélküli melléképületet. Ez rendkívül nyomatékos körülmény, a mely a dologban igen fontos szerepet játszik. Demidor főkapitány 12 óra 25 perckor jött bérkocsin. Alulírott szemtanú sietett elébe és bevezette a Borostyánféle udvarba, a hol a tűz továbbterjedése legvalószínűbb volt, de már akkor oda férkőztek a tűzoltók és a fecskendő javában működött. Mikor ezt Demidor főkapitány látta, átsietett a Gulácsy-féle udvarba és ott intézkedett. Itt isÉn is, én is ilyen vagyok, A sors kerget szüntelen; Honnan jöttem, hová megyek ? — Még csak nem is sejthetem. Spanyolból fordította: Barna János. Két íéiek. Akkoriban együtt laktam Pista barátommal. Kint ismerkedtünk meg Párisban egy piszkos kis kabaréjában. Egymás mellett ültünk és megéreztük, hogy magyarok vagyunk. Egymásra pillantottunk és megláttuk mindkettőnkön az elszakadt budapestit. Most nem tudtunk mit csinálni. Ólmos, szürke, nagy csöppekben hullott az eső. Sétálni nem lehetett és az ottmaradáshoz sem volt kedvünk. Mondom esett az eső, zuhogott. Csurgott a háztetőről a piszkos viz és az égen rongyos felhőcafatok kergetőztek. Idegesen voltunk és türelmetlenek, úgy, hogy felkerekedtünk és lementünk az utcára. Azután bekullogtunk egy kávéházba. Szótlanul ültünk az asztalnál és sablonosán, csupa megszokásból átfutottuk a lapokat. Majd a levegőbe néztünk, bámultunk. Megszólítottam Pistát: — Mit csinálsz te Pista, úgy járnak a gondolataid, jönnek, mennek. : : Modern és tartós : : : plissézés és gouvlérozás. : Ekkor el kezdett beszélni. Nagy hom- loku, okos fejét rátámasztotta |könyökére és a sárgaeres márványasztalta szegezte a tekintetét. — Ha esik az eső, beborul a lelkem, olyanná válik, mint egy nagy tükör, amiben az égbolt visszatükröződik. Rátelepedik a lel- kemre a szomorúság és párás köd üli meg emlékeimet. Mielőtt kimentem volna abba a romlott francia városba, abba az én lelkem temetőjébe, Párisba, összemászkáltam Európát. Hegyek között \ itt a vonat. Mikor lenéztem a szédületes völgyszakadékokba, apró kis, vibráló pontoknak láttam a dolgozó embereket. És a magas hegyek havas, zuzmarás ormai sejtelmesen a fellegekbe vesztek. Mászott a kis südbahni mozdony, a keskenyvágányu, szerpentin-pályán erőlködött. Csakúgy feszültek acélbordái, amint sürü füstött pöfékelve húzta maga után a vonatot. Ültem a kúpéban. Mellettem valami kopaszfejü, angolsipkás, kis- szakálu bácsi, velem szemben egy fekete- szemű leány. Amolyan emancipált nevelésű, egyedül utazó, okos, mai lánynak látszott. Egy kékfedelü, vékony könyvet olvasott. Én meg néztem, néztem és amint megláttam, éreztem, hogy ez a nő nyomot fog hagyni a lelkemben. Nem akartam beszélni a lánynyal, mert jól éreztem magamat igy ismeretlenül. Csak néztem, bámultam, amig megszerettem abban a nagy csendességben, abban a nem közönséges hangulatban. A rongyos kis bőrkupé különös levegője érdeklődésemet felcsigázta, érző idegeimet fogékonynyá tette a leány iránt. Kint a természetben a legszebb ősz élt, amit valaha láttam. Arany csöppek csurogtak a napfényben úszó tüfenyők ágairól és a hegyi patakok, mintha csilláir.ló ezüstöt vittek volna vizcsöppeik hátán, úgy siettek a bércekről a völgyekbe. Az állomások üresek voltak, a vasúti embereken kívül alig ödöngött azokon egy pár civil ember. Olyan egyforma volt erre minden, egyenlően szép, csendesen szép. Nem zavarta meg semmi disszonáló zaj ezt a gyönyörű hangulatot, semmisem rit ki a környezetből. Múltak a percek, egyik úgy telt el, mint a másik. És olvasott a leány még mindig, tovább ... És én néztem mindig, folyton, tovább . . . Valami apró kis megállóhelyre érkeztünk, amikor felkelt és kiszállt. Felugrottam és utána néztem. Várta a leszállásnál egy szép, magas finom arcú ember, aki kezet csókolt neki cs átvette a csomagját. Aztán mentek egymás mellett. ________________ áj tájer Pál : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. fiúiskola mellett.
