Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-02 / 27. szám
Nagykároly, 1911. joints 2. A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. Vasárnap. VIÍ. évfolyam. 27. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HÉTI LAP. jj Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: |j Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. I Kéziratokat nem adunk vissza. .........— j ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: DR. TÓTH ZQLTÁN. Előfizetési árak: |j Egész évre................................................8 korona. Félé vre ................................................. 4 korona. ! Negyedévre.................................................2 korona. Egyes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 ttllér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. * ' Forgácsok. Á megbottlott Gesar. Semmi sem tart örökké. Még a Tisza István népszerűsége sem. Ez a két bal- kezü államférfin már politikai pályája kezdetén élvezte a népszerűtlenség nem mindig kedves jelenségeit. Az öreg Tisza papa idejében „Herbert“-nek nevezte őt el gróf Károlyi Gábor. Bartók Lajos „kis pipinnek“ hívta, mig végre a „geszti Césár“ névvel morzsolta szét két balkezével a szabadelvű pártot. Midőn a Khuen kabinet először megbukott, ő lett a designált miniszterelnök. Ekkor volt népszerűtlensége tetőfokán: kabinetet sem alakíthatott, mert nem tudott minisztereket kapni. Ez eddig hallatlan eset volt a magyar politikai életben, mert nálunk Magyarországon minisztereket könnyebb kapni, mint — napszámosokat. Később hatalomra jutott és akkor a hires „geszti levéllel“ tette népszerűtlenné magát különösen azok előtt, akiket bukásával magával rántott a politikai semmiségbe. A koalíció hibájából uj életre kelt. A pénzzel, erőszakkal és csendőrszuronynyal megrohant nemzet felett diadalmaskodott és élvezte a kivívott választási siker után újra ébredt táborának hódolatát, sőt többet: az eddig nélkülözött népszerűséget is . . . De a hatalmi mámor a fejébe szállt. A nyitrai és kaposvári beszédek zugoló, Péter és Pál. I' — Hé, felkelni öregem ébresztgette lakótársát a kis zömök Csel Pétert, a hosszú, sovány Encz Pál. Péter szempillái felnyíltak ugyan egy pillanatra, de sietve lehunyta őket. Szivbeli jó barátok voltak és nemcsak a szobát bírták közösen, de pénzt, fehérneműt, ruhát stb. és a szó legszorosabb értelmében osztozkodtak mindenben. Ezért az alvóhelyüket is felváltva használták. A szobában volt egy ágy meg egy pamlag. Az utóbbi még Péternek is rövid volt és elég indiszkréten mutogatta a rugóit. Nem nagy élvezet volt pihenni rajta. Az ágy ellenben kifogástalan volt. Ma Pál aludt a pamlagon. Hosszú lába lelógtak és a kikivánkozó acélrugók a húsába nyomódtak. Nem csoda, hogy a nyugtalanul eltöltött éjszaka után, elsőnek ébredt. Újra keltegette a már ébredező Pétert. dást eredményeztek a régi szabadelvűek | táborában. Egy kis kavics volt az egész. J de elég arra, hogy egy lépéssel lefele | csússzon a népszeriitienség lépcsőjén. Most egy nagyobb kőben botolt meg. j A nagyszalontai vonat jogtalan visszahívására felszisszent az egész magyar j közvélemény. Az egy év óta népszerű | államférfiuról lehullott á lepel és a jog-; egyenlőség hívei és a törvény tisztviselői I azt látják, hogy ez nem alkotó állam- férfiú, hanem érzéseiben, felfogásában és gondolkodásában dictator, vagy Césár. Ez az újabb kiábrándulás fáj minden magyar embernek, mert oly nagy tehetséggel és oly sok szép és kiváló tulajdonságokkal, amelyekkel Tisza István bir, óriási szolgálatokat tehetne fajának és nemzetének különösen akkor, ha nem szeretné úgy a — hatalmat és nem imádná annyira a — császári házat. . * * A szatmári riadó. A vármegye kathoiikus közönségének egyrésze az országos néppárt kiküldötteinek segédkezése mellett kathoiikus nagygyűlést tartottak Szatmáron. Békében szónokoltak együtt a szabadelvű munkapárti Szuhányi Ferencz a néppárti Zboray Miklóssal. — A nagygyűlés czélja volt a keresztény társadalom erejének felébresztése, összetartása és a kathoiikus hitélet fejlesztése. — Hé, pajtás, mi lesz a vizsgával ? — kérdezte. — Belemászok — dörmögte Péter. — Én is! — de — a cipők. . . ! — Cipők?! Hm! Ez baj. Felkelés előtt el kellett intézni, hogy ki huzza fel az egyetlen pár cipőt, amelyet ez időszerínt közösen bírtak. Rossz, félretaposott cipők voltak és csak súlyos okoknál fogva képezhették a két pajtás közös tulajdonát; mert volt idő, amikor mindegyikünknek lábán ékeskedett egy pár vadonatúj cipő . . . Péter kényelmesen nyújtózkodott és ásítás közben mondta: — Előbb rám kerül a sor, tehát én megyek elsőnek . . . azután elmehetsz te is ! Pálnak csöpp kedve sem volt nyújtózkodni. Röviden csak annyit mondott: — Hátha becsapsz ?! Teljesen értjük a kathoiikus társadalom szervezkedését, amint értjük azt is, hogy a protestánsok a Bethlen Gábor körben, Lorántffy Zsuzsánna egyletben és Kálvin szövetségben szervezkednek, sőt érjük, ha a zsidók az izraelita allianze-ban, vagy a Disraeli (Beoconsfield) által alapított „Cagál“-ban szövetkeznek és szervezkednek vallásuk erejének és hitéletüknek fejlesztésére. Ámde aggodalommal szemléljük a legutóbbi időknek a nemzet összetartó eréjét mélyen lazító azon küzdelmeit a melyeknek a vallásos türelmetlenség a forrása és amely legutóbb is a képviselő- házi kultusz vitában majdnem az egymás elleni sötét gyülöltségbe csapott át. Örömmel igazoljuk, hogy a szatmári kathoiikus nagy gyűlésen ilyen sötét és elszomorító jelenségeket nem láttunk, nem tapasztaltunk, és bár erkölcsös és Istennek tetsző dolgot is müveitek ott a gyűlésen kathoiikus társadalmunk vezető elemei, még sem tudjuk helyeselni e nagy gyűlés megtartását azért, mert a különben is széttagolt társadalmunkban — a mely magyar társadalomnak valláskülönbség nélkül kellene küzdeni a nemzetiségek gyűlölködő agitátiójának, a nemzetközi szociálisták és az Istent, hazát és nemzetet megtagadó ,,szabadgondolkodókkal“ szemben, akkor nem volna szabad a magyar tár<^ ’ lom nem kathoiikus — No hallod, csak nem gondolod, hogy komoly ügyben ilyen komiszságot követnék el! — mondta sértődötten Péter. Azután felkelt. Alig hagyta el az ágyat, Pál egy ugrásssal belevetette magát és energikusan nyújtózkodott el benne. Péter lassan felöltözködött és elment . . . Három órai pompás alvás által heverte ki az éjszaka keserveit Pál. Gyorsan felöltözködött és harisnyában tett-vett a szobában. Megfőzte és elfogyasztotta a reggeli teáját, azután nehány vaskos jogi könyvben lapozgatott. Végre már elhagyta a türelme és fel-alá szaládgált a szobában. Delet harangoztak, — de Péter nem jött. Pál kétségbeesett! Elgondolta, hogy Péter csak a pótvizsgákon szokot átmenni, ha tehát ma sikerült a vizsgája, afeletti örömében a kávéházba vonult a többiekkel együtt megünnepelni a szokatlan eseményt. Ha ellenben Buhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Alapittatott 1902. 3 Nagykároly, Kölcsey-ntca 1. sz. T A rom. kath. templom mellett. 3
