Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-04 / 23. szám
23-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. a tagsági dij pedig 10 korona. A biztosított 10 évi tagság után nemcsak igazolt rokkantság esetére, hanem 65 életév betöltésére is bizto- sittatik a nyugdíj. A tagsági évek számával a nyugdíj emelkedik és annak meximuma 40 évi tagság után évi 240 koronában, minimuma pedig, melyet a tag 10 évi tagság után érhet el, évi 60 koronában van megállapítva. A tag elhalálozása esetén a családja részére végkielégítésül a tagot tagsági éve szerint megillető nyugdíj egyévi összege, 10 évi tagsági időn belül pedig a befizetett tagsági dijak fele illeti meg. Fontos a javaslat ama rendelkezése, hogy ha az illető 2 évi tagsági idő után 14 éven aluli gyermek hátrahagyásával hal meg, az .egyszersmindenkorra szóló segély 100 koronánál kevesebb nem lehet. Ha pedig az illető háztartás vagy gyermek hátrahagyása nélkül hal meg, temetési költség címén 50 korona lesz folyósítva. Ezek azok a főbb rendelkezések, amelyeket a mezőgazdasági munkás- és cselédbizto- sitás reformja magában foglal. Mikor a magyar gazdaközönség a reform életbeléptetését kívánta, önkéntesen vállalt el újabb szociális terheket azért, hogy a mezőgazdasági munkások és cselédek sorsát lehetőleg biztosítsa és ezzel az alsóbbak iránti kötelességének olyan mértékben eleget tett, mint Németországon kivü! egyetlen más állam sem. Társas kirándulás. Nagybánya sz. kir. várost immár szinte általánosan Szatmármegye gyöngyének nevezik. Ez az ős bányaváros, amely most rohamos lépésben halad a modern fejlődés utján, erre az elnevezésre méltán rá is szolgál, nemcsak páratlan és még külföldön is ismert természeti fekvésénél fogva, hanem azon nagy gazdagság miatt is, melyet arany, ezüst és más bányáiban, mérföldekre terjedő erdőségeiben, világhírű gyümölcsöseiben és általán a legváltozatosabb természeti kincsekben magában rejt, vagy amelyekkel a külvilág kaleidoszkopikus pompájában büszkélkedik. Nagybánya sz. kir. város természeti szépségeit s ezek között a páratlan Széchenyi- ligetet s a megszámlálhatatlan szebbnél szebb kiránduló helyeket, meg a nagyszerűbbnél nagyszerűbb közel fekvő hegységeket, fürdőket az idegen ez ideig nem élvezhette, mert bár a közlekedési viszonyok úgy az Alföld, mint Erdély felöl a lehető legkedvezőbbek, amint ez a vasúti menetrendből kiviláglik, mégis ez ideig nem álltak rendelkezésre azok az egészségügyi és kényelmi intézmények, melyek még a legkényesebb kiránduló közönség igényeit is kielégítik. Nagybánya sz. kir. város ma már az országban egyedül álló vízvezetékkel és igy ki- tünü vízzel rendelkezik, csatornázása most van építés alatt, villanyvilágítása kifogástalan, hegyi utjai elsőrendüek s a város tulajdonát képező István király szálló 52 modernül berendezett szobával, gyönyörű étteremmai és kávéházzal fogadja a kirándulót s igazi magyar vendég- szeretettel áll rendelkezésére. Ezt a szállót a város múlt év október havában adta át a közforgalomnak s azt az alantirt részvénytársaság vette közérdekből kezelés alá, legfőbb feladatául tűzvén ki maga elé, hogy anyagi áldozatokra való tekintet nélkül minden lehetőt elkövessen az idegenforgalom emelésé'e s Nagybányának egy minden vonatkozásban modern nyaraló hellyé való fejlesztésére. E célt szándékozunk előmozdítani azáltal is, hogy társas kirándulások rendezését határoztuk el s ilyeneket minden hónap : igy junius, julius, augusztus, szeptember és október első vasárnapján tartani fogunk. Ay első ily kirándulás a szomszédos vármegyék sajtójának meghívott képvisélőivel junius hó 10. és 11-én lesz. A kirándulások programmja a következő : Szombat reggel érkezés a vasúton fél 10 órakor; az állomáson kocsi áll rendelkezésre. 10 órakor villásreggeli. Fél 11 órakor az ősrégi kereszthegyi kincstári aranybánya megtekintése. 12 órakor a kereszthegyi zugó megtekintése. 1 órakor ebéd az- István király szálló éttermében. 3 órakor a festő műtermek meglátogatása. Fél 5 órakor a kapszula-gyár megtekintése. 5 órakor a három kilométerre fekvő alsófernezelyi európai hirü, nagyszabású kincstári kohómüvekhez kocsin kirándulás. 7 órakor séta a városban ; a restaurált Szent István torony (a magyarországi campagnille) és a város más nevezetes régi és uj középületeinek megtekintése. 8 órakor mozgófénykép színház. (Tudományos előadás.) 10 órakor vacsora. Vasárnap reggel 9 óráig séta a Széchenyi ligetben. 9 órakor reggeli. 9—11 óráig Istentiszteletek. 11 órakor a városi értékes muzeum megtekintése. 12 órakor a Szent István toronyból a páratlan kilátás élvezése. 1 órakor ebéd. 3 órakor Felsőbánya sz. kir. városba kirándulás és onnan a Guttin hegység alján fekvő, városi vízvezetéket tápláló világhírű „hármas forrás“ müvének megtekintése; izsonna. 7 órakor visz- szatérés. 8 órakor mozgófénykép színház. 10 órakor vacsora. Hétfő reggel egynegyed 7 órakor elutazás. Ez a nagy változatossággal összeállított és kényelmesen, fáradtság nél«ül végig élvezhető programm összes kiadása személyenként 45 K, melyben — a vasúti kültségek kivételével — az ellátás, szállás és általán minden mellékkiadás benfoglaltatik és .különös gondja lesz a társaságnak arra, hogy a kiránduló közönség egy felejthetetlen időzés kedves emlékével gazdagodjék. A részvételre való jelentkezés minden előző hónap végéig eszközlendő 20 K foglaló beküldése mellett. Minimális 10—15 tagból álló csoport részére más alkalommal és más programmal is rendezünk társas kirándulást, melynek során a Petőfi-tanya, a felsőfernezelyi borkutforrás, a feketepataki és kőbányatelepi völgyek, a szturi völgyben lévő vízesések, a Rozsály hegység, az „Izvora“ nevű havasi legelő, a Feketehegy, a Boditó, Kolfó község, a borpatak Pokol-kastély és bányák, a tolvaj Eénes barlangja stb. stb. tenné emlékezetessé a kirándulást. Nagybánya, 1911. május hó 29-én. A nagybányai István király szálló-bérlő r. t. Igazgatósága. »*» »!* »!» »** »!» **» íi »V »?» »!» n’» »4» »4» **» *** »4» »4» »4» 4 4 *4* *4« *4* «4« »4« V4« »4» Fizessünk elő a Szatmárvármegyére! csak elindult. Önkénytelen vitte ahhoz az át kozott kúthoz a lába, jobb, ha mondom : szive Alkonyodni kezdett. Csűri Jóska, a bakter épen ott guggolt a falu végén a haranglábná s csak azt várta már, mig a tiszteletes urán tehenei beérnek a csordával, mert ezeknek ; megérkezésétől függ vala az estének pontosat való elharangozása Bodokon. — Hova igyekszel kis Magda? Vízért Jóska bácsi! Hogy van kigyei med ? 6J — Köszönöm, hugocskám. Hát úgy, hogy sehogy se legyek, még soha sem voltam. Az a legnagyobb bajom, hogy elvesztettem a pátró- nusaimat, ezeket a lókupeczeket. — Elmennek ? — rebegé Magda akadozva. Pedig érezte ő azt, hogy elmennek. Amott indulnak ni... Csak azt az egyet neheztelem tőlük, hogy az én lovamat nem vették meg ... Pedig olcsón adtam volna. Miféle lovát ? — kérdé Magda, de már tűkön állott. Hát az enyimeg Magdácska... A Szent- Mihály lovat, hehehe. Azt kínáltam nekik, hihihi! — Maga mindig bolondozik, Jóska bácsi! — kiáltá oda a lány s a legrövidebb kerülő utón, a Csiliomék szérüs-kertjén át, futott ki a rétre a „savanyu kut“-hoz. Mikor odaért, egy lélek sem volt ott. Kivette a szép fehér korsót a tarisznyából, a tarisznya-madzagot odakötötte a korsó fülére, megcsörögtette előbb gyerekes kedvteléssel, aztán mint szokás, nagy óvatosan lebocsátotta, Bugyborékolt a viz, mig megtelt a korsó, de ő bizony észre sem vette, hogy megtelt szeme folytonosan az országúton volt; már azóta ide kellett volna érniók a kupeczeknek! Vájjon megösmerí-e Sás Gyuri az útról ? Jaj, ha megösmeri! De jaj, ha meg nem ösmeri. Bizony megösmerte. Nem azért volt olyan kerek, hamis szeme, hogy ezer lány közül is messziről ne lássa meg ezt az egyet. Az utolsó kocsin jött, megállította rögtön s a kúthoz sietett. Épen jókor jött oda, hogy feladja Magda vállára a korsós tarisznyát. Szegény Gál Magdának reszketett a keze, sehogy sem bírta megkötni mellén a tarisznyakantárokat. Nem is voltak jól fölszedve a hóna alatt. Sás Gyuri odanyult megigazította. S ha már olyan közel járt a keze, egyúttal átnyalá- bolta azt a gyönyörű derekat. Vétek is lett volna elmulasztani. — Jaj, össze ne törje a korsómat, vigyázzon ! Mert akár haza se menjek soha többé! —- Azt szeretném csak. Bár soha ne mennél. Ne is menj, azt mondom. Gyere velem Magda. — Ne beszéljen bolondokat... mert mindjárt itt hagyom ! — Magammal viszlek, ha akarod. Megbecsüllek, szeretni foglak. A szelet sem engedem rád fújni s még a helvet is megfujom, a hová ültetlek. A szenvedély hangja, mintha viharos szél volna, a Gál Magda arcát vérvörösre marta. — Nem... Ne beszéljen igy. Ne is szo- moritson ... Magának már felesége van. Mondták a többiek... — Esküszöm, csak téged szeretlek... soha senkit még igy. Elviszlek ... olyan helyre viszlek, hol senki sem tudja. Ott élünk mi ketten. — Ne kisértsen engem ! Istenem, ne hagyj el ! — Látom te is szeretsz, hiába tagadnád. Gyere no, ne reszkess, ülj fel szaporán a kocsira, senki sem látja meg. j De nini... Micsoda bosszúság ilyenkor Itt jön rájok szemben a tehéncsorda. A Gálék Riskájának nyakán megszólalt édesen, ismerősen a kolomp. Épen arra. ő mellettük ment el a Riska s nagy szelíd szemeivel olyan csodálatosan nézett Magdára, még a ráncos nyakát is megcsóválta hozzá. Ruhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL Nagykároly, Kölcsey-utca 1. sz. 7 A rom. kath. templom mellett. 7 Alapittatott 1902. 5
